szórványos felhőzet
tiszta égbolt
borús égbolt
A tordátfalvi unitárius templom orgonáinak története
Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila.
Tordátfalu az Alba-patakába szakadó Lok-pataka völgyfejében fekszik a gyönyörű lomberdő nőtte Falbükknek, Fejtősarok nevű előhegye alatt – írja Orbán Balázs. A falu első hiteles említése az 1332-es pápai regestrumban található, eszerint Tordátfalva a regestrum 679. Lapján, Tortha néven mint önálló egyházmegye van bejegyezve. 1566-ban Tordátfalva néven jelentkezik az okiratokban, Székelyszentmiklós filiája volt, a gótikus korban saját templommal rendelkezett. Középkori templomát, írással bizonyíthatóan 1776-ban javították, amikor újrafedték az épületet. Az 1789-es püspöki vizitáció jegyzőkönyvében fennmaradt a később elbontott templom leírása: Kénosi Sándor kúriája mellett, deszkával elkerített területen feküdt, zsindellyel volt fedve, 8 támpillérrel volt ellátva, a déli oldalon bedeszkázott tornáccal. A templomban a festett karzat és a kazettás mennyezet virágornamentikával volt díszített. A templom piacán egy éneklőszék állt, 1759-es évszámmal. 1687-ben javították a nyugati oldalán található karzatot, 1799-ben újból felújították: „fenyő deszka táblái kék festékesek s a közepén virágosak”. Ugyanott a következő írás volt olvasható: „EZEN KART FESTETTE MEG / ISTEN INDULATTYÁBÓL TSEHÉTFALVÁN LAKO GYÖRFI ANDRÁSNÉ TORD. GOMBOS KIS ANNA 1799-DIK ESZTENDŐBEN.” 1815-ben „a Templom régisége miatt romladozó félben” volt, ezért lebontották és 1818–1823 között felépítették a ma is álló templomot. 1834-ben, az etédiektől 1772-ben vásárolt harang megrepedt, helyette egy nagyobbat öntettek Lootz Fridrik műhelyében.
A következő nagy vállalkozás egy orgona vásárlása volt: „1837. februarius Hónak 5-ik napján Presbiteriumi Gyűlés tartatik Parochus Thömösi Josef kurátor Szederjesi István Uraim Elől ülések alatt, jelen lévén 12 számból álló Presbiterek és némely Ekklésia tagjai, amidőnis illyen főtárgy adaték fel a’ melly szerént a’ Minden hato Istennek buzdítóbb tiszteletére Orgona készíttessék a’ Templomba és egyenlő buzgó szívvel elis végeztetik hogy egy hat mutatijos Orgona jó lészen és elégségesis ezen Istenes Szent czélra nézt: alkalomra is menének Háromszék székbent egy Szőcs Moses nevezetű Orgona tsinálónak Személyessivel Kanyó László Urral illyen állhatatos és erős egyezéssel hogy az orgonát Maxa [Maksa, Kovászna megye – szerk. megj.] nevű faluba lako a’ nevezett orgona mester megkészítti hat mutatiossul 300 az az háromszáz német forintokért s’ minden mutatiojáért még ígérvén egy-egy köböl gabonát és annyi terüfát. Az orgona árrának pedig megfizetésére az Eklésiának minden buzgo tagjai külön külön nagy örömmel lelkesíttve le kötelezék magukat, hogy az Eklesia Cassája meg üresíttése nélkülis eleget tészenek az elkészítendő orgona váltásának.”
