A Csíki Székely Múzeum idei nagyszabású kiállítása ismét a klasszikus mesterek nyomába kalauzolja a művészetkedvelő közönséget, a látványos tárlat az Aba-Novák Vilmos, Nagy Imre és művészbarátaik címet viseli. A Hargita Népe Műhely melléklete a szervező intézménnyel együttműködve minden héten a kiállítás egy-egy képére hívja fel a figyelmet. [caption id="attachment_72719" align="aligncenter" width="1000"] Olaj, vászon, 91 × 55,5 cm j. b. f.: Aba-Novák 26. Magyar Nemzeti Galéria, ltsz.: 90.19 T[/caption] 1924–1927 között Aba-Novákék vidékies környezetben, a Zugligetben laktak. Egy régi vendéglő oldalszárnyában földpadlós nyári konyha volt ekkor az otthonuk. Az 1925-ös felsőbányai nyarat követően Aba-Novák és barátai nem utaztak messzi tájakra, hanem itthon, Zugligetben, a budai hegyekben festettek. A Szőnyi-kör művészeinél a pózoló önarcképek fokozatosan háttérbe szorultak: lassanként eltűntek a kosztümök és a kellékek, a festők egyre inkább természetes helyzetekben ábrázolták magukat. Az ekkor készült Pipás önarckép a korábbi önportrék folytatója, az évtized elejéről származó grafikák beállítását ismétli meg. Az Aba-Novák Vilmos-fotókról ismert dohányzókellékek és a spontánnak ható, ám mégis kiszámított mozdulat előzményei mind megtalálhatók a régebbi képeken, a kolorit viszont már az egy évvel korábbi festmények lilás-rózsaszínbe hajló reflexeit mutatja. Zwickl András