közepes eső
havazás
A törvény már megjelent...
A Hivatalos Közlöny november 14-i számában jelent meg ama 2016/209-es törvény, amely révén módosították és kiegészítették a korszerű fizetési rendszerek bevezetésére vonatkozó, 2002/193-as sürgősségi kormányrendeletet. Az új jogszabály értelmében a jövőben a fogyasztók, azaz az ügyfelek a kereskedelmi egységekben történő vásárlásaik során a kártyával való fizetés esetében készpénzt is igényelhetnek. Másképpen fogalmazva, az adott kereskedelmi egységek kártyaleolvasói révén lehetséges lesz a pénzfelvétel is.
A maga nemében érdekes története van ennek a mostani törvénynek, amely révén újólag módosították és kiegészítették a 2002/193-as sürgősségi kormányrendeletet, amelyet egyébként ugyancsak módosításokkal és kiegészítésekkel annak idején a 2003/250-es törvénnyel „szentesítettek”. A közeljövőben hatályossá váló jogszabály-módosításnak a tulajdonképpeni kezdeményezője Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője volt, az általa benyújtott beadványt 31 honatya támogatta, köztük 15 RMDSZ-es. Ez még a múlt esztendő áprilisában következett be, s a törvény a Hivatalos Közlönyben való megjelentetéséig viszonylag tekervényes, illetve körülményes utat járt be. A honatyák megindokolásában az állt, hogy a készpénzfolyósítás a vásárló igénylésére egyidejűleg a szolgáltatások vagy a javak ellenértékének kifizetésével már megszokottá vált mindazon országokban, ahol bevezetésre kerültek a korszerű fizetési rendszerek. A leolvasók (POS) olyan funkciókkal is rendelkeznek, mint a bankautomaták, ilyenképpen pedig a bankkártyával rendelkezők nem kell feltétlenül bankautomatákat „felkeressenek” ahhoz, hogy készpénzhez juthassanak. Tehát, ez az érv képezte a törvénymódosítás és kiegészítés kiindulópontját. A törvényjavaslatok megvitatására és elfogadására viszonylag operatív módon sor került. A szenátusban még a múlt esztendő októberében elfogadták, a képviselőház állandó bürója pedig ugyancsak a múlt esztendő októberében tűzte napirendre. Ott némileg lassabban őröltek a malmok, egyes bizottságokban újratárgyalásra is sor került, de végül is ez esztendő májusában elfogadásra került. Május 16-án kihirdetés végett beküldték az államelnöki hivatalnak, de arra nem került sor, ugyanis Johannis államelnök június 6-án újratárgyalás végett visszaküldte a szenátus elnökének.
Államelnöki kifogások
Klaus Johannis ugyan elvileg egyetértett a törvénnyel, annak előírásaival, de észrevételezett jobbára technikai jellegű pontatlanságokat, elírásokat, félreérthető megfogalmazásokat, s ennek okán tartotta indokoltnak a törvény újratárgyalását. Erre sor is került, s az újratárgyalási kérést követően a szenátusban szeptember 6-án újólag elfogadták a törvényt, majd október 25-én a képviselőházban is. November 7-én megküldték kihirdetés végett, arra sor is került, majd a törvény közlésére a Hivatalos Közlönynek a már említett számában. Tehát ezek szerint több mint másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez az első látásra egyszerűnek ígérkező törvénytervezet megjelenhessen a Hivatalos Közlönyben. És még időre lesz szükség a továbbiak során a gyakorlatba ültetés vonatkozásában is.
2007-ben esedékes a „pénzváltás”
A módosító jellegű törvény értelmében azok a gazdasági szereplők, akik közművi szolgáltatásokra szakosodtak, valamint azok a közintézmények, amelyek adókat, illetékeket, büntetéseket, kamatokat, késedelmi kamatokat és másabb fizetési kötelezettségeket inkasszálnak, kötelezettek lesznek, hogy elfogadják a bankkártyák és a banki hitelkártyák révén történő befizetést. Ez vonatkozik azokra a kiskereskedelmi tevékenységet folytató jogi személyekre is, akik éves üzleti forgalma meghaladja a 10 000 eurót. Túl a fentebbi szövegmódosításokon bevezetésre került egy újabb bekezdés is, amely értelmében a kártyakibocsátó és -elfogadó intézményeknek intézkedniük kell avégett, hogy lehetővé tegyék a leolvasók révén a vásárló kérésére személyenként maximálisan 200 lej készpénz folyósítását is. Ezt egyidejűleg az adott termék vagy szolgáltatás ellenértékének kifizetésével. Erre ugyan nem kötelezhetők, mert a törvény ilyen jellegű rendelkezést nem tartalmaz, hanem inkább egy ilyen jellegű elvárást fogalmaz meg velük szemben, de feltételezhető, hogy a törvény előírásait gyakorlatba is fogják ültetni az érintettek. Ez főleg vidéken lenne ajánlatos, pontosabban azokban a helységekben, ahol nincs vagy nemigen van bankautomata. Amennyiben a kereskedelmi egységek majd élni fognak a készpénzigénylési lehetőség gyakorlatba ültetésével, ezt a szolgáltatást jól látható helyen fel kell tüntetni. Ugyanakkor felszámolhatnak majd kezelési költséget is, de az nem haladhatja meg az igényelt készpénz értékének egy százalékát.
