Akié az óra, azé a zene
Az elmúlt egy hónapban nem mutatta az időt és nem hallhattuk Csíkszeredában a megyeháza homlokzatán található óra dallamait. A mánusok tegnapelőtt kerültek vissza a helyükre, és az óra most már a megszokott módon játssza a Süss fel nap, fényes napot, a régi székely himnuszként ismert Ó, én édes jó Istenemet, George Enescu 1. román rapszódiáját és az Adjon Isten jó éjszakát című dalt. Ugyanakkor karácsonykor a Csendes éjt, március 15-én a magyar himnuszt, december 1-jén a román himnuszt hallhatjuk. Nemcsak Csíkszeredában zendült fel az utóbbi időben újra a város órája, most már Kolozsváron is zenével jelzi az egykori vármegyeháza, ma városháza felújított tornya a pontos időt. Egyetlen közös dolog van a csíkszeredai és a kolozsvári órában: mindkettő játssza Enescu Román rapszódiáját. Vannak viszont olyan városok, ahol a helyi tanács előnyben részesíti a hazafias indulókat a komolyzenei művekkel szemben. Nagyváradon Avram Iancu indulója jelzi a pontos időt. De nézzük meg az időtálló épületeket, ahonnan időjelző zene szól. Az egykor kolozsvári vármegyeháza a 19. század utolsó, míg a nagyváradi a 20. század első évtizedében épült, a csíkszeredai megyeháza pedig a 80-as években. Mindhárom épület stílusukkal egy-egy letűnt kort idéz, a kolozsvári és a váradi ráadásul egy másik országnak az örökségét is. A kolozsvári magyarok nehezményezik, hogy miért csak egy román szerző műve szólhat ebből az épületből, hiszen az ő adójuk is ugyanúgy benne van a felújításban. A nagyváradiak véleménye sem lehet más, viszont ők már évtizedek óta kénytelenek hallgatni az indulót, amelyhez valószínűleg semmilyen pozitív érzést nem tudnak kapcsolni. Azt kell mondanunk, hogy mi, csíkszeredaiak vagyunk a legnyitottabbak, habár nálunk is azért a magyar dallamok vannak túlsúlyban, de legalább nem teszünk úgy, mintha a másik oldal nem is létezne. Mindenesetre a kavarodást nem lenne rossz kiigazítani, mert azért mégiscsak enyhén ironikus, hogy a magyar épületekből azokban a városokban, ahol magyarok is szép számban élnek, csak román zene szól.
Márk Boglárka