Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. Alsóboldogfalva a Nagy-Küküllő jobb partján terül el. „Újszékelyen felül, a Szurdokpatakának torkolatja előtt fekvő Alsó-Boldogasszonyfalva következik, melyet a nép rövidítve egyszerűen Bodogfalának nevez” – írta Orbán Balázs. A falu első említése az 1332–37-es pápai tizedjegyzékben maradt fenn. 1333-ban, „Paulus sacerdos de ville Sancte Marie solvit VI. banales.” Egy évvel később Pál plébános az első félévi részlet fejében további két báni dénárt fizetett. Az unitárius egyházközség 18. század előtti történetét csak vázlatosan ismerjük. Az 1770-es évben ugyanis a falu nagy részével együtt leégett a papi lakás, s valószínű a templom is, ekkor semmisülhetett meg az egyházközség régi iratanyaga. Az első adatunk az, hogy 1630-ban Korondi Molnos Miklós volt az unitáriusok lelkésze. Alsóboldogfalva filiája, Újszékely, már 1766-ban kérelmezi, hogy önálló egyházközség lehessen, ezt azonban csak 1815-ben sikerült elérnie Boldogfalva, középkori templomáról a keresztúri egyházközségek vagyon leltára 1773-ban a következőket jegyezte fel: „Vagyon egy nagy kő templom igen régi, hol valami rosz kő, ha fa czinterem körülötte. A czinteremen kivül a dombon egy fa Harangláb melyben vagyon két harang.” A mai unitárius templomot a középkori helyett – és valószínűleg a régi hajó hosszfalainak részleges felhasználásával – 1791–1803 között építették. Falaiba néhány középkori faragványt is beágyaztak. A tornyát kezdetben csak a templom faláig húzták fel, majd 1803-ban fejezték be. A templomot cseréppel, a tornyot zsindellyel fedték be. A templom mai arculatát 1862-ben kapta, amikor befalazták a templomtornácot. A környékbeli egyházközségekhez képest korán, 1821-ben megvásároltak egy ötváltozatú orgonát, 262 forint értékben. Geréb Sándor lelkész 1879. június 8-án írt egyházközség monográfiájában érdekes információkkal szolgál az egyházközség kántor-tanítóit illetően: „A mi a mesterek névsorát illeti, mint hogy Ujszékely az A. boldogasszonyfalvi unitaria Eklésiának filiája lévén, és a mester ottan állomásozott, az itteni ekklésia levéltárába az ekkori mesterek neveiről semmi említés nem fordul elő. Később 1815-ik évben, midön Ujszékely saját kérése folytán alsó Boldogfalvától mint matertől elválalt ugy észleltetik, mi szerént Boldogfalva mester nélkül lévén a mesteri teendőket a papok vitték de nem sok évek telte után Nyárádgálfalvi Demeter István ki 1825 feb. 15.-én fiadfalvi akkor fungens pap Barabás Ferencz úr Klára leányával házasságra lépik, már mint boldogfalvi oskolamester szálitja nejét a boldogfalvi iskola házhoz.” Ő lehetett az első olyan iskolamester, aki az épített orgonán énekvezérként játszott. 1839-ben püspöki vizitációt tartottak az egyházközségben. Az ekkor született jegyzőkönyvben találtam az orgona első említését: „Ezen telken vagyon egy kő templom cserép fedél alatt, belülről vegyes színű mennyezettel, karzattal és székekkel és orgonával el-látva.” A következő évtizedek egyházközségi jegyzőkönyvei hiányoznak, így nagyon keveset tudunk erről az orgonáról. Az 1843-as esperesi vizitációs jegyzőkönyvből megtudjuk, hogy az orgona fújtatása szíjjal történt: „11. Az orgona szíjját húzonak edgyezés szerént a mult Szent György napig fizetett 1,40 Mfrt.” Az orgona első jegyzőkönyvből ismert javítása 1902-ben volt, amikor a hangszer fújtatója elromlott: „miután jelenleg egy orgona művész van itt jónak látná, egyezségre lépni a fuvo és az orgona javíttása iránt. A képviselő testület az elő terjesztést tudomásul veszi és elhatározza, hogy