Állampolgár
Az áldozatok között nem voltak román állampolgárok. Az áldozatok között nyolc német állampolgárt azonosítottak. Két mondat egy híradásból, amelyet a tegnap olvastak be a rádióban. Hogy miért fontos, hogy egy terrortámadásban milyen állampolgárságú az áldozatok többsége? Sok esetben releváns lehet, segíthet akár értelmezni is egy hírt. A halottak állampolgárságának hangsúlyozása mást juttat eszembe. Olyan, mintha azt akarnák elhitetni velem, beleégetni az agyamba, ha más állampolgársága van egy áldozatnak, akkor az már nem is olyan fontos. Ne érezzem közel magamhoz a hírt, engedjem el a fülem mellett. Ha ez tényleg így van, akkor azt sem értem, miért olvasták fel a hírt egy regionális műsorszóró adásában. Azon gondolkodom, milyenek lennének ezek a híradók, ha a halottaknak nem lenne állampolgársága, csak az áldozatokról beszélnének. A hírolvasó következő szövegében arról beszél, hogy egy újabb közvitára bocsátott tervezet szerint törölnék az állampolgári műveltség oktatását az iskolából. Állampolgárként megbotránkozom ezen. Úgy gondolom, nem jöhetne ki az iskolából egyetlen diák sem úgy, hogy ne tudja, mit jelent az állam, milyen ennek a berendezkedése és milyen viszonyban van ő az állammal, állampolgárként. Egy ideig azt hittem, csak én jártam a reformok korában iskolába. Két és fél évtizede csak a reformok reformját élik át tanárok, diákok. Azért, hogy ne az első hévvel írjam gondolataimat, a témában jártas, a rendszerben dolgozó pedagógust kérdeztem az újabb változást hozó, közvitára bocsátott elképzelésről. Ferencz Salamon Alpár tanárt kérdeztem, aki megerősített abban, hogy az újabb reform sem hoz jobbat az iskolai rendszernek. Ezúttal is fordítva ülnek a lóra: egyszer azt akarják megállapítani, hogy mit hány órában tanítanak, anélkül, hogy tudnák, mit tartalmaz majd a tananyag. Egyedüli állandóként, a diákok órákkal való leterhelése köszön vissza az új elképzelésekből is. Az általános iskolások heti 28–35 órája a bizonyíték arra, hogy nem képes ellazulni a gyárrendszernél leragadt gépezet. A tantárgyak kiebrudalása, nullázása nem jelenti a tanórák számának csökkentését.
Az állampolgárait hülyének néző rendszer, nem véletlen, hogy nem akar tudatos polgárokat nevelni. Nem akarja, hogy a még kötelező iskolai rendszer keretében megértse a fiatal, hogy az államon belül nem csak alá- és fölérendelő viszonyok vannak. Azt, hogy az intézmények rendszerében milyen feladata van az államfőnek, a kormánynak és a parlamentnek. Hogy a pártoknak van ideológiája, ami alapján lehet őket csoportosítani. Hogy a községekben már nem a néptanácsnál, hanem a polgármesteri hivatalban lehet találkozni a polgármesterrel és nem az elnökkel. A tudatos polgárok neveléséhez az állampolgári műveltség is hozzátartozik, amivel még a hírek is értelmezhetőbbé válnak. Azt, hogy nem az általános iskolában kellene ezzel tömni a gyermek fejét, amikor még nem sokat ért belőle, lehet. Másokkal együtt azt sem hiszem, hogy ötödikben kéne gyermekjogokat tanítani, ahogyan azt sem, hogy közgazdasági ismereteket nyolcadikban kéne elsajátítani, latin helyett.
A vizsgaközpontú rendszerben az életre nevelés másodlagos szempont. Az élet az összefüggésekről szól.
Daczó Dénes