A Kalot Olvasóklub Székelyföld több városában biztosít intézményes keretet az olvasásra, havonta közel száz könyvbarát találkozik megbeszélni olvasmányélményeit szakmai vezetők irányításával. Az alábbiakban Franz Kafka A per című kötetét ismerteti Kisgyörgy Ilona. Jozef K. teljesen átlagos ember, aki viszont a társadalmi hierarchiában (és saját értékrendjében) elég jó helyet foglal el, egy fontos bank sikeres üzletvezetője. Ha mindez nem történik meg vele, nem lenne egy formabontó gondolata sem. Egy napon viszont arra ébred, hogy letartóztatják. Ez a tény indítja be azokat a külső és belső történéseket, amik a regény cselekményét alkotják. Jozef K. első reakciója a méltatlankodás, kikéri magának, és tisztes társadalmi pozíciójára hivatkozik. Később azonban aggódva figyeli a mindenhonnan leskelődő szomszédokat, ismerős és ismeretlen arcokat. Végül egész addig halad a paranoiája, hogy minden arcon azt lesi, tudják-e róla, hogy ő vádlott. Közben hol jogos felháborodásba lovalja magát, hol kétely lesz úrrá rajta és önvizsgálatot tart. Külső téren is folyik a cselekmény. Jozef K. megpróbálja felvenni a kapcsolatot azzal a bírósággal, amely vád alá helyezte, de mindenhol csak alacsonyrendű beosztottak egyszerre alázatos és enyhén lekezelő hadával találkozik, akik saját bevallásuk szerint nem tudnak semmit a magasabb szintű döntésekről. Azok a személyek, akikhez segítségért fordul (az ügyvéd, a bírósági festő, Bock üzletember, aki szintén vádlott), mert összeköttetéseik vagy tapasztalataik révén tanácsot adhatnának ügye „előregördítéséhez” (vö. Sziszüphosz) mind igazat adnak neki háborgásaiban, de kikerülhetetlennek tartják a perrel való komoly foglalkozást. Mindez fantasztikus helyszíneken történik: levegőtlen, labirintusszerű padlások, bűzös külvárosi bérházak, koszos sötét lakások, egy rejtett szertár a bankban, a vihar miatt vaksötét dóm stb. Ezek a helyszínek egyrészt álomszerűvé teszik a történetet, másrészt teret nyitnak az olyan értelmezéseknek, hogy a külső események is átvitt értelemben olvasandók. Külön csemegék a történetben szereplő beszélgetések, amik mintapéldái a mellébeszélésnek, illetve az a pontos érzék, amivel Kafka visszaadja a hepciáskodó, az alázatoskodó, az ügyeskedő szereplők szólamait. Közben az egész írást áthatja valami sajátos, komor humor. Miközben Bock üzletember térden csúszik az ügyvéd előtt, nagyon büszke magára, hogy ilyen jól kitanulta, hogyan kell az ügyvédekkel bánni. A dómban a börtönkáplár kenetteljesen magyarázza Jozef K.-nak, hogy legalább annyira kell sajnálni a kapuőrt, mint az illetőt, akit nem bocsát be. A végrehajtók is végtelen tapintattal és kölcsönös udvariaskodások közt döfik le Jozef K.-t egy mészároskéssel. A végső „magasztos” jelenet után ott maradunk a kérdéssel, hogy végülis milyen bíróság nevében és milyen bűnéért áldozták fel a 31 éves (mielőtt krisztusi korba lépett volna) Józsefet a hegyen? És mivel a poros bürokrácia egymásra olvasható a tudatalatti működéseivel, a tisztes és reflektálatlan üzleti hatékonyság pedig a társadalmi etikettel és vallásos jámborsággal, mindenki saját értelmezése szerint válaszolhat Jozef K. végső kérdéseire: „Volt még segítség? Volt még valami elfelejtett ellenérv? (...) Hol a bíró, akit sohasem látott? Hol a felső bíróság, ahová sosem jutott el? K. fölemelte a kezét és széttárta minden ujját.”