Az elmúlt hetek során ismét terítékre került és a közbeszéd témája lett a bérezés, a bérek alakulásának az ügye, valamint az, hogy a közszférában mi is várható az év utolsó évnegyedében. Mindez talán nem véletlenül, többek között tudva azt, hogy e hónap elején jelent meg az Országos Statisztikai Intézetnek (INS) a bruttó és a nettó átlagbérek áprilisi alakulására vonatkozó sajtóközleménye, ezt követték az Eurostat által nyilvánosságra hozott egyes uniós statisztikák, illetve statisztikai elemzések. Továbbá a Nemzetközi Valutaalap is kirukkolt egy 2016-os esztendei felméréssel, mely viszont Románia esetében ma már nem állja meg a helyét és nem is igen képezhet összehasonlítási alapot. Ami pedig a közszférát illeti: néhány nappal ezelőtt ismét szárnyra kaptak olyan értesülések, híresztelések, miszerint az állami költségvetés várható bevételeiből nem lehet majd „előteremteni” a negyedik évnegyedi személyzeti kiadások fedezetét… Nézzük meg (ha megkésve is) az április hónapra vonatkozó, június 7-én nyilvánosságra hozott statisztikát. Abban a hónapban az országos átlagos bruttó bér 5105 lej volt, 1,1%-kal nagyobb lévén, mint a megelőző hónapban. A nettó bér esetében annak átlaga 1,3%-kal növekedett, elérve a 3115 lejt. Ez az átlagos nettó bér 2018 áprilisához viszonyítva 14,8%-os növekedést jelentett. Álljunk meg itt egy percre, annál is inkább, mert viszonylag jelentős ez a növekedési arány. Nos, abban több tényezőnek is szerepe volt, azok között említhetjük a minimálbér(ek) idei megemelését, a közszférai intézményrendszerben januárban esedékessé vált béremelést, valamint az építkezési szektorban a minimálbér feltornászását februártól 3000 lejre. Ebből a vázlatos felsorolásból is kiolvasható, hogy a nemzetgazdaság, a társadalmi-kulturális tevékenységek nem minden ágazatában, nem minden szegmensében emelkedtek úgy általában a bérek. Ugyanakkor a bérszintek közötti különbség sem igen „zsugorodott”. Ez utóbbi illusztrálásaként két számadatot említenénk meg: az információ-technológiai szolgáltatások szektorában az áprilisi átlagos nettó bér 7192 lej volt, míg a ruházati árucikkeket gyártó ipari ágazatban 1785 lej. Eltérő növekedési ütemek Említettük, hogy az átlagbér a konkrét bérszintek valós alakulása vonatkozásában akár megtéveszthető is lehet. A már említett példából is kiderül, hogy van olyan szegmens/szektor, ahol az átlagos nettó bér több mint kétszerese az országos átlagosnak, és olyan is, ahol annak kvantuma az országos átlagosnak a 60%-át sem teszi ki. Az Országos Statisztikai Intézet adatait tartva szem előtt, a Ziarul Financiar gazdasági napilap munkatársai táblázatokat állítottak össze, amelyek révén megpróbálták érzékeltetni a bérek alakulásának százalékban kifejezett dinamikáját, illetve a különböző szektorokban az utóbbi öt esztendő során jegyzett bérszinteket. Mielőtt egy-két konkrét számadatot ismertetnénk, utalnunk kell arra, hogy a szóban forgó időszak során, s különösképpen 2017-től errefelé, az új közszférai egységes bérezési kerettörvénynek, a 2017/153-as törvénynek, valamint a 2018/114-es sürgősségi kormányrendeletnek köszönhetően a bérek akár iramosnak is nevezhető gyarapodása a központi és a helyi közigazgatási intézményrendszerben, valamint az építkezési szektorban következett be. Ilyenképpen például, míg 2015 áprilisában az egészségügyi és társadalomvédelmi szektorban a nettó bér kisebb volt, mint az országos átlagos nettó bér (1574 lej, illetve 1857 lej), 2017 áprilisára a helyzet megfordult, lévén, hogy az egészségügyben a nettó átlaga 2688 lej volt, az országos átlag pedig 2366 lej. Ez a különbség úgymond továbbra is felerősödött, ez esztendő áprilisában az egészségügyben az átlagos nettó bér 3751 lej lévén, míg az országos 3115 lej volt. Ezek szerint 2015–2019 között a szóban forgó szektorban az átlagos nettó bér több mint kétszeresére emelkedett, míg az országos átlagé csak 67%-kal bővült. Amúgy 2019 áprilisában a tanügyi átlagos nettó bér ugyancsak több mint kétszerese volt a 2015 áprilisinak, akárcsak az építkezési szektor esetében. Mindennek ellenére a közszférában a legnagyobb havi nettó bért, 4728 lejt a közigazgatási és védelmi szegmensekben jegyezték. Ilyen arányú növekedést egy-két kivételtől eltekintve a nemzetgazdaság különböző ágazataiban nem értek el, a statisztikai adatokból az derülve ki például, hogy a feldolgozóipari ágazatok egyikében sem haladta meg az elmúlt öt esztendő során az átlagos nettó bér növekedése a 70%-ot. Ha szabad úgy fogalmaznunk, akkor a csúcstartó ez esztendő áprilisában a kokszipari és kőolajipari termékeket előállító alágazat volt, amely esetében az átlagos nettó bér 6376 lej volt, 38%-kal nagyobb, mint 2015 áprilisában. 