Jövő időt használtunk, mert egyelőre ez a törvény még nem hatályos. A hatályba lépés időpontját 2017. január 1-jében jelölték meg, de ez önmagában még nem lesz elégséges, ugyanis az attól számított harminc napon belül a pénzügyminisztériumnak a jegybankkal való konzultálását követően módosítania kell a 2002/193-as sürgősségi kormányrendelet alkalmazási normáit. A gyakorlatba ültetés tekintetében továbbá megvan a maga jelentősége annak is, hogy mennyire lesznek operatívak az érintett/érdekelt kereskedelmi egységek: amennyiben be kívánnak lépni ebbe a rendszerbe, harminc nap áll rendelkezésükre, hogy megállapodást kössenek valamelyik kereskedelmi bankkal. A kérelmezés alapján a szóban forgó bankokra fog hárulni, hogy beszereljék a megfelelő készülékeket, erre pedig a törvény hatályba lépését követően kilencven napon belül kerülhet sor. Mindezt összevetve legjobb esetben is a jövő esztendő márciusa végén igényelhetünk készpénzt is bankkártyával történő kifizetés során. Azt még megjósolni se lehet, legalábbis egyelőre nem, hogy milyen mérvű lesz a térhódítása az új kézpénzlehítvási lehetőség gyakorlatba ültetésének. Ez egyrészt attól is függ, hogy a kiskereskedelmi hálózatban kívánják-e alkalmazni ezt az új rendszert, másrészt pedig attól is, hogy főleg vidéki környezetben lesznek-e olyan vállalkozások, ahol eddig nem volt POS, de ezentúl bevezetnék, bevezetik. Az viszont nem vitás, hogy érződik egy olyan tendencia, amely szerint egyre gyakrabban használják „fizetési eszközként” a vásárlások alkalmával a bankkártyát. Az aránnyal azonban senki sem lehet megelégedett: a kézpénzzel való fizetés részaránya a kiskereskedelemben 65-70 százalék körül van, s ilyenképpen a bankkártyás fizetés csak alig 30-35 százalék körül.
Hecser Zoltán
A maga nemében érdekes története van ennek a mostani törvénynek, amely révén újólag módosították és kiegészítették a 2002/193-as sürgősségi kormányrendeletet, amelyet egyébként ugyancsak módosításokkal és kiegészítésekkel annak idején a 2003/250-es törvénnyel „szentesítettek”. A közeljövőben hatályossá váló jogszabály-módosításnak a tulajdonképpeni kezdeményezője Molnár Zsolt, az RMDSZ Temes megyei képviselője volt, az általa benyújtott beadványt 31 honatya támogatta, köztük 15 RMDSZ-es. Ez még a múlt esztendő áprilisában következett be, s a törvény a Hivatalos Közlönyben való megjelentetéséig viszonylag tekervényes, illetve körülményes utat járt be. A honatyák megindokolásában az állt, hogy a készpénzfolyósítás a vásárló igénylésére egyidejűleg a szolgáltatások vagy a javak ellenértékének kifizetésével már megszokottá vált mindazon országokban, ahol bevezetésre kerültek a korszerű fizetési rendszerek. A leolvasók (POS) olyan funkciókkal is rendelkeznek, mint a bankautomaták, ilyenképpen pedig a bankkártyával rendelkezők nem kell feltétlenül bankautomatákat „felkeressenek” ahhoz, hogy készpénzhez juthassanak. Tehát, ez az érv képezte a törvénymódosítás és kiegészítés kiindulópontját. A törvényjavaslatok megvitatására és elfogadására viszonylag operatív módon sor került. A szenátusban még a múlt esztendő októberében elfogadták, a képviselőház állandó bürója pedig ugyancsak a múlt esztendő októberében tűzte napirendre. Ott némileg lassabban őröltek a malmok, egyes bizottságokban újratárgyalásra is sor került, de végül is ez esztendő májusában elfogadásra került. Május 16-án kihirdetés végett beküldték az államelnöki hivatalnak, de arra nem került sor, ugyanis Johannis államelnök június 6-án újratárgyalás végett visszaküldte a szenátus elnökének.