[caption id="attachment_54519" align="aligncenter" width="1000"]
A Mátisfalvi Szőcs Sámuel által készített régi orgona szélszekrényének egy darabja a mester saját kezű beírásával[/caption]
A számadási jegyzőkönyvben az 1837 évnél megjegyzi: „[…] önkéntes és személyes adakozásból vásároltanak egy hat mutatios orgonát 434 m. forintokkal, az Isteni tiszteletnek énekbeli része tökélletesítésére nézve, melyre csakugyan a mint látszik a Pénz költés 5-ik pontja alatt, 60 pénzeket mégis költöttek az Ekkla Cassájából, de nézve az Ekkla tagjainak buzgoságát, ezt a Visitatio tekintetbe sem veszi.” A rossz időjárás következtében gyenge volt a termés, így a várt összeg nem folyt be. Ezért kölcsönhöz folyamodtak. Az 1840-ben tartott püspöki látogatás alkalmával kiállított jegyzőkönyv beszámol a nemrég készített orgonáról: „[...] ezen Templom belülről menyezete készült töb festékes fa karzattal, Orgonával és festékes ülő Székekkel…” 1844. november 3-án orgonaalapot hoztak létre: a fennmaradt szemes gabonát eladták és a bejött 12 magyar forintot, „– bár nem szabad az Egyházi Fő Tanáts rendeletéből a köz jövedelemből és kész pénztárból orgonát venni és tartani-[…] Ezen 12 mf-tokot külön orgona fundusul át adhatónak ítélt és határozá – Ezen 12 mf. tokhoz járul még 35 m forint 48 pénz, mellyet egy az Eklában alakult olvasó-társaság, mint magáét ajándékozza viszont orgona fundusul…” Az eseményről az 1845. május 15-én tartott keblitanácsi gyűlés jegyzőkönyve is tájékoztat. Az év folyamán, készpénz hiányában, 12 magyar forintot kölcsönzött az alapból. Ezen alap kezelésével Dersi József iskolaigazgatót bízták meg „azzal a hozzátétellel, hogy ezen pénz többé ne elegyíttessék öszve az eklézsiai közpénzével s számadásán mindenkor külön írassék meg mint most”.
Az 1850-es orgonajavítás igazi dilemma: Nyárádi Zsolt és Rejtő András: Tordátfalva és egyháza. Adatok a 18–19. századi unitárius egyházközségi levéltári forrásokból című tanulmányukban azt feltételezik, hogy az 1848-as szabadságharc idején az orgona megsérült, ezért javításra került sor. Véleményük formálásakor azonban nem vették figyelembe, hogy az említett begyűlt összeg mellett az egyházközség tagjaira is róttak ki összeget: „ennek költsége, 61 magyar forint 30 dénár arra utal, hogy nem egy teljesen új hangszert készítettek, inkább a réginek esetleg hiányzó alkatrészeit pótolták”. A számadási jegyzőkönyv ellenben ezt írja: „19. A régi orgona helyett egy új orgonát készíttetvén, az eklézsia erre a tagokra rótt összegen kivül költött 61,46 mfrt.” Új orgona készítéséről beszél Kiss Gergely hajdani tordátfalvi unitárius lelkész is, lelkészképesítő dolgozatában (A tordátfalvi unitárius egyházközség története): „A mozgalmas évek után egy kissé csendesebb évek következnek, hogy majd 1850-ben újból egy jelentős eseményről, új orgonáról lehessen beszámolni.”
Orgonafelmérő utunkon felfedeztük a régi orgona darabjait, amelyek a templom különböző helyein vannak tárolva, illetve újrahasznosítva: például a karzatba vezető létra fogódzója a furatokkal ellátott csuszkalap. A szemben levő karzat templomtoronyba vezető lépcsői alatt az orgona belső szerkezetének nagyobb darabjait is megtaláltuk. Az orgonaszekrény spundjában, fehér papírra, fekete tintával a következő szövegeket olvashattuk a bal oldali mezőben: „Építé Szőts Sámuel Thordátfalvára Az egy igaz Isten magasztalására A míg gyönyörködik Isten e szt. műben Hosszú időt zengjen hangászok kezében Thordátfalván 1850-ben”. A jobboldali mezőben pedig: „Megújítatik Szőcs Sámuel úr által az 1873-ik év Junius havában Tszt. Bedő József úr, isk. tanító Derzsi József úr és megye gondnok Boros Sándor alatt.” Tehát, valóban, a második orgona építője Mátisfalvi Szőcs Sámuel volt.
