A marosvásárhelyi Mentor Könyvkiadónál jelent meg 2017 nyarán Ágyúcső és puskapor. Bodor Ferenc, a csíki ágyúöntő és lőporgyártó című könyvünk, szerzői Pál-Antal Sándor akadémikus, dr. Süli Attila, a bu­da­pesti Hadtörténeti Intézet és Mú­zeum munkatársa és alulírott. Ez a könyv, véleményünk szerint nagyon fontos, új és eddig feltáratlan fejezettel bővíti az 1848–49-es székelyföldi, csíki események történetét. Jómagam 1974 óta egy mellőzött igazság érvényesítését próbáltam elfogadtatni, de csak 2015 után sikerült olyan levéltári iratokat előkerítenünk, amelyekkel egy 140 éves vitát sikerült lezárnunk, bebizonyítva, hogy a „bodvaji iskolában” Bodor Ferenc mérnöktől tanulta meg Gábor Áron azt, hogy miként kell fúrás nélküli ágyút önteni. Ám Bodor Ferencnek, a tanítómesternek, Gábor Áron „testi-lelki jó barátjának” ez egy kisebbik érdeme volt. Ő építtette fel és üzemeltette „a két magyar haza legnagyobb lőporgyárát”, a csíkmadarasi állami lőporgyárat, amely ellátta lőporral Gál Sándor ezredes székelyföldi hadseregét. Azt is tudjuk, hogy Bodor elkezdte Gábor Áronnal együtt felépíteni a csíkszerdai ágyúöntő műhelyt, ami azonban az események alakulása miatt félbe maradt. Bodor Ferenc olyan jelentős személyisége volt a székelységnek, aki megérdemelne egy szobrot a megye központjában. Kérem, ezt a javaslatom tűzzék napirendre az illetékes hatóságok, mert ezzel is tartozunk nemzetünk, népünk e méltatlanul mellőzött személyiségének. Komán János, Marosugra