Ma délután hat órakor nyílik a Studio 9 csoportosulás jubileumi kiállítása a Csíki Székely Múzeumban. Az életkorban, stílusban, műfajban és alkalmazott technikában változatos és színes társaságot a közös munka, a közös megmutatkozás igénye tartja össze, teremtve harmóniát, egységet közös kiállításaikon. A tizedik, jubileumi Studio 9 tárlat kiállítóit és alkotásaikat Túros Eszter művészettörténész méltatja. [gallery link="file" ids="38889,38884,38887,38883,38885,38886,38888"] Több mint tíz évvel ezelőtt, amikor a Studio 9 tagjai felvetették a közös kiállítások, a csoportosulássá való szerveződés lehetőségét, elsősorban gyakorlatiasan gondolkodtak. Különösebben nem terveztek hosszú távra, mindig csak a soron következőt látva próbáltak előrelépni. Mindig csak egyet. Az eltelt kerek tíz esztendő közel 50 kiállításával nem a jó tervezésnek köszönhető, hanem a kiállításokon, a közös munkán, a lassan valóban csoporttá érő alkotók évről évre megújuló lendületének, hogy mindig volt valaki, aki hajlandó volt kézbe venni a kiállítások megszervezésének és utaztatásának minden nyűgét. A csoportosulás nevében a tagok számát is rögzítették annak idején, feltételezve, hogy a csapat összetétele változatlan marad. Ezúttal is kilenc alkotó szerepel a kiállításon, de ha visszatekintünk, voltak időközben változások. Voltak távozó művészek, mint Keresztes Györgyi, Balla Tibor, Tompa Bors Eszter, és voltak újonnan érkező tagjai a csoportnak, volt, aki csak egy időre függesztette fel Studio 9-beli tevékenységét, de a csapat nagy része mindvégig változatlan maradt. A kiállítók Bara Barnabás, Botár László, Gergely Zoltán, Mezey Ildikó, Nagy Ödön, Szabó Árpád, Turcza László, Váncsa Mónika, Xantus Géza. Ismert és kiismerhetetlen, vélt és valós, szent és profán, konkrét és megfoghatatlan, absztrakt és figuratív, rész és egész, töredezettség és teljesség, dekoratív, felületi összhang és nagy mélységeket kutató felszín alatti/mögötti, olykor erotikába torkolló vagy erotikában elcsendesülő csapongások, emberi és transzcendentális dimenziókat összebékítő, összemosó meditatív elmélyültség – olyan fogalmak, amelyek a Studio 9 széles alkotói skáláját jellemezhetik, mert mindegyikük egyenként és külön a maga modorában keresi-kutatja, hozza felszínre azt, amit a fecsegő látvány, felület mögött sejt, fontosnak és értelemmel még megragadhatónak, kitapinthatónak gondol, amit már nem bírnak meg a szavak, de amit még a vizualitás eszköztárával körülhatárolhatónak remél. Ingatag játék ez, feszültséggel teli, mely időnként mindent elsöpör, máskor szigorúan kijelölt határok/keretek/formák között jut érvényre. A korlátok ugyan mindig jelen vannak, csak nem egyformán vesszük tudomásul azokat. Néhány alkotó ezúttal hangsúlyosan felszínre hozza ezeket a hol akadályként, áttörhetetlen gátként, hol fogódzóként, a kiegyensúlyozottság, biztonság feltételeként, hol kontúrt, kiterjedést adó jelentésként kezelt határvonalakat a keretezési technikákkal, az anyagformálás módjával, a formák körvonalaival vagy éppen e határok töredezettségének megjelenítésével. Ezek az erőteljes gesztusok a kiállítás egészként való értelmezéseiben is jelentősen szerephez juthatnak. Az alapvető, elsődleges, közölni szánt tartalmakat is ebbe az irányba terelhetik. Művészi, emberi korlátainkon belül szerveződik minden. Az átlépés esélye reménytelen, de folyton megkíséreljük azt, minden képességünket, tehetségünket mozgásba hozva. Legfennebb a sejtésekig juthatunk. A fenséges borzongatva csábító érzésének megtapasztalásáig. Ahonnan már menekülnénk. Erotikába, formába, szóba, saját dimenziónkba, interieur-be, vissza a biztos korlátok közé, a gyökerekhez, oda, ahol minden egyszerűbbnek tűnik, ahol jelenés és jelentés összetartoznak, látszik a horizont, a táj, a szilvahullás, és ott van a társ is, az ágy is, melyben megpihenhetünk. Visszagondolva a kezdetekre, az az érzésünk támadhat, hogy milyen hamar elrepült egy évtized, „mintha csak most lett volna”, úgy lerövidül ez a történet. Ha valaki azonban időt és energiát szánna arra, hogy alaposabban szembenézzen ezzel a röpke tíz esztendővel, igencsak sokszínű és árnyalatokban gazdag kép bontakozhat ki előtte. Kirajzolódhatnak egy csoport karakterjegyei, egy-egy alkotói életpálya tíz esztendejének útkeresései, visszatérő kérdései, kísérletei, személyes küzdelmei, hullámvölgyei, felismerései. Minden bizonnyal kirajzolódhatna néhány emlékezetes mozzanat, felejthetetlen alkotás. És ha ez megtörténik, akkor volt értelme ennek az egész erőfeszítésnek. Ha pedig visszajelzések is lesznek, azok a folytatás kérdését is segíthetnek továbbgondolni, hogy van-e lehetőség a csoportként való megújulásra, a szellemi frissesség fenntartására egy olyan otthonossá alakított alkotói környezetben, ahol a megszokás könnyen elhatalmasodhat, van-e értelme, lehet-e egyáltalán alkotói csoportban, közösségben gondolkodni ismerve tíz év nehézségeit?! És folytathatnánk. Ezek a kérdések minden évben felmerültek és minden alkalommal sikerült továbblépni. A tizedik évforduló nemcsak ünnep, hanem mérföldkő is. Ahhoz pedig, hogy milyen lesz a folytatás, lesz-e folytatás, talán mindnyájunknak közünk lehet. A kiállítás támogatói az Erdélyi Összművészeti Egyesület, Csíkszereda Polgármesteri Hivatala, a Csíki Székely Múzeum.