1853-ban az orgona fúvója elromlott: „Az új orgona fúvója el némulván, más fuvót csináltatott, mikor öszvesen fizetett 107 mfr. 14 dénár.” A Nyárádi–Rejtő szerzőpáros itt is másképp értelmezte a jegyzőkönyv szövegét: „[...] 1853-ban ismét javítani kellett, akkor a fuvója hibásodott meg, amelyet 107 magyar forint 14 dénárért javították.”
A gyakori orgonajavításokból okulva, továbbra is gyűjtik az orgonaalapba a pénzt. Az 1860. február 25-én tartott közgyűlésen elhatározták, hogy az orgonaalap 105 új pénzértékű forintját a torony építésére felhasználják, ami a régi harangláb használhatatlansága miatt vált szükségessé.
1862-ben, az orgonaalap újbóli alapozásáról olvashatunk: „sőt állított az Ekkla egy harmadik pénztőkétis Orgona tőke cím alatt: oly céllal, hogy ennek kamatjából az orgona koronkénti kijavítása fedeztessék.” A kamatja tőkésítésével növekedő orgonaalap 1865-ben elérte a 24 forint 6 krajcárt. 1866-ban orgonajavítót fizettek, a javítás 52 krajcárba került. 1868-ban, a kamatozó tőke mellett egy adakozást is említenek az iratok: „Medeséri Bartalis Andrástól e célra istenes jó indulatból ajándékozott pénzt 4 frt.” 1871-ben megjavították az orgonát: „9. Az Orgonát ki kelletvén javítatni erre és a művész élelmezésére költött 12,5 mfrt.”
Az 1873-as javításról többet tudunk meg a számadási jegyzőkönyvből: eszerint a javítást Mátisfalvi Szőcs Sámuel végezte 36 forintért, élelmezésére 6,30 forintot költöttek. A megjavított orgonát pedig a Segesvárról meghívott Binder orgonakészítő vizsgálta meg, napidíja és utazási költsége 10 forintba került. Bár nem említi a jegyzőkönyv az orgonakészítő személynevét, mégis Samuel Binderre következtethetünk a javítási év szerint. A szerződés szerinti összegből azonban, ismeretlen okok miatt 24 forintot nem fizettek ki egészen 1879-ig.
A presbiterális jegyzőkönyv részletesen beszámol az 1879-es javításról, ahonnan azt is megtudjuk, hogy az orgona készítője Mátisfalvi Szőcs Sámuel volt: „1879 October 26-ik napján [...] a gyűlés eleibe terjeszti [a gondnok – szerk. megj.], hogy Orgonánkat készítő Szőcs Sámuel megyénkbe megjelenvén [...] a gyűlés eleibe következő előterjesztését teszi: Azért jelent meg ezen községbe, hogyha a presbiterium meg engedi kívánja: Orgonánkat kijavítani – mely kijavításért nem kíván egyebet mint mult 1873-ba szerződésileg meg ígérte volt és még hátralékba lévő 24 fr. bérinek kiadását oly formálag – jelenben engedjék meg hogy egy pár nap dolgozzék, tegye meg javítását s’ ezen munkájáért belátás szerint a 24 fr-ból adjanak meg annyit amennyit akarnak – a jövő 1880.év tavaszán ujabban megfog jelenni s javítását teljesen bé végzi s’ akkor, hogy az érintett 24 frt-ért Orgonánkat a presbiterium és megye teljes megelégedésére javítsa ki…”. Az idős orgonakészítő megjavította az orgonát, a segesvári Binder (Sámuel) felülvizsgálta és jónak találta. Az egyházközség a pénzt azzal a kikötéssel adta át az orgonakészítőnek, hogy utolsó, 10 forintos részletét 1880 tavaszán fizetné ki, „akkor mikor Szőcs Sámuel, vagy netalán halála esetén – nagyobb fia, az orgona meg szerelése s’ szükség esetén takarítása, javítása végett itten meg jelenni fog”. Orgonatörténeti érdekesség, hogy az ifjabb Szőcs Sámuel nevét 1889-ben említik először a szerződések, ő volt az, aki a csekefalvi unitárius templom orgonáját átalakította, nevét számos helyen említettem különböző javítások kapcsán. A számadási jegyzőkönyv beszámol a javítás költségeiről: „Az orgonán némi javításokat tétetvén, orgonaművész Szőcs Sámuelnek a nyugta szerint 11 frt.” Majd 1881-ben, „az orgona kijavításáért orgona művész Szőcs Sámuelnek véglegesen kifizetve 10 frt”.
