Az elmúlt esztendők során a mindenkori kormányok számára több mint kemény diót jelentett az uniós alapok lehívása, felhasználása és elszámolása. Mármint azon alapok esetében, amelyeket nem „hivatalból” folyósítanak, hanem azokéban, amelyekre pályázni kell, azaz le kell hívni. A mindenkori kormányváltásokat követően pedig az uniós alapok tekintetében is rendszeres volt a „visszamutogatás”, a terhes örökségre való hivatkozás. Ez történt a tavaly is, s ilyen jellegű megnyilatkozásoknak lehetünk tanúi a jelenlegi kormány, személyesen Grindeanu kormányfő részéről is… [caption id="attachment_45080" align="aligncenter" width="1876"] Rovana Plumb az új tárcavezető. Súlya van, politikai súlya...[/caption] Szerdán derült ki, hogy a kormánykoalíciót alkotó pártok, Grindeanu kormányfő nem csupán a két megüresedett miniszteri bársonyszék betöltésére állít jelölteket, hanem másabb tárcavezetők esetében is személycserére kerül sor, azaz egy kisebb mérvű kormányátalakításra. Egy ilyen jellegű szándékról már a hét elején kiszivárogtak bizonyos értesülések, de azokat még kedden is cáfolta a kormányfő. Most nem azt boncolgatnánk, hogy miért is volt szükség erre a diszkrécióra és mennyire voltak váratlanok a szóban forgó székcserék, de ami történt, az mindenképp elgondolkodtató. Nem ide tartozik, de utalnánk arra is, hogy „káderügyben” Grindeanu kormányfő is igen serénynek, igen „termelékenynek” bizonyult, bizonyul: a Hivatalos Közlönyben eddigelé több mint 180 olyan döntése jelent meg, amelyek révén államtitkárokat és helyettes államtitkárokat, minisztériumi és főhatósági főtitkárokat és főtitkárhelyetteseket nevezett ki, illetve mentett fel. Az, hogy csütörtöktől az európai forrásokért felelős tárca élén már nem Mihaela Toader van, hanem a szociáldemokrata párt közismert és tekintélyes politikusa, Rovana Plumb, arra is következtetni engedhet, hogy e tárca tevékenységében az elmúlt közel két hónap során az Európai Alapok ügykezelése terén nem következett be az a fordulat, amire a kormánypárt csúcsvezetése számított. A kormányfő szerint egyébként a szóban forgó tárca élén az indokolta a változást, hogy meg kívánták erősíteni a kormányzati csapatot egy politikai súllyal és miniszteri tapasztalattal rendelkező párttaggal, mivel a cél a minél nagyobb összegű támogatás lehívása. Tehát, a jelek szerint a cél eléréséhez nem bizonyult eléggé „erősnek” Mihaela Toader. (Egyébként a 2002-ben jogászdiplomát szerzett Toader 2003–2008 között a kormányfőtitkárság keretében európai ügyekért felelős tanácsadói tisztséget töltött be, 2008–2013 között pedig a kormányfőtitkárság keretében a közpolitikai igazgatóság igazgatója volt, majd ezt követően 2014-től gyerekgondozási szabadságot vett igénybe.) Amiről nem szól a fáma Néhány nappal ezelőtt éles vita alakult ki az európai alapokkal kapcsolatosan a jelenlegi kormányfő, Sorin Grindeanu és elődje, Dacian Cioloș között. Az előbbi azt állította, hogy Cioloș a múlt esztendőben nem volt képes „egyetlen bani” lehívására sem Brüsszeltől, a volt kormányfő viszont azt, hogy igenis, méghozzá hétmilliárd euró. Illetékes szakértők szerint mindkét fél elferdítette a valóságot, s valamelyes féligazsággal állunk szemben: a 2014–2020-as pénzügyi időszak megkezdésének negyedik évében Romániának még nincsenek olyan akkreditált intézményei, amelyek révén