70%-os növekedést jegyeztek ugyan az élelmiszeriparban, mármint 2015 áprilisához viszonyítva, de ott az esztendő áprilisában jegyzett átlagos nettó bér ennek ellenére csak 2088 lej volt. Amúgy a feldolgozóiparban, amely 25 szektort ölel fel, 2019 áprilisában a nettó bér átlaga 55%-kal volt nagyobb, mint 2015 azonos hónapjában. Ugyanakkor a 25 szektor közül 13 esetében az április havi átlagos nettó bér kisebb volt, mint az országos 3115 lejes átlagos nettó bér. Drágult a munkaerő Az Eurostat adatai szerint uniós viszonylatban az esztendő első évnegyede során Romániában mutatkozott a legnagyobb arányú növekedés a munkaerő óradíja tekintetében. Az Románia esetében 16,3%-kal volt nagyobb, mint 2018 első évnegyedében, uniós szinten viszont a növekedési arány alig 2,4%-os volt. Amúgy 7%-ot meghaladó növekedést Románián kívül alig négy tagállamban jegyeztek, nevezetesen Csehországban, Szlovéniában, Lettországban és Bulgáriában. A jelentős óradíj-növekedés ellenére is annak kvantuma uniós viszonylatban Romániában az egyik legkisebb, alig 8 euró/óra. Uniós szinten a szóban forgó érték 27,4 euró/óra. A romániainál egyébként csak Bulgáriában rosszabb. Ilyen körülmények közepette egyrészt elmondható, hogy a romániai munkaerő uniós viszonylatban továbbra is olcsónak minősítendő (egy-két kivételtől eltekintve, s ezek közé tartoznak az egészségügy egyes szegmensei), másrészt pedig azt, hogy a jogszabályozások révén ugyan sikerült a közszférai intézményrendszerekben (de nem csak) méltányosabb, tisztességesebb bérezést biztosítani, de ugyanakkor nem sikerült a kiszögelléseket, az aránytalanságokat „tompítani”. Futólag megemlítettük, hogy bizonyos kételyek fogalmazódtak meg a közszférai intézményrendszer negyedik évnegyedi személyzeti kiadásainak a finanszírozását illetően. A központi és a helyi közigazgatási intézményrendszer jelenleg mintegy 1,23 millió személyt foglalkoztat. 2012-ben a szóban forgó intézményrendszernek a személyzeti költségei 40,8 milliárd lejre rúgtak, a múlt esztendőben viszont elérték a 86 milliárd lejt. Az esztendő első négy hónapja során 2018 azonos időszakához viszonyítva a szóban forgó kiadások 26%-kal emelkedtek meg, s ez a trend egyes elemzők szerint tarthatatlan lesz az elkövetkező hónapok során. A kormány, a pénzügyminiszter határozottan állítja viszont, hogy nincs ok az aggodalomra, lesz pénz a közszférai bérekre, akárcsak a nyugdíjpont értéke megemelésének a finanszírozására. Ezt lehetővé fogja tenni a költségvetési bevételek gyarapodása. A kormány illetékeseinek nem nagyon hiszünk, de legyen nekik igazuk!... Hol van már a tavalyi hó? A hónap közepe táján került nyilvánosságra a Nemzetközi Valutaalapnak (FMI) a 2016-os esztendőre vonatkozó ama jelentése, amely az európai volt szocialista államokban az állami és a magánszféra közti bérkülönbségeket próbálja boncolgatni. Abban az is szerepel, hogy e tekintetben a helyzet úgymond legrosszabb Romániában, ahol az „állami bérek” több mint 80%-kal haladják meg a privát szektorban elért átlagbéreket. Erre vonatkozóan azonban hazai viszonylatban nem léteznek hivatalos, illetve pontos statisztikák, lévén, hogy nem a tulajdonviszonyok függvényében követi az INS a bérek alakulását, hanem tevékenységi ágazatok, szektorokként, valamint területi profilban. Ilyen jellegű tanulmányok azonban léteznek, s az általunk ismertekben az szerepel, hogy az állam, illetve a területi-közigazgatási egységek tulajdonolta cégek alkalmazottainak száma országos viszonylatban 300 ezer körül lehet, s az azok szintjén jegyzett átlagos nettó bér a tavaly az országos átlagos nettó bér környékén találtatott (+/–10%-os sávban). A szövegben arra is utalás van, hogy 2018 szeptemberében az „államnál” az átlagos nettó bér 4235 lej volt, míg a „privátnál” 2218 lej. Valamit összemostak, ugyanis az a 4235 lej a közigazgatási és a védelmi szektorban jegyzett 2018 szeptemberi átlagos nettó bér volt. Amúgy az állami cégekben elért bérszintek általában elmaradnak a központi és a helyi közigazgatási intézményrendszerben jegyzett bérszintektől, legalábbis jelenleg, s ez annak tulajdonítható, hogy 2017-től errefelé az egységes közszférai bérezési kerettörvénynek, a 2017/153-as törvénynek, tulajdoníthatóan a szóban forgó intézményrendszerekben igen jelentős arányú béremelésekre került sor. Ilyenképpen a 2016-ra vonatkozó jelentés kapcsán csak azt mondhatnánk, hogy hol van már a tavalyi hó… Az viszont igaz, hogy az állami szférában is vannak olyan intézmények, hatóságok (vagy akár cégek is, amelyek esetében kiugróan magasak a bérszintek, például a légirányítás, a légiközlekedés, az atomenergia stb. területén, de az így van szerte a világon, mint ahogy az is igaz, hogy az ilyen és az ehhez hasonló tevékenységi területek Európa-szerte jobbára állami kötelékekbe tartoznak. Nehogy azt higgye valaki, hogy az állami érdekeltségű Taromnál jóval nagyobbak a bérszintek, mint a magántulajdonban lévő Blue Airnél… Hecser Zoltán