Nemcsak saját orgonájukat tartották rendben, 1886-ban a székelyszentmiklósi orgona építésére 2 forintot szavaztak meg. 1889-ben újból javítani kellett az orgonát: erre az alkalomra 30 forintot fizettek a javítást végző mesternek, a felülvizsgálat 7,13 forintba került. A 19. század utolsó javítását 1896-ban jegyezték, amikor a fúvón kellett javításokat végezni.
A századforduló után az orgona rossz állapotban volt, a keblitanács elhatározta a javíttatását. 1903. október 15-én, a brassói Csioflek cég ajánlatáról vitatkoztak: a cég 400 koronáért felajánlotta az orgona kijavítását. Mivel azonban a kért összegből 200 korona hiányzott, ezért a keblitanács a hívek adományából kívánta begyűjteni a pénzt. A következő hónapban 1903. november 4-én tartottak közgyűlést, ahol az egyházközség elé tárták az orgonajavítás szükségességének kérdését, és felszólították a híveket adakozásra. A felhívás következtében 45 személy 91 korona 50 fillért adományozott. 1904 januárjában megkötötték a szerződést a brassói Csioflek céggel. Február 14-én, már az orgonaművészek elszállásolásáról és Héjjasfalváról való beszállításáról tárgyaltak. Az eredeti szerződéshez képest, melyet nem ismerünk, az áprilisi keblitanácsi gyűlés jegyzőkönyvéből némi módosításokról olvashatunk: „Lelkész előterjeszti, hogy, mivel az orgonánál az új játékasztal 8 változatu s az orgona testben csak 7 változathoz van síp, hogy az orgona teljes legyen, jó lenne a 8. változathoz szükséges sípokat tenni. Mivel azonban a szélládán beteendő sípoknak helye nincs, az uj sípoknak az orgona testben egy a régi szélláda alatt egy kis szélláda készíttendő s abban 10 síp helyezendő, melyek, mivel a kis szélládában mindig megy a szél, minden változattal szólni fognak.” A gyűlésen jelen levő Csioflek Miklós javaslatát 24 forint árban elfogadták, a pénzt az orgona teljes elkészültekor fizették. 1904. május 5-én már a kész orgonáról kapunk tudósítást. A felülvizsgáló szakember elismeréssel nyilatkozott az elvégzett munkáról. „Mi pedig a tordátfalvi unitárius egyházközség k. Tanácsa adjuk tudtára azoknak, akiket illet, hogy a »Csioflek Testvérek« orgona művész úr az elvállalt munkát mindnyájunknak megelégedésére végezte. Munkájában lelkiismeretes, érintkezésében művelt úriember. Szerzett tapasztalataink után igaz lelkiismerettel ajánljuk egyeseknek és egyházközségeknek.” A két napra rá tartott közgyűlésen az orgonaalap újraalapítását határozták el, valamint azt, hogy „amíg a sípok mellé védőrostélyt készítenek senkit fel nem szabad engedni. / 34. A régi játékasztalt melyet az orgonaművész itt hagyott – elárverezhető.”
