Akikre felnéztek a falustársak

Újabb önkéntes tűzoltókról szóló könyve jelent meg a székelyudvarhelyi Balázs Árpádnak, aki az udvarhelyszéki tűzoltó-alakulatok múltjának feltárása után most a Csíki-medence tüzeit és tűzoltóit vette górcső alá.

Hadnagy Éva
Becsült olvasási idő: 5 perc
Akikre felnéztek a falustársak
Fotó: Balázs Árpád archívumából

Az érdeklődők az elmúlt hetekben számos csíkszéki településen tartott könyvbemutatón ismerkedhettek meg az önkéntes lánglovagok krónikájával.
Nem ismerte és nem is foglalkozott önkéntes tűzoltókkal korábban Balázs Árpád, egészen addig, amíg Albert Csaba, a Hargita Megyei Önkéntes Tűzoltók Egyesületének elnöke fel nem kérte arra, hogy hiánypótlásként kutassa fel az udvarhelyszéki önkéntes tűzoltó-alakulatok múltját.
– Egy fél évig vacilláltam azon, hogy mitévő legyek, aztán úgy döntöttem, hogy belevágok. Arra gondoltam, hogy minden falunak van monográfiája, azt átnézem, és így könnyen összeáll az egész – mondta a szerző. Amikor elkezdte a kutatásokat, akkor derült ki számára, hogy ennél sokkal nehezebb dolga lesz, hiszen a monográfiákból szinte mindenhol kimaradtak az önkéntes tűzoltók. Mint mondta, nem volt könnyű feladat, hiszen akkor jött a pandémia, ami megnehezítette a kutatást, de amikor lehetett járta a falvakat, gyűjtötte az információkat a korabeli sajtóból, a levéltárból, amíg végül elkészült és megjelent az Udvarhelyszéki önkéntes tűzoltók krónikája című kiadvány, amelyben több mint 40 önkéntes alakulat múltját sikerült bemutatni.
– Miután megjelent a könyv sokan kerestek, érdeklődtek, és mondhatom, hogy egyfajta mozgalom bontakozott ki – ismertette Balázs Árpád. Mint mondta, az első kötetet megjelenése után úgy döntött, hogy tovább folytatja a munkát, így született meg a Csíkország tüzei és tűzoltói című könyv, amelyben 45 településen lévő önkéntes tűzoltó-alakulat története, önálló tűzvédelmi élete szerepel. Mint mondta, a Csíki-medencében is mostohán bántak a tűzoltókkal a monográfiaírók, hiszen a történetük csupán 1-2 településen volt megőrizve. – A legtöbb településen nem ismerős a két világháború közötti időszak, de a magyar időkbeli négy évről is vannak hiányosságok. Egy azonban biztos, minden településen már az 1800-as évek végén már bontakozni kezdett a közösségi élet, a szervezett tűzvédelem és sorra alakulnak meg Csíkszéken az önkéntes tűzoltó-egyesületek – ismertette a szerző. A könyveben átfogó képet kaphatunk az egyletek megszületésétől kezdve, a felszereléseken át, a vezetőkig, de szó esik a tagokról, hogy kik voltak, mivel foglalkoztak, milyen emberek voltak.
A tűzoltók mellett a településeken történt tűzesetekkel is foglalkozott a szerző, csoportosítva az önhibán kívüli, a természeti jelenségek, például a villámlás miatt bekövetkező és önhibából történő tüzeket. 

Balázs Árpád archívumából
– Rengeteg gyújtogató ember volt akkor is, főleg a Kászonokban fedeztem fel számos gyújtogatásból származó tűzesetet – mondta Balázs Árpád. Kutatásai során arra is fény derült, hogy az 1800-as évek végén kezdik megvásárolni a községek az első vízfecskendőiket, tűzoltó szekereket és az is, hogy segítettek egymásnak baj esetén a szomszédos települések. A szerző ugyanakkor azt is elmondta, hogy érdekesen kirajzolódott a tűzoltók jelleme is a kutatásai során, az egyesületek tagjai ugyanis sokkal többek voltak, mint egyszerű tűzoltók. Olyan emberek voltak, akik kivívták és élvezték a közösség megbecsülését, akikre felnéztek a falustársak. 
Számos helyen színjátszó tűzoltócsoport is működött, de bálokat is szerveztek, sőt a falvak báljain ők látták el a mai rendfenntartók szerepét. Mindezek mellett lokálpatrióták voltak, és a rezesbandák is fontos részei voltak az önkéntes tűzoltóságoknak. Balázs Árpád elmondta, lesz folytatása a sorozatnak, hiszen Gyergyószékre is kiterjesztené kutatását, amennyiben egészsége engedi, így Hargita megye önkéntes tűzoltó-alakulatainak múltját többé nem fedné homály.  

Hirdetés

Kövessen a Facebookon!