tiszta égbolt
Azonnal
Add meg, Uram, de most mindjárt! – mondják a türelmetlen embernek, próbálva lecsillapítani. Sajnos a türelmetlenség jellemzi a székelyföldi gazdasági életet is, vállalkozóink azonnal akarnak nagy profitot elérni. Ezért termékeik, szolgáltatásaik az esetek többségében drágábbak, mint hasonló vagy netán jobb minőségű termékek, szolgáltatások, amelyeket egy-két megyehatárral, vagy ne adj’ Isten: egy-két országhatárral nyugatabbra készítenek el.
Minap pár, a kultúra terén tevékenykedő ismerősömmel futottam össze egy könyvbemutatón. A kötetet a megyén kívül nyomták, minőségi papírra, a kötészeti munka is minőségi volt. A példányonkénti ára pedig jóval alacsonyabb volt bármelyik környékünkbeli nyomda által kért egységárnál. Erre másik ismerősöm megjegyzi, hogy a néptáncosok karaktercipői sokkal olcsóbban beszerezhetők magyarországi kézművesektől, mint a hazaiaktól, s a magyarországi népzenészbandákat is érdemesebb foglalkoztatni, mint a helyieket, ugyanis utazással, szállással, ellátással együtt is kevesebbe kerülnek, mint a hazaiak.
A síelni szerető s arra áldozó székelyföldi családok is előnyben részesítik az osztrák, bulgáriai vagy szlovákiai sípályákat, mert vagy olcsóbbak, mint a hazaiak, vagy ugyanannyi pénzért sokkal jobb minőségű szolgáltatást nyújtanak. Tegyük hozzá azt is, hogy sem a tavalyi, sem az idei tél nem kedvezett a sípálya-üzemeltetőknek, s bármilyen magas tarifákkal dolgoztak, csak veszteséges lehetett többségüknek a síidény.
De ha már az árakat és szolgáltatási díjakat hasonlítjuk össze, nem kell messzire menni: próbált már valaki sportcipőt vásárolni gyermekének Csíkszeredában? Ami itt kapható vagy nagyon silány minőségű, vagy ha jobb minőségű, annyira elrugaszkodott ára van, hogy megéri ugyanazért a termékért elutazni Brassóba, netán Sepsiszentgyörgyre vagy Székelyudvarhelyre, az üzemanyaggal együtt kevesebbe kerül ugyanaz a termék. S arról már nem is beszélek, hogy a zöldségpiacunk híresen drága. No meg sokan morgolódnak azért is, hogy a rendszeres havi termelői vásárokon a portékák nem olcsóbbak, mint más alkalmakkor a boltokban, holott a termelőknek nyújtott támogatásnak az eladási árban is tükröződnie kellene. De nem így történik. Vállalkozóink zöme egyből nagyot szeretne markolni, ráadásul egy olyan közegben, ahol országos szinten is a legalacsonyabbak közé tartoznak a jövedelmek. A tapasztalat azt mutatja, hogy ez ideig-óráig működik, de nem tartható a végtelenségig. A vásárlók nem szeretik azt érezni, hogy becsapják, átverik őket, s kevesen hajlandók több pénzt adni csak azért, mert a termék vagy a szolgáltatás, amelyért mélyen a zsebébe nyúl „a miénk”, a „pénz a mieink zsebébe megy”. Ennyire gazdagon még nem vagyunk, még akkor sem, ha a piaci árak az ellentétét mutatják.
Add meg, Uram, de most mindjárt! Ez a szólás jellemzi vállalkozóink egy részét. Holott annak is tudatosulnia kellene bennük: aki sokat markol, az keveset fog!
Sarány István
_web.JPG)