Az elkészült orgona sajnos hamar elromlott. 1907-ben, a keblitanács levélben értesíti a Csioflek céget, hogy a még jótállási időben levő orgonát szíveskedjék megjavítani. A jegyzőkönyvek nem jelzik a javítás elvégzését. Tény, hogy a következő év elején már egy új orgona készítésének tervéről olvashatunk. Nehéz a dolgok időrendi rekonstruálása, mert a jegyzőkönyv első lapjai hiányoznak, így nem tudjuk, mi késztette a tordátfalviakat erre az elhatározásra. Csak annyit tudunk meg az iratokból, hogy már 1907. év végén, a következő év költségvetésében, 2000 koronát határoztak a „régi orgona ujbóli készítésére”. Az egyházközség leltári jegyzőkönyvében Péter József levélben tesz jelentést az orgonával kapcsolatban az esperesi hivatalhoz, majd január 27-én az esperes küldött utasítást szakértőügyben az egyházközségnek. A január 27-én tartott presbitergyűlésen az Országh Sándor és Fia cég által küldött orgonamintát tárgyalták, és erre a következtetésre jutottak: „Országh Sándor és fia orgona gyárosnak Rákospalotaújfalu az orgona helység és templom méretei küldessenek el s egyelőre tájékozódás végett kéressék költségvetés…” A helyi önképzőkör 85 korona 56 fillért adományozott az orgonaalap javára. De az orgona beszerzése nem igazán haladt. A lelkész ajánlotta a héjjasfalvi református templomban felszerelt Országh-orgona megtekintését, ennek a látogatásnak következményeként elhatározták az orgonagyáros Tordátfalvára való meghívását. (folytatjuk)
A Mátisfalvi Szőcs Sámuel által készített régi orgona szélszekrényének egy darabja a mester saját kezű beírásával[/caption]
A számadási jegyzőkönyvben az 1837 évnél megjegyzi: „[…] önkéntes és személyes adakozásból vásároltanak egy hat mutatios orgonát 434 m. forintokkal, az Isteni tiszteletnek énekbeli része tökélletesítésére nézve, melyre csakugyan a mint látszik a Pénz költés 5-ik pontja alatt, 60 pénzeket mégis költöttek az Ekkla Cassájából, de nézve az Ekkla tagjainak buzgoságát, ezt a Visitatio tekintetbe sem veszi.” A rossz időjárás következtében gyenge volt a termés, így a várt összeg nem folyt be. Ezért kölcsönhöz folyamodtak. Az 1840-ben tartott püspöki látogatás alkalmával kiállított jegyzőkönyv beszámol a nemrég készített orgonáról: „[...] ezen Templom belülről menyezete készült töb festékes fa karzattal, Orgonával és festékes ülő Székekkel…” 1844. november 3-án orgonaalapot hoztak létre: a fennmaradt szemes gabonát eladták és a bejött 12 magyar forintot, „– bár nem szabad az Egyházi Fő Tanáts rendeletéből a köz jövedelemből és kész pénztárból orgonát venni és tartani-[…] Ezen 12 mf-tokot külön orgona fundusul át adhatónak ítélt és határozá – Ezen 12 mf. tokhoz járul még 35 m forint 48 pénz, mellyet egy az Eklában alakult olvasó-társaság, mint magáét ajándékozza viszont orgona fundusul…” Az eseményről az 1845. május 15-én tartott keblitanácsi gyűlés jegyzőkönyve is tájékoztat. Az év folyamán, készpénz hiányában, 12 magyar forintot kölcsönzött az alapból. Ezen alap kezelésével Dersi József iskolaigazgatót bízták meg „azzal a hozzátétellel, hogy ezen pénz többé ne elegyíttessék öszve az eklézsiai közpénzével s számadásán mindenkor külön írassék meg mint most”.
