– A Forma Architecture & Design teljes körű tervezéssel foglalkozik az épülettervezéstől a belsőépítészetig, a külső terekig, sőt tájépítészeti megoldásokig. Miért tartja fontosnak ezt az egységes szemléletet?

– Az építészetben minden mindennel összefügg. Az enteriőr, az architektúra és a tájépítészet egy nagy, egységes rendszer részei. Igazán akkor érezzük jól magunkat egy tervezett környezetben, ha e három tervezési terület harmonikus, teljes egységet alkot. A Forma cég e szemlélet mentén dolgozik. Csapatban alkotunk: minden projektben belsőépítész, építész és tájépítész kolléga dolgozik együtt.

– Mit jelent az önök számára a „teljes körű szolgáltatás” a gyakorlatban – hol kezdődik és hol ér véget a tervező felelőssége?

– A folyamat az ügyfeleinkkel való első találkozással kezdődik, és az épület megvalósult formában történő átadásával zárul – valójában azonban nem ér véget ekkor sem, hiszen ügyfeleink a későbbiekben is bármikor számíthatnak ránk.

– Hogyan hat egymásra az épület belső tere és a külső környezet? Melyikből indulnak ki egy tervezés során?

– A tervezés során az építészetet és a belsőépítészetet két külön léptékben vizsgáljuk, mégis elválaszthatatlan egységként kezeljük őket. Az építész számára a kettő nem választható szét: az épület tömegét és formáját a külső környezet, a hely adottságai és a szabályozási keretek határozzák meg, amelyek kijelölik a volumetriát. A belső terek kialakítását ezzel szemben elsősorban a funkció és a használat logikája formálja. Egy belső tér akkor működik igazán jól, ha megtalálja saját szerepét, a dizájn csak ezt követően jelenik meg mint az építészeti gondolatot kifejező réteg. Egy palást, ami lenyűgöz.

– Nagygalambfalván önök tervezték a Várféle, illetve a tó melletti fedett nézőteret. Milyen koncepció mentén született meg ez az építmény?

– A tervezés koncepciója a körülöttünk lévő élő környezet megtestesítése, a természetben rejlő értékeink kivetülése. A színpad formáját egy tavirózsa ihlette. E vízinövény nem idegen a Várféle tájékán, ahogyan az életet adó víz jelenléte sem.  Az építmény lábai szimbolizálják a tavirózsa szárait. A levél fedelet biztosít a szerkezetnek, talajt a nyíló virágnak. A nézőtérből szemlélve betekintést kaphatunk egy víz alatti világba: mintha víz alatt lennénk, és lentről néznénk a tavirózsát. Minden csak nézőpont kérdése.

– Hogyan illeszkedik a nézőtér a természetes környezethez és a közösségi élethez?

– A teljes terv jelenleg megvalósítás alatt áll. A színpad mögött egy, a koncepcióval összhangban tervezett épület kap majd helyet, amely térfalat képezve lezárja a nézőteret, ugyanakkor átmenetet teremt a hátsó tér felé, ahol a térsor egy újabb tóval folytatódik. Egy közösség számára az egyik legnagyobb érték az együttlét lehetősége – hogy legyen egy hely, ahol az emberek találkozhatnak, és közösen élhetnek meg élményeket. A nézőtér ezt a közösségi teret biztosítja. Különösen felemelő volt látni, amikor a nyár folyamán, a szabad ég alatt a Vándormozi filmvetítést szervezett: a nézőtér megtelt, és kicsiktől nagyokig mindenki együtt élte át az élményt. Ilyenkor válik igazán érzékelhetővé, hogy egy építészeti alkotás nem csupán fizikai teret hoz létre, hanem közösségi élményeknek ad helyet, és új találkozási lehetőségeket nyit meg az emberek számára.

– Ugyanitt most a Vers-park tervezésén dolgoznak. Milyen térélményt szeretnének létrehozni?