le kellene hívni a strukturális alapokból és a vidékfejlesztési alapokból országunkat megillető több mint 30 milliárd eurót. Amúgy a már említett kategorikus kijelentését követően a kormányfő finomított álláspontján, s utólag azt hangoztatta, hogy ő a 2014–2020-as pénzügyi időszakra utalt, amikor szemrehányást tett a volt kormányfőnek. A közpénzügyi minisztériumtól származó adatok szerint viszont az Európai Uniótól 2016-ban az állam kincstárába a szóban forgó pénzügyi időszakra vonatkozóan 1,3 milliárd euró folyt be. Ezek az összegek viszont előfinanszírozások, olyan körülmények között, amikor is, amint már arra utaltunk, országunk nem rendelkezik olyan akkreditált intézményekkel, amelyek „közvetítenék” a költségek elszámolását. Tehát Grindeanu kormányfőnek akkor lett volna igaza, ha azt állította volna, hogy „0 elszámolás” és nem azt, hogy „0 alapok”. Ugyanakkor az időben vissza kellett volna mennie, el egészen a Ponta-kormányig, annál is inkább, mert a Cioloș-kormány mandátuma alig egyéves volt, s 2016 novemberében, amikor hatalomra került, a szaktárca szintjén nem léteztek sem finanszírozási útmutatók, sem pedig menedzsmenthatóságok, azok, amelyekre hárul(na) az alapok lehívásának a „közvetítése”. Mindez pedig a Ponta-kormány feladata lett volna a 2012–2015-ös időszakban. Egyébként úgy tudni, hogy 2014 végén létezett két finanszírozási útmutató, időközben megszületett a többi is, akárcsak a menedzsment hatóságok, de azok akkreditálására állítólag mindmáig nem került sor. Gondok jelentkezhetnek A közpénzügyi minisztériumtól származó hivatalos adatok szerint a múlt esztendő első tizenegy hónapja során a 2007–2013-as pénzügyi időszakra vonatkozóan az Európai Uniótól 4,5 milliárd euró érkezett Romániába (3,7 milliárd strukturális alapokból, 522 millió vidékfejlesztési alapokból, 296 millió szubvenciókból és 47 millió egyéb alapokból), továbbá 2,49 milliárd euró a 2014–2020-as pénzügyi időszakra vonatkozóan (636 millió strukturális alapokból, 374 millió vidékfejlesztési alapokból, 1,18 milliárd szubvenciókból és 296 millió egyéb alapokból). Az érdemet nemigen vallhatja magáénak a Cioloș-kormány, mert a közvetlen kifizetések mindenképp jönnek, ami pedig a strukturális alapokat illeti, olyan munkálatok elszámolásáról van szó, amelyekre olyan időpontokban került sor, amikor még Cioloș álmában sem gondolhatta, hogy ő valamikor is Románia kormányfője lesz. Cioloș viszont joggal érezheti magát becsapottnak a Ponta-kormány által kidolgozott költségvetési tervezet révén. Igen, mert 14 milliárd lej értékű uniós alapokra számított, de összesen csak 6,8 milliárd lejben „részesült”. Amúgy az európai alapokkal problémái lehetnek a Grindeanu-kormánynak, s talán erre rá is érzett a kormányfő, s talán ennek is szerepe volt a miniszter leváltásában. Amúgy a 2017-es esztendőre a strukturális alapokból 10 milliárd lej értékű költségvetési bevétellel számolnak, s amennyiben ez a pénz nem jönne be, akkor a kormány rákényszerül egyes költségek jelentős lefaragására, vagy annak elfogadására, hogy a költségvetési hiány meg fogja haladni a 3 százalékot. Igen, mert annak a 2,2 milliárd eurónak a lehívása 2017-ben, amelyre számítanak, ugyancsak kemény diónak bizonyulhat olyan körülmények között, amikor is azok a menedzsment hatóságok még nincsenek akkreditálva. Hecser Zoltán