Az 1850-es orgonajavítás igazi dilemma: Nyárádi Zsolt és Rejtő András: Tordátfalva és egyháza. Adatok a 18–19. századi unitárius egyházközségi levéltári forrásokból című tanulmányukban azt feltételezik, hogy az 1848-as szabadságharc idején az orgona megsérült, ezért javításra került sor. Véleményük formálásakor azonban nem vették figyelembe, hogy az említett begyűlt összeg mellett az egyházközség tagjaira is róttak ki összeget: „ennek költsége, 61 magyar forint 30 dénár arra utal, hogy nem egy teljesen új hangszert készítettek, inkább a réginek esetleg hiányzó alkatrészeit pótolták”. A számadási jegyzőkönyv ellenben ezt írja: „19. A régi orgona helyett egy új orgonát készíttetvén, az eklézsia erre a tagokra rótt összegen kivül költött 61,46 mfrt.” Új orgona készítéséről beszél Kiss Gergely hajdani tordátfalvi unitárius lelkész is, lelkészképesítő dolgozatában (A tordátfalvi unitárius egyházközség története): „A mozgalmas évek után egy kissé csendesebb évek következnek, hogy majd 1850-ben újból egy jelentős eseményről, új orgonáról lehessen beszámolni.”
Orgonafelmérő utunkon felfedeztük a régi orgona darabjait, amelyek a templom különböző helyein vannak tárolva, illetve újrahasznosítva: például a karzatba vezető létra fogódzója a furatokkal ellátott csuszkalap. A szemben levő karzat templomtoronyba vezető lépcsői alatt az orgona belső szerkezetének nagyobb darabjait is megtaláltuk. Az orgonaszekrény spundjában, fehér papírra, fekete tintával a következő szövegeket olvashattuk a bal oldali mezőben: „Építé Szőts Sámuel Thordátfalvára Az egy igaz Isten magasztalására A míg gyönyörködik Isten e szt. műben Hosszú időt zengjen hangászok kezében Thordátfalván 1850-ben”. A jobboldali mezőben pedig: „Megújítatik Szőcs Sámuel úr által az 1873-ik év Junius havában Tszt. Bedő József úr, isk. tanító Derzsi József úr és megye gondnok Boros Sándor alatt.” Tehát, valóban, a második orgona építője Mátisfalvi Szőcs Sámuel volt.
1853-ban az orgona fúvója elromlott: „Az új orgona fúvója el némulván, más fuvót csináltatott, mikor öszvesen fizetett 107 mfr. 14 dénár.” A Nyárádi–Rejtő szerzőpáros itt is másképp értelmezte a jegyzőkönyv szövegét: „[...] 1853-ban ismét javítani kellett, akkor a fuvója hibásodott meg, amelyet 107 magyar forint 14 dénárért javították.”
A gyakori orgonajavításokból okulva, továbbra is gyűjtik az orgonaalapba a pénzt. Az 1860. február 25-én tartott közgyűlésen elhatározták, hogy az orgonaalap 105 új pénzértékű forintját a torony építésére felhasználják, ami a régi harangláb használhatatlansága miatt vált szükségessé.
1862-ben, az orgonaalap újbóli alapozásáról olvashatunk: „sőt állított az Ekkla egy harmadik pénztőkétis Orgona tőke cím alatt: oly céllal, hogy ennek kamatjából az orgona koronkénti kijavítása fedeztessék.” A kamatja tőkésítésével növekedő orgonaalap 1865-ben elérte a 24 forint 6 krajcárt. 1866-ban orgonajavítót fizettek, a javítás 52 krajcárba került. 1868-ban, a kamatozó tőke mellett egy adakozást is említenek az iratok: „Medeséri Bartalis Andrástól e célra istenes jó indulatból ajándékozott pénzt 4 frt.” 1871-ben megjavították az orgonát: „9. Az Orgonát ki kelletvén javítatni erre és a művész élelmezésére költött 12,5 mfrt.”
