A ferences szerzetes, hogy a keresztségben elnyert megszentelődéséből mindent kihozzon, és a Fölséges és Dicsőséges Isten hívásra őszinte választ adjon, a mindenekfölött szeretett Istennek egészen a tulajdonává lesz, az engedelmesség, a szegénység és a tisztaság fogadalma által, Szent Ferenc szellemében élve, szövetséget hoz létre Istennel, és a szeretetben egész lényét Neki áldozza, ajándékozza. Ezt tette József atya ezelőtt 65 évvel. Élete arról tanúskodik, hogy ezt az „Igen”-t komolyan vette. Élete elénk tárja azt is, amit Isten művel az ilyen ember életében… Ez maga a Szeretet! Jubileumának alkalmával, amit nevezhetünk vasfogadalomnak is, néhány kérdéssel fordultam József atyához…

– Ha visszagondol gyermek- és kamaszkorára, mit mondana, kik voltak azok a személyek, illetve események, amelyek segítették abban, hogy felismerje az Úr hívó szavát a ferences testvéri közösségbe?

– Jó volt az alap, amelyben születtem. Csíkszenttamás. Rendezett, vallásos egyházközség; és kiváló plébánosunk, tanítóink voltak. Ugyanakkor a katolikus tanítóképző Csíksomlyón és Majláth Gusztáv Károly, a ferences kolostor és a kegytemplom közelsége – mind-mind hatással voltak rám. A közös ima, éneklés, a ferences tanárok, a társalgás a ferences testvérekkel. Mindez felkeltette az érdeklődésemet: mi lenne, ha én is beléphetnék a kolostorba, kérném fölvételemet? És kértem, és meg is kaptam 1946-ban.

– Ha egy fiatal megkérdezné öntől, miért lett ferences, mit válaszolna?

– Gyermekkoromtól fogva tetszett az oltárszolgálat, a ministrálás. A szép szentmisék, az éneklés, az orgonaszó, a közös imádkozás. A csíksomlyói diákélet keltette fel bennem a kívánságot, hogy éppen ferences szerzetes legyek. 

– Assisi Szent Ferenc atyánk felismerte a köztünk, velünk együtt élő Istent; Ön szerint mi hogyan találhatunk Rá?

– Az istenközelség élménye nem adódott magától. A szerzetesi élet kezdetétől fogva magiszterek és tanárok szüntelen képzése eredményezte, sok elmélkedés, bensőséges ima eszközölte a lelki élet szépségét és megkívánását. Ebben szent Ferenc atyánk volt a mintaképünk.  

– Hogy látja, milyen üzenetet hordoz a ferences karizma, és miről lehet felismerni?

– A ferences karizma azt jelenti, hogy szeretem Istent, az Ő szolgálatát. Megsejtem, mit jelent Istent szeretni, szolgálni, életet áldozni Érette. Amit megismertem, magamévá is teszem.

– Hadd kérdezzem meg, miből táplálkozik a hite, a hivatása, azaz Istennel és az emberekkel való kapcsolata?

– Az a tudat, hogy Isten az én mennyei Atyám, aki szeret engem, meghív országába, kegyelmével szüntelenül segít. Másokat is ugyanígy meghív a mennyországba, tehát én is azon kell dolgozzak, hogy a hívő embereket imával, tevékenységgel segítsem az üdvösség elnyerésében. 

– Az ön számára melyik most a legtöbbet mondó történés a Szentírásból? És Assisi Szent Ferenc atyánk életéből?

– Jézus Krisztus megtestesülése, élete és szenvedésével való világmegváltása. Szent Ferenc atyánknak is ez a mennyei titok nyújtott a legtöbb lelki élményt.

– Szeretné megosztani velünk, hogy az utóbbi sok-sok évben melyik közösségekben szolgálta az Urat, testvéreit, és hogy mi volt a feladata?

– Pappá szentelésem után 10 évet szolgáltam Désen mint alkalmi kisegítő lelkész. Ebből 5 évet voltam Désen káplán, Domokos atya mellett. Két évet szolgáltam Zágonban a plébánián mint kisegítő lelkész. 1970-től a mai napig a csíksomlyói ferences kolostorban szolgáltam, többnyire mint kisegítő lelkész. Három évet voltam házfőnök Somlyón. A feladatköröm sokféle volt, egyszóval tettem, amit kellett tenni. Most már élvezem a nyugdíjaskor kiváltságait. 

– A szentírásban szereplő személyek közül ki az, akire véleménye szerint legjobban hasonlít, és miért?

– Nem tudom összehasonlítani életemet egyik apostollal sem. Messze hátra állok tőlük. 

– Ezen évforduló alkalmából, melyik igerészt választaná jelmondatául?

– Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, mert örökké szeret minket.

Guia Laurean Hugó OFM

Nemrég volt 65 éve annak, hogy József atya örökfogadalmat tett. 65 évvel ezelőtt József atya egy örök életre „Igen”-t mondott Krisztusnak! E feltétel nélküli, visszavonhatatlan és kizárólagos „Igen” annak a Krisztusnak szól, akinek szeretetétől senki és semmi el nem szakíthat. Szent Pál ezt így fogalmazza meg: „Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.” (Róm 8, 38–39)