borús égbolt
A vásárlók iránti alázatról
Kétségtelen, hogy az üzleti politikában elsőrendű szerepe van a kommunikációnak, ebben pedig sajátságos és létfontosságú feladat jut a reklámra. Egy jól megválasztott szlogen, logó sokat segít abban, hogy a potenciális vásárló, akarva-akaratlanul, úton-útfélen rábukkanjon, s akár Pavlov kutyájánál, már nála is elkezdődjék a nyálelválasztás. Annyit bóklászunk a reklámok erdejében, hogy az örökölt és a tanult „jelrendszer” folyton vásárlásra késztet, még akkor is, ha a pénzköltés éppenséggel nem indokolt. A kereskedők a zsebünkre utaznak. Komoly ügynökségek vannak, amelyeknek az a dolga, arra kapnak megbízást, hogy a profitszerzést segítsék a legkülönbözőbb audiovizuális eszközökkel.
A világcégek mindent megtesznek, hogy világnyelveken, globálisan szólaljanak meg. Ma már vannak olyan piktorgrammok, kabalafigurák és jelmondatok, amelyek külön és együtt is eszünkbe juttatnak egy fagyi-, üdítő-, sör-, illetve akár élelmiszer- vagy autómárkát. Tudjuk, nem tudjuk, de látjuk, vesszük és esszük. Mert megbízható. Mert amerikai. Mert német. Mert francia. Mert eredeti kínai. Mert román. Mert hazai.
Ezzel már ide is érkeztünk, a magyar és a székely portékák világába.
Évtizedes munka volt, amíg létrehozták a székelyföldi termékek csoportjait. Nem túlságosan népes, nem annyira pénzes ez a szektor, de jó volt, mert alkalmasnak bizonyult időnként arra, hogy ajándékozzunk ezt-azt a barátainknak, és sokáig illúzióként szolgált, mintha igazi piacunk és üzleti meg más autonómiánk lenne. Ilyenjeink nincsenek. És ezek az autentikus termékek is gazdátlanul hevernének, átcímkézve, a boltok polcain.
Több évtizedes munkával sem értük el azt, hogy borvizeink magyarul szólítsanak meg. Országos és nemzetközi brandként futnak. Egy nyamvadt sörünk maradt, holott tucatjával nyomulhatnánk a kül- és belpiacon ezekkel a fanyar, keserű, világos vagy barna levekkel. Mert kevesen vagyunk az enklávéban, mondják, s nem rólunk, nem értünk szól a „történet”.
Korábban azt reméltük, hogy a fosszilis üzemanyagok piaci területén van egy magyar anyacég, ahol majd nem köpnek szembe idegen nyelvű feliratokkal a pénzünkért, hanem előzékenyen köszönnek, például, ékezettel ejtve az, hogy: Helló! De nem ez történt. A piaci megfontolás újabb köreiben működő tanácsadók ezt az aprócska részletet negligálták. Állítólag véletlenül. Talán korrigál a menedzsment, talán nem, s felraggatnak egy-két árcímkét a kisebbség kisebbségének, a székelynek is, hogy lássa, s tudja, hogy visszavárják.
De a helyi eresztésű nagyobbacskák sem különbek. Van a Nyikómentén egy prosperáló üzem, amelyet nem is kell külön megnevezni, hiszen egy helynévből és a közeli beszállítókból él, amely elnevezés annyira szerencsés, hogy Tamási Áron jóvoltából bevonult az összmagyar kultúrába, s ott helye, jelentése van. Egyébként mi nem is tudjuk pontosan, hogy mit is takar, miből származtatható, de jól hangzik. Az angoloknak volt és van ilyen nevű focistájuk, énekesük, színészük, politikusuk, van ilyen néven étteremláncuk, whiskyjük, sok városuk, Amerikába is átterjedt hely- és személynévként, úgyhogy jól lehetett lovagolni rajta, általa, mihelyt kiléptek csillagösvényes, de szűk és provinciális környékünkről a külső piacokra és polcokra. A közelmúltban váltottak arculati elemeket. Holmi pacák, magenta és zöld foltocskák virítanak a gyár épületének oldalán, a címkéiken is, hogy tudjuk, mit eszünk. Csak román nyelven. Semmi környékbeli motívum, semmi gesztus a hely iránt, ahogy illene, s ahogy nekünk is jó lenne, jólesne, mert a zsírt és a profitot az udvarhelyszéki verítékből vonják és számítolják.
Nem kellene vásárolnunk a termékeiket. Inkább valami igazán helyit lenne jó venni, enni, ha annyira tudjuk, hogy mi kell az asztalainkra. Mert ez a termékcsoport is elmegy tova a borvizek útján. És mi köszön vissza? Általában valami olyan, amely tiszta ingyenreklámként virít, például Tusványoson is olykor, amikor képzett és felelősségre választott főink a megmaradás esélyeiről értekeznek. Kitépve mindez a természet és a Székelyföld szívéből, s tájidegen szavak és a pillepalackok mocskaként landol kiskertjeink aljában.
Simó Márton
.jpg)
