borús égbolt
közepes eső
Az elveszett levél
Nekem már veszítette el levelemet a posta valahol egy romániai nagyváros és egy angliai kisváros között, és azt hiszem, nem vagyok egyedül az ilyen jellegű tapasztalattal: hiába a gondos csomagolás, címzés, repülővel való feladás, a túloldalon pedig a várakozás… S talán nemcsak a postáskisasszonyok tudnának igazán pikáns történeteket mesélni arról, milyen bonyodalmakat okozhat egy-egy elveszett levél még most is, annak ellenére, hogy a mindennapi kommunikációban a telefont, illetve az internetet használjuk. Szemléltetésül talán épp elég, ha felidézzük Caragiale vígjátékát, ahol a kótyagos polgár ugyan tudta, hogy értékes lehet az iromány, ami a kezébe került, egy pár kupica és némi szunyókálás után arra eszmél, hogy ellopták tőle a szerelmes levelet, ami a választások kimenetelére is hatással volt.
Levelet viszont nemcsak papír alapon lehet elveszíteni egy-egy görbe éjszakán, megcsúszva az árok szélén, vagy épp nem figyelni, mikor rossz kupacba kerül. Az is megtörténhet, hogy a technika ördöge kapaszkodik bele a virtuális térben megfogalmazott gondolatokba, és nem ereszti azokat a címzetthez. Ha létezik fekete lyuk – márpedig a tudósok szerint létezik –, akkor létezik egy olyasfajta is, ami az elektronikus küldeményeket szippantja be.
Talán egy ilyen nyelte el azt a levelet is, amelyet a megyei fogyasztóvédelem főfelügyelője küldött a megyei tanács elnökének a sokszor szidott kifliszállító cég megbüntetéséről. Állítólag. Mert ahogy a posta nem vállal felelősséget, ha egy egyszerű küldeményünk nem jut el a címzetthez, úgy külső szemmel ebben az ügyben sem tudunk igazságot tenni: egyikük azt állítja, elküldte, másikuk, hogy nem kapott ilyen levelet. Az egészből pedig a kifliszállító nyer, hiszen továbbra is fizetnek neki a fagyott, rossz minőségű termékekért…
Háromszéki Eszter
