Nagy Attila, a Viridis Kft. egyik menedzsere és alapító tagja. Cége adja bérbe a csónakokat a Gyilkos-tón evezni vágyóknak. Mint mondta, a kft. alapítói a Naturland Alapítvány tagjai közül kerültek ki. A Naturland Alapítvány 1990-ben jött létre, célja a fiataloknak és iskolásoknak a természet ismeretére és annak védelmére való tanítása, valamint a Gyilkos-tó és környéke rendben tartása volt. A tevékenység kifejtéséhez szükséges források biztosításának érdekében az alapítvány tagjai 2000-ben létrehozták a Viridis Kft.-t. A cégnek több mint tíz évre volt szüksége, hogy megfelelő színvonalú és mennyiségű szolgáltatást és biztonságot tudjon nyújtani a turistáknak. A tavon való csónakázást már Vákár P. Arthur is említette az 1914-ben kiadott Gyilkostói Kalauz című leírásában: „Eljön az idő, amikor nyaralóhelyek fogják szegélyezni ezt a vadregényes környéket; ahol a csendre vágyó ember megtalálja a kristálytiszta vizet és levegőt; a fürdőt; a csónakázás, halászat és vadászat örömeit s a kirándulásoknak soha nem ismétlődő változatosságát.” A rendszerváltás előtt Gyil­kostó népszerű üdülőtelep volt. Egykor – akárcsak most – vonzerejét a tó mellett a levegő ózontartalma és tisztasága jelentette, ámbár az áthaladó forgalom és légszennyezés ezt napjainkra valamelyest befolyásolja. – Egy, a 2000-es években kötött szerződés alapján fejtettük ki tevékenységünket. 2000-től 2006-ig önállóan végeztünk szolgáltatást, ami abból állt, hogy a turistáknak csónakáztatási lehetőséget biztosítunk. Csónakokat adtunk bérbe fél órára, órára – számolt be Nagy Attila. – 2000-ben saját alapokból felújítottuk a csónakházat, és a Monturist céggel 2004-ben kötött szerződés alapján használjuk – fűzte hozzá. Kiemelte: a Monturist tulajdonába nagy területek és sok épület került alakulásakor, többek között a csónakház is. – Tudtommal ez az egyedüli jelentősebb épület, ami a tulajdonában maradt, és használható. A csónakház megvásárlásának lehetőségét felajánlották nekünk is, de mi ezzel nem éltünk, hiszen az a város, a Monturist tulajdona kell maradjon, nem valamely vállalkozóé – számolt be az ügyvezető. Most a Monturist fogja össze a Gyilkos-tó térségében működő vállalkozásokat, és elmondása szerint, ha fejlődést akarnak elérni a környéken, akkor minden cég be kell fizesse a béreket, hogy abból később változást lehessen előidézni, ugyanis másra – azaz külső segítségre – hiába várnak. Mint mondta, a Viridis Kft. a helyért a Monturistnak nagyjából 10 ezer lej bért fizet havonta. – Az idén bevezetett béremelés azt hiszem senkit sem érintett jelentős mértékben. Természetesen, nem esett jól senkinek, de ezáltal lehetőség nyílik beruházni. Többen is a cég felszámolása mellett voltak és vannak – helyénvaló is volt az igény a korábbi eredményei alapján –, mostanra azonban a cég bebizonyította, hogy igenis működőképes. Előbb-utóbb látható lesz a változás a helyszínen is. A polgármesterváltás idején többen hangoztattuk, hogy a Monturistot nem felszámolni kell, hanem rendbe tenni, és megfelelő adminisztrátort kinevezni az élére – fejtette ki véleményét Nagy Attila. Továbbá elmondta, hogy a Viridis alapítását követően két évig önkéntesekkel takarították a tó közvetlen környezetét, hogy az megközelíthető legyen. – A cég gazdasági helyzetének javulásával szerettünk volna közös fejlesztésekben részt venni a mindenkori városvezetéssel, de nem igazán tudtunk értekezni, nem tartották velünk a kapcsolatot. Úgy könyvelték el, hogy jogtalanul végezzük a tevékenységet, bírósági ügyek is lettek belőle, állandó szempont volt, hogy visszavegyék a bérleményt. Ennek ellenére turisztikai irodát rendeztünk be, és miután a polgármester felavatta, kiderült, hogy nem tudnak személyzetet alkalmazni. A hegyi csendőrség irodáját is kialakítottuk. A polgármester aszfaltozásra kért pénzt, azt később más célokra költötték el. Ezek után többet nem fektettünk be, próbálkoztunk a cég vagyonát növelni, beruházásokhoz szükséges területeket vásárolni. Kezdetben nem voltak szembeötlő eredményeink, azonban körülbelül nyolc éve a cég szép eredményekkel zárt. Ezek nyilvánosak lévén, természetszerű, hogy mindenki szeretné a tevékenységet magáévá tenni, annál inkább próbálnak valamilyen úton-módon kezet tenni rá. Az elképzelésünk továbbra is az, mint kezdetben, hogy az üdülőtelepen fejlődjön a turisztikai ellátás, rend és tisztaság legyen – hangsúlyozta a Viridis menedzsere.