– Nagy büszkeséggel tölt el bennünket, hogy kollégáinkkal egy ilyen léptékű és összetettségű projekten dolgozhatunk, hiszen a környéken korábban nem létezett ehhez hasonló, közel háromhektáros, komplex parki együttes. A park több funkciót integrál egy egységes térszerkezetbe, ahol az építészet, a tájépítészet és a közösségi terek szoros kapcsolatban jelennek meg. A park kapuját egy étterem jelöli ki, amely autentikus konyhájával fogadja az ide látogatókat. Innen befelé haladva egy kisebb kerttéren keresztül vezet az út, ahol magaságyások és gyümölcsfák kaptak helyet; terméseiket az étterem konyhája is felhasználja, így a kert és a gasztronómia közvetlen kapcsolatba kerül egymással. A kertet elhagyva egy kisebb térre érkezünk, ahol egy múzeumi funkcióval ellátott csűr áll. Az épület Erdély íróinak és költőinek munkásságát mutatja be, interaktív eszközök segítségével.

A csűr mögött kertészeti eszközökkel formált, magasvirágos sétányok jelennek meg, amelyek a játszótér felé vezetik a látogatót. Itt a gyerekek játékos formában kapcsolódhatnak a költészet világához az installált játékelemek segítségével. A park tervezése során kiemelt szerepet kapott a víz jelenléte. A kisebb vízfelületek és a parkon végigfutó keskeny vízárok finom kapcsolatot teremtenek az ember és a táj között. A park egyik legmeghatározóbb eleme egy nagyobb tó, amely a varsági vízesés hangulatát idézi meg; a vízjáték látványa különleges élményt nyújt az ide látogatóknak. A parkban egy kisebb labirintus is helyet kapott, amelynek középpontjában egy Helikon-asztal áll, utalva az irodalmi hagyományokra. A programot tovább gazdagítja az állatsimogató és az esztena, ahol a látogatók megismerhetik a hagyományos sajtkészítés folyamatát. Ezeket a különböző tereket a tájépítészeti kompozíció és a parkba integrált interaktív elemek kapcsolják össze, amelyek egyszerre teremtenek kapcsolatot a költészet világával és a park egyedi térélményeivel. A terv megvalósítása számos kolléga és szakember közös munkájának eredménye. A park ma már nem csupán terv: az építkezések jelenleg is zajlanak, így az elképzelés fokozatosan valósággá válik.

– Egyebek mellett a Gyilkos-tónál egy különleges vendéglőt terveznek. Egy ilyen ikonikus természeti környezet milyen tervezői kihívásokat jelent?

– A Gyilkos-tói vendéglő építészeti koncepcióját a hely különleges természeti környezete inspirálta. Az épület formavilágát egy megpihenő falevél képe határozza meg, amely finoman ráborul a tömegre, és egyben a tetőszerkezetet is megformálja. Az így létrejövő organikus tető minden irányban lágyan ível, a természet formavilágát idézve. Az épület karakteres, mégis visszafogott gesztusként jelenik meg a tájban: vizuális és térbeli kapcsolatot teremt a Gyilkos-tó és a part között, miközben léptékében tudatosan visszalép, hogy ne versenyezzen az őt körülvevő természettel, hanem annak részévé váljon.

– Hogyan lehet egy épület egyszerre karakteres és mégis alázatos a tájjal szemben?

– A természet a legnagyobb mester, az igazi építész. Az épület a táj adottságaiból merít, és ezekre építve nyeri el formáját és karakterét. Igazán különlegessé akkor válik, amikor nem csupán alkalmazkodik a tájhoz, hanem vissza is ad neki – amikor az építészet és a környezet kölcsönhatása teremti meg az értelmes, érzékelhető harmóniát.

– Van-e olyan anyaghasználati vagy formai megoldás, amely kifejezetten ehhez a helyszínhez kötődik?

– A tetőszerkezet teljes egészében fából készül, míg a homlokzati elemek finoman engedik át a természetességet, a fa és a kő anyagának érzékelhető találkozásán keresztül.

