– Magyarázza el, kérem, miért szükséges külön jogi kategóriaként tekinteni a nőgyilkosságokra?

– Nagyon fontos, hogy végre törvénybe foglaltuk a femicídium meghatározását. Mert nemcsak azt tekintjük nőgyilkosságnak, amikor a nőt szándékosan megölik, hanem minden olyan esetet is, amikor erőszak következtében hal meg, függetlenül attól, hogy az elkövető egy családtag vagy egy idegen. A meghatározás szerint létezik intim, nem intim és közvetett femicídium. Az intim az, amikor a gyilkosságot családtag vagy partner követi el, és az elkövető úgy érzi, hogy joga van kontrollt és dominanciát gyakorolni a nő felett, azzal a céllal, hogy a nő alapvető jogait korlátozza, megbüntesse, elnyomja őt. Bizonyos esetekben kulturális és vallási okok, a nő helyzetére vonatkozó hagyományos látásmód áll a jelenség mögött. Ebbe a kategóriába tartozik, amikor a becsület és a családi hírnév helyreállítása képezi a tett indokát. A nem intim nőgyilkosság esetében az elkövető egy idegen személy, emögött szintén állhatnak kulturális, vallási vagy becsületbeli okok, de legtöbb esetben szexuális kizsákmányolás, emberkereskedelem kontextusában történik, és itt a fő motívum a hatalommal való visszaélés. A harmadik kategóriára korábban már utaltam: közvetett femicídiumnak nevezzük, amikor a nő halála speciális körülmények következtében következik be, például a nemi szervek megcsonkítása miatt, vagy ilyen a párkapcsolati erőszak miatt elkövetett öngyilkosság.

– Milyen változásokat hoz az új jogszabály?

– Önmagában nem elég, ha beszélünk a femicídiumról, ha nem értelmezzük a jelenséget kontextusában. A törvény kötelezővé teszi a rendőrség, az ügyészség és az igazságügyi orvostani intézetek számára az adatok gyűjtését és elemzését, hogy a hatóságok pontos képet kapjanak az esetek hátteréről és tendenciáiról, lehetővé téve a jelenség jobb megértését. Többek között meg kell vizsgálni, hogy az esetleges megelőző intézkedések mennyire voltak hatékonyak, gyakorlatilag végig kell követni az esetet a bejelentéstől a bírósági döntésig. Továbbá a hatóságoknak az Isztambuli Egyezmény (amit Románia 2016-ban ratifikált – szerk. megj.) alapján értékelniük kell a nők elleni erőszak minden formájának kiterjedését és tendenciáit. Egységes adatgyűjtési módszert vezetünk be, majd ennek birtokában kapunk egy kórképet a jelenségről. Ugyanakkor a belügyi tárcának éves jelentést kell majd nyilvánosságra hoznia a feljelentésekről, büntetőjogi bejelentésekről, vádemelésekről, az eljárás-megszüntetésekről (a visszavont feljelentésekről), az emberölésekről és kísérletekről, az intézkedések típusairól stb. Továbbá az Akadémia keretében működő Emberölések Elemzésére és Megelőzésére létrehozott Megfigyelőközpontnak (ORAPO) is évente jelentést kell készítenie a nőgyilkosságokról és a családon belüli halálos erőszak eseteiről, valamint ajánlásokat kell megfogalmaznia a megelőzés érdekében. Az adatok birtokában ki fognak dolgozni egy új kockázatfelmérési kérdőívet, ami megkönnyíti majd a helyszínen eljáró rendőrök számára a döntést a szükséges beavatkozásról. 

– A jelenség visszaszorítása kéz a kézben jár a megelőzéssel. Erre még mit ír elő a törvény?

– Valamilyen szinten az adatgyűjtés is, de az oktatás mindenképp a megelőzés része. A tanügyminisztérium az iskolai tananyagba beépíti a diszkrimináció elleni neveléshez kapcsolódó témákat, mint a nemek közötti egyenlőség, a nők elleni erőszak formái, valamint a békés, erőszakmentes kapcsolatok etikája a családban, a közösségben és a társadalomban. Ezek a témák nem külön tantárgyként jelennek majd meg, hanem több tantárgyba integráltan ott, ahol a diszkrimináció elleni nevelés szerepel, ugyanakkor a tanárokat is képzik majd az említett témák oktatására. Nagyon fontosnak tartom, hogy már a gyermekek megtanulják, hogy milyen az egyenlőségen alapuló, erőszakmentes párkapcsolat. Hangsúlyozom: egyetlen gyermek sem születik agresszornak, hanem azzá válik. Tehát felelősségünk van abban, hogy kihasználjunk minden lehetőséget arra, hogy ez ne következzen be.

– Módosul a büntető törvénykönyv is?

– A módosítások előírják, hogy súlyosbító körülménynek minősül, ha az emberölést a tettes a nő feletti „uralom” vagy „kontroll” megtartása érdekében követte el, illetve, ha a bűncselekmény gyermek jelenlétében történt. Mi több, az elkövető elveszti az öröklési jogot is. Továbbá megemeljük a kiróható büntetési tételeket, büntetjük a közvetett femicídiumot is. A jogszabály alkalmazásához szükséges módszertan, az iskolai program stb. kidolgozása még hátravan.

– Hogyan születik meg egy ilyen átfogó törvény?

– Tavaly februárban kezdtünk dolgozni egy nagy munkacsoporttal, jogászokkal, akadémikusokkal, civil szervezetek képviselőivel, áldozatokkal közösen. Azért dolgoztunk, hogy jobbítsuk a törvényes kereteket, és megkerestük ehhez a koalíciós partnereket. Van egy pártok fölötti női összefogás is a parlamentben, és jól látszik: a nők ügyeit igazából csak a nők tudják döntéshozatali szinten képviselni.

– Személyesen mit jelentett az Ön számára, hogy megszületett a törvény, és azt nagy többséggel fogadta el a parlament?

– Elégtételt jelent. Ahogy a parlamenti felszólalásomban is elmondtam, elég volt abból, hogy nem veszünk tudomást arról, hogy nőket ölnek meg. A nők élete nem lehet alku tárgya. Elég volt, hogy csak egy-egy bekövetkezett tragédia után foglalkozunk a jelenséggel. Nem akarok olyan országban élni, amely csak a tűzoltások országa. Történelmi pillanat volt, amikor megszavazta a törvényt a képviselőház, de az, hogy a nők hónapjában fogadtuk el, mi, nők nem ajándékként vesszük, hanem inkább felelősségként, úgy, hogy ezzel a romániai parlamenti képviselők felelősséget vállaltak, hogy lesz azonnali beavatkozás, hogy nem lesznek elhanyagolva a bejelentések, lesz megfelelő mechanizmus és eszköztár az esetek kezelésére, és minden egyes nőnek az életéért megteszünk mindent. Egyébként épp akkor, amikor írtam otthon a parlamenti beszédemet, jött a hír, hogy ismét megöltek egy nőt, ráadásul Maros megyében, közel hozzám… És még valami: a parlamenti közvitán egyedüli férfiakként mindössze két RMDSZ-es kolléga: Csoma Botond és Hajdu Gábor szólalt fel az ügy mellett.