Az 1873-as javításról többet tudunk meg a számadási jegyzőkönyvből: eszerint a javítást Mátisfalvi Szőcs Sámuel végezte 36 forintért, élelmezésére 6,30 forintot költöttek. A megjavított orgonát pedig a Segesvárról meghívott Binder orgonakészítő vizsgálta meg, napidíja és utazási költsége 10 forintba került. Bár nem említi a jegyzőkönyv az orgonakészítő személynevét, mégis Samuel Binderre következtethetünk a javítási év szerint. A szerződés szerinti összegből azonban, ismeretlen okok miatt 24 forintot nem fizettek ki egészen 1879-ig.
A presbiterális jegyzőkönyv részletesen beszámol az 1879-es javításról, ahonnan azt is megtudjuk, hogy az orgona készítője Mátisfalvi Szőcs Sámuel volt: „1879 October 26-ik napján [...] a gyűlés eleibe terjeszti [a gondnok – szerk. megj.], hogy Orgonánkat készítő Szőcs Sámuel megyénkbe megjelenvén [...] a gyűlés eleibe következő előterjesztését teszi: Azért jelent meg ezen községbe, hogyha a presbiterium meg engedi kívánja: Orgonánkat kijavítani – mely kijavításért nem kíván egyebet mint mult 1873-ba szerződésileg meg ígérte volt és még hátralékba lévő 24 fr. bérinek kiadását oly formálag – jelenben engedjék meg hogy egy pár nap dolgozzék, tegye meg javítását s’ ezen munkájáért belátás szerint a 24 fr-ból adjanak meg annyit amennyit akarnak – a jövő 1880.év tavaszán ujabban megfog jelenni s javítását teljesen bé végzi s’ akkor, hogy az érintett 24 frt-ért Orgonánkat a presbiterium és megye teljes megelégedésére javítsa ki…”. Az idős orgonakészítő megjavította az orgonát, a segesvári Binder (Sámuel) felülvizsgálta és jónak találta. Az egyházközség a pénzt azzal a kikötéssel adta át az orgonakészítőnek, hogy utolsó, 10 forintos részletét 1880 tavaszán fizetné ki, „akkor mikor Szőcs Sámuel, vagy netalán halála esetén – nagyobb fia, az orgona meg szerelése s’ szükség esetén takarítása, javítása végett itten meg jelenni fog”. Orgonatörténeti érdekesség, hogy az ifjabb Szőcs Sámuel nevét 1889-ben említik először a szerződések, ő volt az, aki a csekefalvi unitárius templom orgonáját átalakította, nevét számos helyen említettem különböző javítások kapcsán. A számadási jegyzőkönyv beszámol a javítás költségeiről: „Az orgonán némi javításokat tétetvén, orgonaművész Szőcs Sámuelnek a nyugta szerint 11 frt.” Majd 1881-ben, „az orgona kijavításáért orgona művész Szőcs Sámuelnek véglegesen kifizetve 10 frt”.
Nemcsak saját orgonájukat tartották rendben, 1886-ban a székelyszentmiklósi orgona építésére 2 forintot szavaztak meg. 1889-ben újból javítani kellett az orgonát: erre az alkalomra 30 forintot fizettek a javítást végző mesternek, a felülvizsgálat 7,13 forintba került. A 19. század utolsó javítását 1896-ban jegyezték, amikor a fúvón kellett javításokat végezni.
