borús égbolt
Állóháború
Tegnapi lapszámunkban már hírt adtunk arról, hogy Klaus Johannis államelnök aznapi sajtóértekezleten elhangzottak, valamint a választási csatát megnyert szociáldemokrata párt elnökének reagálása nyomán egy konfliktushelyzet látszik kialakulni. A szóban forgó nyilatkozatában az államelnök újólag hangoztatta, hogy a majdani kormányfő kijelölésénél nem lesz hajlandó eltekinteni azoktól a feddhetetlenségi kritériumoktól, amelyeket már a választási kampány előtt leszögezett, s amelyek továbbra is érvényesek. Újságírói kérdésekre válaszolva egy törvény, illetve annak az Alkotmánybíróság általi esetleges alkotmányellenesnek nyilvánítása kapcsán szarkasztikusan jegyezte meg: „mi most nem beszélünk erről a törvényről, egy másodlagos kérdés az”. És ugyancsak a sajtóértekezlet keretében említést tett arra vonatkozóan is, hogy másnap (azaz a tegnapi, a szerdai napon – sz. m.) sor kerül a parlamentbe bejutott pártok delegációival való találkozásra, összhangban az Alkotmány vonatkozó előírásaival. Ez lenne az államelnök szerint a konzultációk első fordulója. Nos, mindez kiverte a biztosítékot a szociáldemokraták háza táján, s kedden a kora esti órákban bejelentették, hogy nem tesznek eleget az államelnöki meghívásnak, s majd az esti órákban követve a „nagyobb testvér” példáját a majdani a Tăriceanu nevével fémjelzett ALDE részéről is bejelentették, hogy nem kívánják élvezni a Cotroceni-palota „vendégszeretetét”. Nem kívánunk egyetlen fél védőügyvédje szerepében szerepelni, s még kevésbé valakit is megvádolni nyilatkozatai, állásfoglalásai okán. Ám néhány dologra érdemes utalni. A szóban forgó konzultációt az Alkotmány 103-as szakasza írja elő, s arra vagy az abszolút többséget megszerzett párt képviseletének részvételével kerül sor, vagy – amennyiben nem létezik egy ilyen többség – a parlamenti képviselettel rendelkező pártokkal, s annak, illetve azok nyomán az államelnök kijelöl egy jelöltet a kormányfői funkcióra. A szöveg eléggé világos és egyértelmű: egyrészt arról van szó, hogy konzultálásra, azaz véleménycserére (és nem tárgyalásra vagy egyezkedésre!) kerül sor. Az államelnök kijelöl, a tulajdonképpeni döntésre viszont neki már nincs jogosítványa, mert a parlamentnek kell a későbbiek során bizalmat szavazni a kormánynak, a képviselők és a szenátorok többségének szavazatával. Ebben az összefüggésben és közvetett értelemben utalnunk kell arra is, hogy a jelenlegi Alkotmány 2003. október 31-i hatályba lépését követően megjelent alkotmánybírósági döntés értelmében az államelnök nem nevez ki és nem dönt a kormányfő személyéről, ő csak kijelöl egy jelöltet. Az Alkotmánybíróság 2014/80-as döntéséről van szó. A mostani meghívás ilyen körülmények között elsietett volt, mert a parlamentbe bejutott pártokról, illetve a megszerzett mandátumok számáról még nem született döntés. A Központi Választási Irodára (BEC) hárul, s a szóban forgó döntés annak a Hivatalos Közlönyben való megjelentetésétől válik hatályossá. Egyébként a 2012-es parlamenti választások esetében is az akkori államelnöknek a parlamenti pártok képviseleteivel való konzultációjára a BEC határozatának a Hivatalos Közlönyben való megjelentetését követően került sor. Ami pedig az államelnök által felállított feddhetetlenségi kritériumokat illeti, azokkal szemben nemigen fogalmazhatók meg kifogások, azaz igen egy: azok a kritériumok nincsenek törvénybe foglalva, s következésképpen azok révén nem lehet felülírni a törvényes előírásokat, s még kevésbé az Alkotmányt. Igaz viszont, hogy van egy törvény, a 2001/90-es, amely értelmében büntetett előéletű személy nem lehet kormányfő, sem kormánytag. Nos, ez az előírás egyes szakjogászok szerint ugyancsak megkérdőjelezi, legalábbis alkotmányossági szempontokból a szóban forgó törvény említett előírásait. Egyébként a Nép Ügyvédje, Victor Ciorbea hétfőn bejelentette, hogy felfigyeltek erre az ellentmondásos helyzetre, és a szükséges elemzések eredményeinek függvényében nem tartotta kizártnak, hogy az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Ha ez bekövetkezne, még egy szereplője lenne a kialakulófélben levő állóháborúnak. Más: a jelenleg hatályos jogszabályozás értelmében egy olyan „előéletű” személy, mint például Dragnea lehet képviselő vagy szenátor, sőt az ország akár második embere is, azaz a szenátus elnöke, de miniszter vagy miniszterelnök nem. Nem idetartozik, de a magunk részéről nem kívánunk (amúgy sem áll módunkban) felmentést adni Liviu Dragneának, de tény, hogy sok szempontból is problematikusnak bizonyulhat esetleges kormányfői „szerepvállalása”, illetve ebbe a funkcióba való kinevezése. Amúgy pártjától és annak koalíciós partnerétől, az ALDE-tól senki sem vitathatja el a kormányfői funkciót és a kormánymegalakítás jogát. Ilyen körülmények között pedig és tekintettel a legnagyobb parlamenti párt távolmaradására az államelnök által tegnapra összehívott konzultáció témakörét nem képezhette és nem is képezte az esetleges kormányfőjelölt személye, amolyan „csevegés színhelye” volt a Cotroceni-palota, s a meghívásnak eleget tevők nem tehettek egyebet, mint felvázolták majdani parlamenti ténykedésük főbb célkitűzéseit. De ezt bizonyára eddig is tudta az államelnök, mert merjük remélni, hogy annak idején elolvasta a parlamenti választásokon induló politikai pártok programjait, legalábbis a bejutásra esélyesekét. A tegnapi konzultációkat követően nyilatkozott Johannis államelnök is, aki szerint azok időszerűnek és indokoltnak bizonyultak, szóba kerülve „lehetséges kormányalakítások is”. Hogy ezzel mit akart mondani, nemigen tudjuk értelmezni, annál is inkább nem, mert a találkozón részt vevők nyilatkozataiban ilyesmire vonatkozóan nem történt utalás. Ugyanakkor üzent a szociáldemokrata pártnak és az ALDE-nak: „az együttműködési magatartás egészségtelen”. Elismerte viszont, hogy a kormányfőjelölés tekintetében egy újabb konzultációra lesz szükség, nevezetesen a BEC határozatának hatályba lépését követően, azaz előreláthatólag a jövő hét első felében. És elismerte azt is, hogy a kormányfőjelölt a parlamenti többséget szerzett párt vagy koalíció jelöltje kell hogy legyen.
Hecser Zoltán
.jpg)