– Udvarhelyen és környékén is számos magánházat és lakóparkot terveztek. Miben más egy családi ház tervezése, mint egy közösségi vagy turisztikai épületé?

– Egy családi ház tervezésekor kiemelt figyelmet fordítunk az ügyfélre, az ő álmai otthonára. Számunkra alapvető, hogy a tervezés során irányítsuk és támogassuk őket, ne pedig elnyomjuk. Fontos, hogy megismerjük életmódjukat, szokásaikat, napi rutinjaikat és otthonukkal kapcsolatos vágyainkat. Minden terv egyedi, mert minden ember más – és épp ez adja meg a családi ház egyediségét. Egy lakópark esetében ezzel szemben egy nagyobb közösséget kell szolgálnunk. Itt a funkciók kollektívan jelennek meg, a tervezés során figyelembe vesszük a vegyes igényeket, és biztosítjuk, hogy a terek többféle berendezési lehetőséget kínáljanak, rugalmasan alkalmazkodva a közösség változó igényeihez.

– Mennyire változtak meg az utóbbi években az igények a lakóterekkel kapcsolatban?

– Az emberek a nyitott tereket részesítik előnyben, ahol együtt lehetnek, még akkor is, ha különböző tevékenységeket folytatnak. Tipikus példa erre, amikor a konyha, az étkező és a nappali egy egységes, áramló térként kapcsolódik össze, lehetővé téve a közös jelenlétet és a funkcionális rugalmasságot egyszerre.

– Köztudott, hogy a Formánál egyetemisták és építészhallgatók is praktizálnak. Miért tartja fontosnak a fiatalok bevonását a munkába?

– Fontosnak tartom, hogy mindig új szemléleteket ismerjünk meg, és segítsünk másoknak is felfedezni azokat. A fiatalok szemében ott ragyog a kíváncsiság és a lelkesedés, amikor egy valós terven dolgoznak. Mindig örömmel fogadjuk a gyakornokokat, akik a Forma közösség részévé válnak, és akiket mentorálva segítünk szakmai fejlődésükben.

– Mit tanulhatnak a hallgatók a gyakorlatban, amit az egyetemen kevésbé tapasztalnak meg?

– Mindig valós projekten dolgoznak, amely szembesíti őket a tervezés valóságával: a szabályozásokkal, a funkcionális követelményekkel és az anyagi keretekkel. A megbeszéléseken való részvétellel közvetlen tapasztalatot szereznek az ügyfélkapcsolatról és a tervezési folyamat menetéről, így a tanulás egyszerre gyakorlati és szemléletformáló.

– Ön szerint milyen készségek a legfontosabbak ma egy pályakezdő építész számára?

– A legfontosabb készségek a kitartás és a jókedv, hiszen csak akkor születhet igazán kreatív megoldás a szakmában, ha a tervező kitartóan és örömmel áll a feladat elé, és nyitott szemmel, kíváncsian közelíti meg a kihívásokat.

– Van-e olyan projekt, amely különösen közel áll önhöz?

– Minden tervünk egyedi, hiszen megrendelőink is különlegesek, mindegyik sajátos személyiséggel és igényekkel rendelkezik. Ezért minden projektbe beleadjuk a szívünket és a szakmai tudásunkat, hogy ügyfeleink számára a lehető legjobb építészeti megoldást nyújtsuk.

– Hogyan látja a székelyföldi építészet jövőjét?

– Környékünkön számos tehetséges és ügyes építész dolgozik, aki jelentős, kiemelkedő építészeti munkákat hozott létre. Munkájuk nemcsak az adott térség építészeti színvonalát emeli, hanem hozzájárul az építészet jövőjének megerősítéséhez is.

– Ha egyetlen gondolatban kellene megfogalmaznia a Forma ars poeticáját, mi lenne az?

– A hit vezet minket a különlegesség felé, a forma tisztaságához – mert az építészet csak ott válik igazán értékessé, ahol a hit és a forma találkozik.