A századforduló után az orgona rossz állapotban volt, a keblitanács elhatározta a javíttatását. 1903. október 15-én, a brassói Csioflek cég ajánlatáról vitatkoztak: a cég 400 koronáért felajánlotta az orgona kijavítását. Mivel azonban a kért összegből 200 korona hiányzott, ezért a keblitanács a hívek adományából kívánta begyűjteni a pénzt. A következő hónapban 1903. november 4-én tartottak közgyűlést, ahol az egyházközség elé tárták az orgonajavítás szükségességének kérdését, és felszólították a híveket adakozásra. A felhívás következtében 45 személy 91 korona 50 fillért adományozott. 1904 januárjában megkötötték a szerződést a brassói Csioflek céggel. Február 14-én, már az orgonaművészek elszállásolásáról és Héjjasfalváról való beszállításáról tárgyaltak. Az eredeti szerződéshez képest, melyet nem ismerünk, az áprilisi keblitanácsi gyűlés jegyzőkönyvéből némi módosításokról olvashatunk: „Lelkész előterjeszti, hogy, mivel az orgonánál az új játékasztal 8 változatu s az orgona testben csak 7 változathoz van síp, hogy az orgona teljes legyen, jó lenne a 8. változathoz szükséges sípokat tenni. Mivel azonban a szélládán beteendő sípoknak helye nincs, az uj sípoknak az orgona testben egy a régi szélláda alatt egy kis szélláda készíttendő s abban 10 síp helyezendő, melyek, mivel a kis szélládában mindig megy a szél, minden változattal szólni fognak.” A gyűlésen jelen levő Csioflek Miklós javaslatát 24 forint árban elfogadták, a pénzt az orgona teljes elkészültekor fizették. 1904. május 5-én már a kész orgonáról kapunk tudósítást. A felülvizsgáló szakember elismeréssel nyilatkozott az elvégzett munkáról. „Mi pedig a tordátfalvi unitárius egyházközség k. Tanácsa adjuk tudtára azoknak, akiket illet, hogy a »Csioflek Testvérek« orgona művész úr az elvállalt munkát mindnyájunknak megelégedésére végezte. Munkájában lelkiismeretes, érintkezésében művelt úriember. Szerzett tapasztalataink után igaz lelkiismerettel ajánljuk egyeseknek és egyházközségeknek.” A két napra rá tartott közgyűlésen az orgonaalap újraalapítását határozták el, valamint azt, hogy „amíg a sípok mellé védőrostélyt készítenek senkit fel nem szabad engedni. / 34. A régi játékasztalt melyet az orgonaművész itt hagyott – elárverezhető.”
Az elkészült orgona sajnos hamar elromlott. 1907-ben, a keblitanács levélben értesíti a Csioflek céget, hogy a még jótállási időben levő orgonát szíveskedjék megjavítani. A jegyzőkönyvek nem jelzik a javítás elvégzését. Tény, hogy a következő év elején már egy új orgona készítésének tervéről olvashatunk. Nehéz a dolgok időrendi rekonstruálása, mert a jegyzőkönyv első lapjai hiányoznak, így nem tudjuk, mi késztette a tordátfalviakat erre az elhatározásra. Csak annyit tudunk meg az iratokból, hogy már 1907. év végén, a következő év költségvetésében, 2000 koronát határoztak a „régi orgona ujbóli készítésére”. Az egyházközség leltári jegyzőkönyvében Péter József levélben tesz jelentést az orgonával kapcsolatban az esperesi hivatalhoz, majd január 27-én az esperes küldött utasítást szakértőügyben az egyházközségnek. A január 27-én tartott presbitergyűlésen az Országh Sándor és Fia cég által küldött orgonamintát tárgyalták, és erre a következtetésre jutottak: „Országh Sándor és fia orgona gyárosnak Rákospalotaújfalu az orgona helység és templom méretei küldessenek el s egyelőre tájékozódás végett kéressék költségvetés…” A helyi önképzőkör 85 korona 56 fillért adományozott az orgonaalap javára. De az orgona beszerzése nem igazán haladt. A lelkész ajánlotta a héjjasfalvi református templomban felszerelt Országh-orgona megtekintését, ennek a látogatásnak következményeként elhatározták az orgonagyáros Tordátfalvára való meghívását. (folytatjuk)
.jpg)
