Hamarosan kezdődik a juhok fedeztetési időszaka, ezért most az ideje a berbécsek cseréjének, az állományt frissítő új apaállatok beszerzésének. Nem véletlen, hogy a szervezők a hétvégén a Csík­karc­falván tartott második Csíki Berbécsvásárnak is jelen időszakot választották. Külön apropó, hogy heteken belül a juhosgazdák újabb, egyedenként 2500 lejes berbécsvásárlási minimis-támogatásban részesülhetnek. A vásár résztvevőinek volt tehát miről egyeztetniük, egyezkedniük. [caption id="attachment_34441" align="aligncenter" width="1000"] Berbécseket szemlélő gazdák. Áldoznak az állományjavításra Fotó: Domján Levente[/caption] Berbécsvásárra hívták és várták hétvégén a Hargita megyei juhtenyésztő gazdákat. Az első rendezvénynek két évvel ezelőtt Csíkszereda, a mostani második Csíki Berbécsvásárnak pedig ezúttal Csíkkarcfalva adott otthont. Bár a szervezők szándéka szerint a vásár kapuja nemcsak a helyi, hanem a környező megyék juhászai előtt is nyitva állt, a meghívással utóbbiak közül – a karámokon az eladók kilétéről és állataik származási helyéről tanúskodó adatlapocskák alapján – mégis kevesen éltek. Részvételét az utolsó pillanatban Dumitru Andreșoiu, az ország legnagyobb, közel 45 ezres juhállománnyal rendelkező állattenyésztője is visszamondta, annak ellenére, hogy lapunk információi szerint berbécsei iránt Felcsík térségéből már előzetesen komoly vásárlási szándék mutatkozott. Ám a „juhászkirály” hiánya a kínálaton mégsem hagyott nyomot: a karcfalvi futballpályán kiépített alkalmi karámok között sétálva – ahol így is közel negyven állattartó kínálta apaállatait – számos ismert hús- és tejhasznú juhfajta berbécsei közül szemelgethettek az érdeklődők. A legnagyobb választék természetesen a Hargita megyei juhállományt domináló fajtából, a verespofájú berkéből volt, de minőségi apaállatok a suffolk, a hácegi, a besztercei szálas, a magyar és német merinó, vagy épp a keleti fríz fajtákhoz tartozó törzskönyvezett, illetve termelési bizonylattal nem rendelkező berbécsekből is a vásárlók rendelkezésére állt. Az apaállatok rendszeres cseréjével végrehajtott vérfrissítés márpedig minden, minőségi állományra törekvő juhosgazdának kötelessége lenne – hívta fel a nyájakon belül a berbécsek kétévenkénti cseréjének szükségességére a gazdák figyelmét Püsök László Hargita megyei hatósági állatorvos, a vásár egyik szakelőadója. A hamarosan kezdődő fedeztetési időszakra is gondolva a szakember hangsúlyozta: a beltenyésztés elkerülésével számos rendellenességhez, akár tömeges vetéléshez vezető betegség kialakulása is elejét vehető. – A beltenyésztésnek többféle káros következménye lehet. Az anyajuh vagy elvetél, vagy pedig élettelen bárányt szül. Nem minden esetben történik így, de jobb ennek a lehetőségét kizárni. Sajnos ezt a szabályt nem sokan tartják be, olyan juhosgazda is van, aki immár harminc vagy negyven éve beltenyészetet folytat – ismerte el lapunknak Püsök doktor. A szakember a nagyközönségnek nemcsak a berbécsek faj­ta­jellegzetességeit mutatta be, hanem a juhok törzskönyvezésére, a leggyakrabban előforduló betegségek kezelésére kitérve is hasznos tanácsokkal látta el a juhosgazdákat. Az állategészségügyi tudnivaló mellett ugyanakkor a juhtámogatásokkal kapcsolatos információkat is feszülten „szívták magukba” a gazdák. Utóbbihoz kapcsolódó újdonságokat Maria Toma, a mezőgazdasági minisztérium állattenyésztési politikákért felelős igazgatója osztotta meg a hallgatósággal, részletesebben kitérve a várthatóan két-három héten belül, szeptemberben induló berbécsvásárlási minimis-támogatási programra is. Elmondta, a legutolsó, 2014-ben kínált támogatási