Hangsúlyozta, hogy a csónakáztatás során vigyáznak a vízből kiálló facsonkok épségére, s ennek megóvására hívják fel a turisták figyelmét is. – Kijelölt útvonalon lehet csónakázni. Ha a turisták vandál módjára viselkednek, felszólítjuk, és többet nem engedjük őket csónakázni, esetleg kihívjuk a hatóságokat, ennél többet nem tehetünk, bírságot nem szabhatunk ki – hangsúlyozta Nagy. – A tó körüli sétányokról is összegyűjtjük a szemetet, és a hulladékgazdálkodó cégnek átadjuk, kifizetjük a szolgáltatás ellenértékét, ahogy ez le volt szögezve a Békás-szoros–Nagyhagymás Nemzeti Parkkal kötött szerződésben – mondta a társtulajdonos. Nagy Attila kifejtette, véleménye szerint mindaddig, amíg a vállalkozók nem tudnak olyan helyzetbe kerülni, hogy a vállalkozásaik biztonságban legyenek, és ne kelljen rövid időszakra engedélyt engedély után váltaniuk, nem lehet közép- vagy hosszú távra – legalább 5-10 évre – tervezni, nem járulnak anyagilag hozzá a beruházásokhoz. – A cégeknek fontos lenne tudniuk, meddig léphetnek, különben a mának élnek – jegyezte meg a vállalkozó. – A működéshez szükséges engedélyeket évente meg kell újítani, viszont ehhez képest a környéken alapinfrastruktúra sincs. A nyáron a környezetőrség is büntetést szabott ki. Összegezve, a cégeknek nincs biztonságérzetük, amit tudnak, eltakarnak, ahogy tudnak, működnek, a bevétel megvan, és azután a „jövőre megint lesz valahogy” elven működnek. Mint mondta, ennek elkerülése érdekében kellene stabil struktúrát kialakítani, közös elképzelést megfogalmazni, hogy ne a pillanatnyi profit legyen a fontos, hanem a szolgáltatások bővítése, a látogatók számának növelése és arra való késztetése, hogy több időt töltsenek el Gyilkostónál, több napra legyen látni- és tennivalójuk. – A cégek közötti, valamint a cégek és a különböző hivatalok közötti állandó feszültséggel nem lehet érdemben haladni, de összefogással igen – nyomatékosította az ügyvezető. – Amennyiben stabilitás lesz, és megfelelő körülmények, szeretnénk bővíteni tevékenységünket. A vendéglátóipari tevékenység megkezdéséhez területeket és üdülővillát is vásároltunk a tó mellett, illetve annak közelében. Nagyjából ebbe fektettük bevételeinket. Azonkívül más szolgáltatásokban is gondolkodunk, olyan alternatívákban, amelyek a nyári turistaszezon idejét egész éves szolgáltatássá növelik – mondta Nagy Attila, hozzátéve, hogy erről egyelőre nem szeretne nyilatkozni. – A tó felteléséhez leginkább hozzájáruló tényezők nem új keletűek. Szintén Vákár P. Arthur 1914-i leírását idézve: „Az évekkel ezelőtt ott folyó faipar telepi üzem a sok hulladékfával és fűrészporral bepiszkította, feldugta az egykor csendes tavat s a turisztika gondoskodását képezendi majd, hogy a tó az oda nem tartozó anyagtól megtisztitassék s olyan záróművel láttassék el, amely e turisztikai érdekességet megmenti az enyészettől, az eltűnéstől” – idézte a múlt századi szerzőt a cégvezető. A fák kivágása az idők során azonban továbbra is folyt, Nagy szerint a kopár domboldalakon nincs, ami megakadályozza az iszap, a hordalékká alakuló talaj beáramlását a tóba. – Ámbár nem vagyok szakértő – tette hozzá Nagy Attila. Kiemelte, a telep korábbi üzemeltetőit sokan illetik különböző vádakkal, de a hordalékvisszatartó gátakat a rendszerváltás előtt építették, lassítva a tó iszaposodását, „amire oda kellett volna figyelni a későbbiekben is”. – A vállalkozók nem vonhatók felelősségre a gátak kitakarításának elmaradásáért, tehát ne rajtuk verjük el a port. Sokkal inkább a mindenkori önkormányzat kellett volna figyeljen ezekre. Talán akkor nem kellene félni, hogy eltűnik a tó. Az ülepítőtavak felfogóképessége hatalmas, tehát kitakarításuk esetén tiszta víz kerülne a tóba, egy-egy nagyobb esőzést leszámítva – jegyezte meg Nagy Attila, a Viridis Kft. ügyvezetője.

A sorozat korábbi cikkei: Érdekellentétektől iszapos Vissza a köznek Tiszta vizet kellene önteni a pohárba Mutyizás és cirkusz Nincs pártfegyelem Rendcsinálás címén ellehetetlenített vállalkozók A Gyilkos-tó esete a cenzúrával A nemzeti park szempontjai Hegyimentődíjat foglalnának bele a szállás árába Gyilkostó: szennyvíz és szemét Elöregedett erdők a nemzeti park területén A vízügy jónak tartja a tó vegyi és biológiai jellemzőit Jogos panaszok, kezdetleges állapotok Önkény és közöny A barátságos kapitalizmus