Államelnöki kifogások
Klaus Johannis ugyan elvileg egyetértett a törvénnyel, annak előírásaival, de észrevételezett jobbára technikai jellegű pontatlanságokat, elírásokat, félreérthető megfogalmazásokat, s ennek okán tartotta indokoltnak a törvény újratárgyalását. Erre sor is került, s az újratárgyalási kérést követően a szenátusban szeptember 6-án újólag elfogadták a törvényt, majd október 25-én a képviselőházban is. November 7-én megküldték kihirdetés végett, arra sor is került, majd a törvény közlésére a Hivatalos Közlönynek a már említett számában. Tehát ezek szerint több mint másfél évnek kellett eltelnie ahhoz, hogy ez az első látásra egyszerűnek ígérkező törvénytervezet megjelenhessen a Hivatalos Közlönyben. És még időre lesz szükség a továbbiak során a gyakorlatba ültetés vonatkozásában is.
2007-ben esedékes a „pénzváltás”
A módosító jellegű törvény értelmében azok a gazdasági szereplők, akik közművi szolgáltatásokra szakosodtak, valamint azok a közintézmények, amelyek adókat, illetékeket, büntetéseket, kamatokat, késedelmi kamatokat és másabb fizetési kötelezettségeket inkasszálnak, kötelezettek lesznek, hogy elfogadják a bankkártyák és a banki hitelkártyák révén történő befizetést. Ez vonatkozik azokra a kiskereskedelmi tevékenységet folytató jogi személyekre is, akik éves üzleti forgalma meghaladja a 10 000 eurót. Túl a fentebbi szövegmódosításokon bevezetésre került egy újabb bekezdés is, amely értelmében a kártyakibocsátó és -elfogadó intézményeknek intézkedniük kell avégett, hogy lehetővé tegyék a leolvasók révén a vásárló kérésére személyenként maximálisan 200 lej készpénz folyósítását is. Ezt egyidejűleg az adott termék vagy szolgáltatás ellenértékének kifizetésével. Erre ugyan nem kötelezhetők, mert a törvény ilyen jellegű rendelkezést nem tartalmaz, hanem inkább egy ilyen jellegű elvárást fogalmaz meg velük szemben, de feltételezhető, hogy a törvény előírásait gyakorlatba is fogják ültetni az érintettek. Ez főleg vidéken lenne ajánlatos, pontosabban azokban a helységekben, ahol nincs vagy nemigen van bankautomata. Amennyiben a kereskedelmi egységek majd élni fognak a készpénzigénylési lehetőség gyakorlatba ültetésével, ezt a szolgáltatást jól látható helyen fel kell tüntetni. Ugyanakkor felszámolhatnak majd kezelési költséget is, de az nem haladhatja meg az igényelt készpénz értékének egy százalékát.
Jövő időt használtunk, mert egyelőre ez a törvény még nem hatályos. A hatályba lépés időpontját 2017. január 1-jében jelölték meg, de ez önmagában még nem lesz elégséges, ugyanis az attól számított harminc napon belül a pénzügyminisztériumnak a jegybankkal való konzultálását követően módosítania kell a 2002/193-as sürgősségi kormányrendelet alkalmazási normáit. A gyakorlatba ültetés tekintetében továbbá megvan a maga jelentősége annak is, hogy mennyire lesznek operatívak az érintett/érdekelt kereskedelmi egységek: amennyiben be kívánnak lépni ebbe a rendszerbe, harminc nap áll rendelkezésükre, hogy megállapodást kössenek valamelyik kereskedelmi bankkal. A kérelmezés alapján a szóban forgó bankokra fog hárulni, hogy beszereljék a megfelelő készülékeket, erre pedig a törvény hatályba lépését követően kilencven napon belül kerülhet sor. Mindezt összevetve legjobb esetben is a jövő esztendő márciusa végén igényelhetünk készpénzt is bankkártyával történő kifizetés során. Azt még megjósolni se lehet, legalábbis egyelőre nem, hogy milyen mérvű lesz a térhódítása az új kézpénzlehítvási lehetőség gyakorlatba ültetésének. Ez egyrészt attól is függ, hogy a kiskereskedelmi hálózatban kívánják-e alkalmazni ezt az új rendszert, másrészt pedig attól is, hogy főleg vidéki környezetben lesznek-e olyan vállalkozások, ahol eddig nem volt POS, de ezentúl bevezetnék, bevezetik. Az viszont nem vitás, hogy érződik egy olyan tendencia, amely szerint egyre gyakrabban használják „fizetési eszközként” a vásárlások alkalmával a bankkártyát. Az aránnyal azonban senki sem lehet megelégedett: a kézpénzzel való fizetés részaránya a kiskereskedelemben 65-70 százalék körül van, s ilyenképpen a bankkártyás fizetés csak alig 30-35 százalék körül.
Hecser Zoltán
-min.jpg)
