borús égbolt
borús égbolt
Adni jó!
Adni jó. Aki vitatná e kijelentés igazát, próbálja ki maga is. Küldjön például szeretetcsomagot a település hajléktalanjainak, az útszélére sodródottaknak, féllábúaknak vagy szerencsétleneknek. Vegyen egy nagy zsákot, rámoljon ki a szekrényéből öt jó állapotban lévő melegítőt, öt megfelelő pulóvert, tegyen hozzá öt pár nagymama kötötte gyapjúzoknit, vizsgálja át a letett ágyneműket, a rég nem használt paplanokat, mert lehet, hogy akad olyan, amely másnak meleget nyújthat. Mindezt tetézze meg szappannal és törülközővel. Külön dobozba csomagolja az élelmiszereket: paszulyt, cukrot, olajat, két-három húskonzervet, és ne remegjen meg a keze, amikor a kedvenc zakuszkáját is belehelyezi. Végül az sem baj, ha egy abroszkát és gyertyát is mellékel. Feledhetetlen karácsonya lesz nemcsak a hajléktalanoknak, akikhez eljut a csomag, hanem minden bizonnyal Önnek is. Adni jó.
Figyelje gyerekét, aki játékai közül válogat egy idegen gyereknek. Nézze, hogyan telik meg a cipősdoboz könyvvel, puzzle-vel, színes ceruzával, kisautóval, s örüljön, amikor ragyogó szemmel elindítja a fia a korábbi kincseit az iskolába, hogy eljuthasson az adomány az arra kiválasztottaknak. Lelkesedjen, amikor gyermeke kibont egy cipősdobozt, s egész nap az abban érkezett kisautóval játszik, éjszaka pedig az új kismaci a hálótársa.
Lélegezzen fel, amikor beérkezik a bankszámlájára a mindig késve kapott fizetés, s nyugtázza örömmel, hogy ha az utolsó délelőttön is, de bevásárolhatott az ünnepi asztalra, hogy kifizetheti a régóta félretetetett meglepetést szeretteinek. Mert adni jó.
Üdítse lelkét, amikor tanítványainak a karácsonyi énekeket tanítja, amikor a gyerekek szüleit is megrészelteti a szeretet ünnepéből, amikor erejét és idejét nem sajnálva még ki is díszíti fenyőágakkal és gyertyákkal a termet, s próbálja ünneplőbe öltözteti mások lelkét is. Mert adni jó.
A szenteste teljen békében és nyugalomban. Melegítse a gondolat, hogy kijuttatta távolba szakadt gyerekének a hazait, miközben várja a megszokott ünnepi hívást. Mert adni jó. És adni nemcsak azért jó, mert kapni is jó, és mert az adományt néha viszonozzák is, hanem mert adni egy előre mutató cselekedet. Kéznyújtás, lemondás, gondoskodás, esetleg áldozat. Ha nem adunk, ha mindenki bezárja a szekrényét, ha nem tölti meg a zsákot, sem a cipősdobozt, ha nem pakolja fel a töltött káposztát, ha nem tanítja meg az éneket, ha nem szán rá időt, hogy elmondjon egy imát, hogy várja a megszülető kisjézust, ha nem engedi be a betlehemeseket, ha a napkeleti bölcsek otthon maradnak, s ha a pásztorok sem köszöntik az újszülöttet, nem történik semmi. Olyannyira SEMMI, hogy megáll az Élet. Egyszerűen nem is létezhetnénk. Adjunk tehát! Mária a fiát adta nekünk, Krisztus önmagát adta értünk. Hagyjunk helyet neki is a fa alatt.
Daczó Katalin
_web.JPG)
