erős felhőzet
szórványos felhőzet
Amikor Dionüszosz grabancon ragad…
Amikor ezeket a sorokat írom, még fogalmam sincs, hogy mi lett a Németország–Magyarország válogatott labdarúgó-mérkőzés végeredménye. Bezzeg önök, akik most olvassák az újságot, ezzel tökéletesen tisztában vannak. Őszinte sárga irigységem! Önök pontosan tudják, hogy érvényesült-e a papírforma és nyertek a németek, esetleg döntetlen lett az eredmény, vagy megtörtént a csoda. Ez esetünkben azt takarja, hogy Marco Rossi mester fiai végrehajtották a bravúrok bravúrját és továbbjutottak az Európa-bajnokságon a csoportkörből.
Számomra csak a reménykedés maradt. Hiszen tegnap este egészen a lefújás pillanatáig reménykedhettem. Hogy szomorúan, lógó orral álltam fel az asztalom mellől vagy ellenkezőleg: széles vigyorral a szám szélén nyilatkoztattam ki barátaimnak, hogy „a lehetetlen márpedig nem létezik” – még nem tudom. De mindegy, mi lett a vége, ma úgyis egész nap erről beszél mindenki.
Ezt abból gondolom, hogy tegnap Csíkszeredában alig lehetett asztalt találni azokon a teraszokon, ahol vetítették a mérkőzést. Nem kell szakképzett szociológusnak lennünk ahhoz, hogy levonjuk a megfelelő következtetést: nagyon ki vagyunk éhezve a közösségi sikerre.
Hirtelen egyetemi tanulmányaim jutottak eszembe. Csöppet sem függetlenül a tegnap esti mérkőzéstől. Kedvenc filozófusom (a helyes megfejtők között továbbra sem sorsolok ki semmit) az emberi törekvések két egymástól gyökeresen különböző, de egymástól el nem választható elvét különböztette meg. Görög istenekről nevezte el őket. Államvizsga-vezető tanárom szerint ezek archetípusok. A dionüszoszi és az apollói elvről van szó. A mű címe, ahonnan idéztem: A tragédia születése. (Most már pláne nem sorsolok ki semmit a helyes megfejtők között.) Itt jegyzem meg a filozófia szakos olvasóinknak, hogy mindjárt húsz éve, hogy elvégeztem az egyetemet, megkoptak emlékeim, ezért nézzék el kivételesen az esetleges terminológiai pontatlanságokat. Szóval az apollói elv lényege, hogy az ember fia vagy adott esetben lánya szeret elkülönülni a többi embertől, ezt az állapotot a józan mértéktartás és a bölcs szemlélődés jellemzi. Csak semmilyen hirtelen mozdulat. Ezzel ellentétes a dionüszoszi elv. Dionüszosz nem véletlenül a bor istene. Pontosan az a célja, hogy a mámor állapotához juttassa el az embert. Amikor Dionüszosz a grabancunknál fogva elkap bennünket, akkor többé nem vágyunk arra, hogy távol a nagyvilág zajától békésen elmélkedjünk. Ellenkezőleg, fel akarunk oldódni embertársaink tengerében, meg akarunk szabadulni a hétköznapokban teherként cipelt egyéniségünktől. Ilyenkor eggyé akarunk válni a sokasággal, és mohón szívjuk magunkba a közösség erejét.
Erre képes a labdarúgás, korunk szekuláris vallása. Ezért foglalunk le minden asztalt a teraszokon. Hiszen játszik a magyar válogatott. Ebből a szempontból mindegy is, hogy mi volt a mérkőzés végeredménye. Azért mindegy, mert ilyenkor az összetartozást akarjuk megélni, hiszen a mi „fiainknak” szurkolunk. Tegnap este valószínűleg együtt sírtunk, talán együtt nevettünk, de biztosan átéltük azt, amit az Ismerős Arcok úgy fogalmaztak meg: egy vérből valók vagyunk.
Kiss Előd-Gergely
.jpg)