az orgonát és úgy a fuvót ki javíttatja, és egyezségre lép az orgona művésszel és az egyezség alapján kötött szerződést, melybe a művész valaljon felelősséget a munkájáról.” Sajnos a források nem említik az orgonajavító mester nevét. Az első világháború idején történt orgonasíp-rekvirálásról Alsóboldogfalván nincs adatunk, nem szerepel a rekvirálást végző Angster cég listáján sem, bár egy 1927-ben megírt átadási leltárban a hangszert „régi hiányos orgona” megnevezéssel illetik, ami utalhat a homlokzati sípok hiányára. A régi orgona lecserélésének gondolata 1924-ben született meg, amit egy névtelen adakozó 9 lej értékű adománya indított el. 1925-re az orgonaalap elérte a 140 lej értéket. 1925. február 4-én, a keblitanácsi gyűlésen, a lelkész megbeszélés tárgyává teszi az új orgona beszerzését: „Keblitanács kívánatosnak tartja, az uj orgona beszerzését s ezért felhatalmazza elnököt, hogy írjon az itteni orgonagyárosoknak s kérjen árajánlatot egy kissebbszerű orgonára nézve s érdeklődjék külföldi cégnél is és írjon kérést Amerikában is.” Ennek a keresésnek az eredményéről az április 26-án tartott gyűlésen számol be: „27. Elnők előterjeszti és felolvassa a különböző orgona gyáros cégektől beszerzett felvilágosító értesítéseket továbbá Pálffy Ákos homsz.páli énekvezér szakszerű utasításait s kapcsolatosan ajánlja, hogy az Eischenk cég által épített Felsőboldogfalvi orgonát küldöttség által nézzese meg s azután lépjen érintkezésbe fennti céggel, mely Vargyason dolgozik jelenleg s probáljon megállapodásra jutni olyan értelemben, hogy külalakban egyszerű legyen inkább belső berendezése legyen teljesebb. Keblitanács elfogadja lelkész ajánlatát s felkéri lelkész elnököt, hogy Pál Samu énekvezérrel és Biró Gergely Lajossal a Felsőboldogfalvi orgonát nézzék meg s a szükséges tudnivalókat tudja meg.” Az orgonát megvizsgálták, és elhatározták Einschenk meghívását helyszíni tanulmányra és egyezkedésre. Erről a helyszíni vizsgálatról, illetve az Einschenk Károllyal kötött egyezségről nem tudósítanak a jegyzőkönyvek. Az Einschenk cég árajánlatával szinte egy időben a temesvári Wegenstein cég is felajánlja szolgálatait, aki az új pneumatikus orgonák elkészítése mellett az elrekvirált homlokzati sípok helyettesítését is vállalta. A régi orgona közben használhatatlanná vált, helyette „egy szerényebb ígényű harmoniumot” használtak. Az orgonaalap növekedésével elérhetőbbé válik egy új orgona beszerzése. Az év végi lelkészi jelentésben ez áll: „Egyik célkitűzésünk volt az elmúlt esztendőben, hogy az egyházközség pénzügyileg hozza rendbe s az orgona alapot növeljük, hogy az élettelen és hallgatag pénzből édesen szóló orgona legyen… az orgona alap szépen növekedett (…).” Évente az alap tovább növekedik, főleg az adományként befolyt kukorica eladásának összegével. Az alap növekedését az 1935-ös konverzió törte meg, amikor a 80 000 lejes orgonaalap 17 859 lejre csökkent. A temesvári Wegenstein céggel való kapcsolatteremtés eredménye, az Erdélyben tartózkodó Wegenstein Viktor személyes látogatása lett volna Alsóboldogfalvára. Az 1938 márciusára megbeszélt találkozás nem jött össze, mégis később megtörtént, mert a cég november 15-i keltezéssel elküldi a költségvetést az új orgonára, „amelynek diszpozicióját ott létünk alkalmával megejtett helyszíni szemle eredményeképpen állítottunk össze. A templom akusztikai viszonyai egyrészt, a népének intenzívebb kultiválása másrészt a diszpozicióban foglalt változatszámot szükségessé teszi, azonkivül tekintetbe kell venni, a templom nagyobbítására vonatkozó tervet is, hogy mindezek figyelembe vételével templomukba egy oly orgona kerüljön, amely hivatását minden tekintetben maradéktalanul betöltse.” A költségvetés az orgona anyagának és a kivitelezésnek részletes leírását tartalmazza. 