program szabályaihoz képest a gazdák könnyebb feltételekkel vehetik igénybe az egyedenként 2500 lejben maximalizált berbécsvásárlási támogatást. Könnyítésnek nevezte, hogy az állami támogatást 150 helyett immár a 60 anyajuhval rendelkező gazdák is igénybe vehetik, de nem lesz megkötve a juhászok keze a fajtaválasztásnál sem: a minisztérium támogatható berbécsek fajtajegyzékét öt francia húsfajtával is megtoldotta. A program keretében támogatott fajták lajstromából a juhosgazdák összesen 22, míg a kecsketenyésztők 8 fajta közül választhatnak, függetlenül attól, hogy milyen fajtához tartozó anyajuhokkal rendelkeznek. Az igazgató asszony ugyanakkor a juhosgazdáknak 2017-től nyújtandó új, a jelenleginél lényegesen kedvezőbb, közel háromszor-négyszer nagyobbra tervezett támogatási összegekre is kitért, ám leszögezte: a minisztérium által jövő évtől szorgalmazott változások egyelőre csak tervezet, életbe léptetésükhöz még Brüsszelben az Európai Bizottságnak is áldását kell adnia. Ha viszont a Bizottság elfogadja, akkor a juhtenyésztőknek uniós alapokból kínált állattenyésztési kiegészítő támogatásokat (SCZ) két nagy csoportra bontva folyósítanák. Azok a gazdák, akik törzskönyvezett juhállománnyal rendelkeznek, 2017-ben állatonként 17-18 eurós támogatásban részesülnek, ugyanakkor az egyedenkénti támogatás 2018-ra 21, 2019-re 25, 2020-ra pedig 27 euróra nő, állatonként. Az erre szánt támogatási keretösszeg országos szinten 600 ezer törzskönyvezett egyed támogatására elegendő – tette hozzá Maria Toma. A második nagy csoportba – országos szinten 2,9 milliós juhállománnyal kalkulálva – azokat a legkevesebb 60 anyajuhval rendelkező állattartókat sorolnák, akiknek az állatai nincsenek termelésellenőrzés alatt, de állományukban 35 anyajuhra legalább egy törzskönyvezett berbécs jut. Részükre a mezőgazdasági minisztérium jövőre 13 eurós egyedenkénti támogatást folyósítana, amit viszont lépcsőzetesen, évente 2 euróval növelnének. A számukra kínált egyedenkénti támogatás 2018-ra 15, 2020-ra pedig 19 euróra gyarapodna – magyarázata a Csíki Berbécsvásáron részt vevő gazdáknak a minisztérium szakigazgatója. Tánczos Barna szenátor, a vásár védnöke viszont úgy véli, a juhosgazdáknak nemcsak a tartási körülményekre, vagy az állományra lehívható támogatásokra, hanem főtermékeik, a bárányok, juhok szervezett, összehangolt értékesítésére, és – a könnyebb eladhatóság érdekében – a piac által igényelt fajták megválasztására is fokozottabb figyelmet kellene fektetniük. Az élőállat-kereskedelemnek a legnagyobb integrátorai ugyanis szerinte a gazdák és gazdaszervezetek helyett maguk a kupecek. Tánczos úgy véli, azért hogy ez így alakult, a gazdák és képviselőik is hibásak, hozzátéve, a Hargita megyei juhosok többsége még mostani nyomott árak mellett is külön-külön – tízes, százas nagyságrendben – próbálja értékesíteni állatait. – Nekünk is szem előtt kell tartanunk azt, hogy mit kér a piac. Hiába állítunk elő olyan bárányt, aminek alacsony az ára, ami iránt nincs kereslet. Meggyőződésem, hogy a mi gazdáink is hatékonyabban szerveződhetnének egyesületekbe, a közös értékesítésszervezés mellett saját kezükbe vehetnék a törzskönyvezést és a környékbeli állomány termelés-ellenőrzését is, amennyiben valóban profi állattenyésztéssel szeretnének foglalkozni. De azt is láthatjuk, hogy az extenzív munkamódszer egyre nehezebben fenntartható. Itt vannak a kiterjedt hegyi legelőink, de a nyájak mellé, az esztenákra annyira nehéz képzett humánerőforrást, megbízható embert találni, hogy a juhászatnak mára ez az egyik legnagyobb problémájává vált – mondta el Tánczos Barna. Domján Levente