1938. november 30-án a keblitanácsi gyűlésen elfogadják a cég által küldött költségvetést, és felkérik az orgonakészítő céget a megrendelő levél elkészítésével, amelyet aláírás után Kolozsvárra, az E. K. Tanácsnak küldenek jóváhagyás végett. December 4-én levélben érkezik a megrendelő levél, a következő megjegyzéssel: „Az orgonaszekrény formáját ugyanugy fogjuk készíteni, mint a homoródoklándi orgonáét, kevés változtatással, hogy mégse legyen teljesen azonos. Kívánságukra elküldjük az orgona rajzát. Szolíd, tartós és művészi orgonát készítünk az egyháznak, és az ára rendkivül olcsó.” A december 28-án tartott keblitanácsi gyűlésen, miután az orgonaalap pillanatnyi helyzetét elemzik, a hiányzó 3000 lejre, a kepéző hívek 6, teherbíró képesség szerinti felosztásáról és eme hiány rájuk való kirovásáról határoznak. A két napra rá tartott közgyűlés elfogadja a pénzgyűjtés eme módját. Közben a lelkész az orgonakészítési költségvetést elküldte Péterffy Gyula zenetanárnak, aki érdekes megjegyzéseket tett: „Kedves Papom! Legnagyobb odaadással és gondoskodással átvizsgáltam az orgona változatainak összeállítását. Nem hivatalos formában, csak ugy bizalmasan jegyzem meg, hogy egy kis turpisságot fedeztem fel amiről te is könnyen meggyőzödhetsz – Nézd meg az orgona diszpozitioja oldalán ez van: I Manuál C-f’’’ és lent pedig Pedál C-d’– Ez azt jelenti, hogy a pedálnál külön sípsor nem lesz, hanem ugyan attól a nagy C hangtól egy sor síp a mi a manuálnál – Hát ez magyarul a pedált illetőleg, nesze semmi, fogd meg jól.” – Hogy törölhető legyen, ceruzával megjegyzéseket tettem. Szerintem jó volna a 6 és 7 helyett, »gamba 8 láb« és feltétlen egy »Bass 16 láb«. Ezt lehet a pedálba ugyanakkor ennek ott a helye. De ha ti mellőzni akarjátok a pedált, meg lehet írni, hogy tegye be a manualba, de feltétlen legyen, mert enélkül az orgona azzal a sok 1-2-3-4 lábbas síppal, tilinkó szerű zenekar hatását kelti. A basszus hiánya oriási hiba az oklándi orgonánál is. A pedállal ők is megjárták. Tehát kérjétek, hogy a 6-7 mellőzésével, szereljen »gamba 8« at és 16 lábas basszust – Lássuk mit válaszol? Mert természetes, hogy ők kerülik az ilyen bass sípokat, mivel az 3-6 méteres hosszú és drága – Na de képzeljél el egy zenekart bőgő nélkül, olyan orgona bassus nélkül. – Nem tudom megértettétek-e, szóval minden esetre világosabban és érthetőbben megmondanám, kimentem volna ma d.u. sajnos írásom volt. Üdvözöl Péterffy Gyula.” Úgy látszik, hogy a tanár által javasolt módosítások megtörténtek, a cég költségvetési lapján az eredeti Salicionál 8’ helyett fekete tintával a „Viola da Gamba” van beírva, a negyedik Oktáv 4’ helyett a Fuvola principal 4’ regiszter, a kihúzott 5-ös Fuvola 4’ helyett Quint 2 2/3 lett, a 7 és 8 Flökflote 2” és Sifflöte 1’ helyett pedig hatodiknak a Subbass 16’. A pedalcopula maradt és kézzel írott a Tremoló regiszter. Így, a módosítások után a következő orgona diszpozició maradt: Manual C-f’’’ 54 billentyű 1. Principál 8’– öblös, erőteljes, érces, vezérhang 2. Födött 8’– komor, alapozó, fuvola jellegű középszerű hang 3. Viola da Gamba 8’– erősen vonós hegedűszerű hang 4. Fuvolaprincipal 4’– középerős 5. Quint 2 2/3 – gyengéd, lágy zergekürtszerü simulékony változat Pedál C-d’ 27 billentyű Subbass 16’ – komor, alapozó, középerős Bourdon szerű hangjelleg Tremoló 1939. január 12-én a keblitanács ülésén elfogadják az alsóboldogfalvi orgona építésének tervét, és levélben értesítik az érintetteket.1939 januárjában átutalták az orgona árának első 35 000 lejes részletét. Április 17-én a cég értesíti az egyházközséget, hogy az orgona építése „gyors menetben készül”. Május 4-én, az Udvarhelyi Megyei Takarékpénztár Rt.-n keresztül küldik a második 30 000 lejes részletet. „az orgona a héten üzemünkben teljesen elkészül és mához egy hétre csomagolásra és leszállításra kerül” – írja a cég. 1939. június 27-én, az elkészült orgonarészeket vonaton küldték Héjjasfalva állomására: „Van szerencsénk szives tudomására hozni, hogy az orgonát tegnap feladtuk nb. címére Vinatori állomásra, vasuton teher- és darabáruként. 31 db. láda és csomagban W 901-931 jelzéssel, összesen 1407 kg súlyban. Az állomásról való beszállítás a legnagyobb gonddal és elővigyázattal történjék, annál is inkább mivel a szekereken történő szállításért semmi felelősséget nem vállalhatunk, az orgonát a rendeltetési állomáson már sajátjuknak kell tekinteni, és oly képpen kezelni. A beszállításhoz 7-8 parasztszekér szükséges, amelyekre az egyes darabok arányosan legyenek elosztva, vagyis egy-egy nagyobb és nehezebb csomag és több kissebb. Lehetőleg megfelelő mennyiségű szalma is viendő, az egyes csomagok közötti kibélelésre, nehogy azok horzsolódás révén megsérüljenek. Különös gond fordíttandó arra, hogy a beszállítás feltétlenül száraz időben történjék, a részek megázása mérhetetlen károkat okozhat. Elő vigyázatból a szekereket ponyvával kell ellátni és gondosan letakarni. A részeket kérjük a templom egyik végében gondosan elhelyezni, felbonthatatlanul és ott odaérkezésünkig megőrízni. Azon ládákat és csomagokat, amelyekre palackjelzés van festve, kérjük ugy a szállítás, mint a lerakáskor ugy kezelni, hogy a palackok helyzete normális legyen.” Az orgonát augusztus első felében 3 munkás 5 nap alatt állította fel. Ugyanakkor, a cég javaslatára, az orgonakarzat padlózatát rendbe tették. Augusztus 16-án, megtörtént az orgona átadása, melyen jelen volt Wegenstein Viktor is, aki ez alkalommal 13 000 lejt is kapott az orgona árának adósságából: „Wegenstein orgona készítő kifogástalan állapotban a szerződés követelményeinek megfelelően az orgonát egyházközségnek használatra átadja. Fennti szakértők megvizsgálták és megállapították, hogy az orgonának teljes szerkezete új anyagból készült, intonálása és hangolása is kifogástalan az egyházközségnek átvételre ajánlják. Keblitanács szakértők véleménye alapján az orgonát orgonakészítőtől átveszi, a pontos, lelkiismeretes munkáért elismerését fejezi, és az elmaradt 20.000 Leu ellenében, váltófedezetet kíván. Wegenstein Viktor/ Nagy Lajos tanár, Péterffy Gyula zenetanár, Fazakas Péter énekvezér, Fazekas Sándor énekvezér.” Az egyházközség december 9-én egyenlítette tartozását a céggel szemben. A régi orgona sorsáról nem tudunk semmit. 1972-re az orgona állapota megromlott. Az egyházközség Eischenk Otto brassói orgonakészítőt hívta meg javítani, a munkálat 400-lejbe került. 1999-re az orgona ismét javításra szorult. Pálfi Domokos brassói kántor, orgonajavító a javítást 15 millió lejért vállalta volna. Az egyházközség ajánlatát pénzalap hiányra hivatkozva elutasította, és csak 2001 áprilisában, Papp Zoltán székelyudvarhelyi orgonajavító mester felkérésével kerül sor az orgona megjavítására. Az utolsó orgonával kapcsolatos jegyzőkönyvi bejegyzés 2011. szeptember 25-ről való: „Az orgona javítása megtörtént”. Ma az orgona újból javításra szorulna.