Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. A Konyha-patak mellett található nyikómenti Tarcsafalva régészeti feltárások alapján már az Árpád-korban létező település volt. 1333-ban a pápai tizedjegyzék összeírásában jelenik meg először, a falu papja 5 báni dénárnak megfelelő összeget fizetett. A falu legkorábbi írásos említése 1462-ből való, amikor egy ekkor keltezett oklevél Tarchafalwa alakban említi. Középkori katolikus lakói a reformáció után az unitárius vallásnál állapodtak meg. Tarcsafalva anyaegyház volt, Csehétfalva és a két Kadács leányegyházközségei voltak. Csehétfalva 1618-ban, a két Kadács valamikor 1718 és 1729 között szakadt el az anyaegyháztól. Középkori román stílusú temploma a falu északi szélén állott. Orbán Balázs leírásából egy sokszög záródású szentéllyel ellátott, mérműves ablakokkal képzett gótikus templom képe rekonstruálható. A hajó és a szentély bordás keresztboltozattal volt fedve. A 18. században egy sor átalakuláson ment át. Először felépítették a fatornyot, majd kazettás mennyezettel helyettesítették a középkori templom boltozatát. A többszörösen átalakított templomot az 1789-es püspöki vizitáció alkalmával felvett jegyzőkönyv írja le: „[...] Vagyon a Templomban két Kar, a Napnyugot felőll valo régi és durva munka, készült tsak fejéren, három rend ülés székkel, a’ Napkelet felőll valo Kar pediglen ujj zöld festékes és gyantáros, melynek Karéján ilyen írás vagyon: Ezt a’ Kart magok kegyes indulattyokból magok költségeken festetteték meg Syllöstör István és Benczédi Gergely Énlaki Fots Gergelyel, Abrahám János Papságában A[nn]o 1786 ebben a’ Karban vagyon egy éneklő Pulpitus, mellyen illyen írás láttzik: Pálffi Ferenczné Maróthi Anna A[nn]o 1763 ismét ilyen írás XXVI. Soltár Tisztán tégedet ditsérlek, áldozván felségednek oltárod körül forgodván két alatson szék vagyon benne, beléje pedig fel-felmenetelt enged egy Tserefa karos grádits.” Az éneklő pulpitusról több bejegyzést találtam. Ürmösi Kálmán, egykori tarcsafalvi lelkész egyházközség történetében 1910-ben megjegyzi: „Figyelmet érdemel még a templom kelet felőli karában egy ma is meglevő – ugynevezett éneklő Pulpitus…” Ezután kikerül a karzatból és a haranglábban őrizték, az 1923-as püspöki vizitáció meghagyta, hogy „a haranglábban őrizett régi éneklő állványt a portól megtitsztítva a templomban megfelelő helyen állítsák fel, mert ugy is mint történelmi emlék, ugyis mint csinos mű a templomnak nem áll hátrányára.” A pulpitust borító terítőről pedig az egyházközség 1834-es leltárában olvashatunk: „A régi oltárra tétetni szokott egy rongyos kendő [...] Pálfi Krisztina. Ugyanide tartozik két kis selyem keszkenő egy darabba. És mind a két végin arany csipkés fejér sellyem kendő, mely Innepen szokot vala fel tétetni.” 1828-ban a kurátori számadás jegyzőkönyvben olvashatjuk: „a templom igen szépen meg ujjíttatott, kivül belől meg meszeltetett és ujj padimentummal fel készíttetett.” [caption id="attachment_52845" align="aligncenter" width="3456"] A tatarozás alatt álló templom orgonájának játszóasztala Fotók: Márk Attila[/caption] Az egyházközség elhatározta, hogy orgonát vásárol. Az orgonálni nem tudó mester elhelyeztetését kérte: „a’ Mester Atyafi Kováts Ferentz azok okbol, hogy a’ Tartsafalvi Ecclesia az orgonát készítteti, ő kegyelem pedig orgonálni nem tud Papi Hivatalra valo rendeltetésit data Competenti aperti solicittálja.” Az orgonakészítés költségeiről a számadási jegyzőkönyv számol be: „Orgonát csináltatván az Eccla, az Orgona Mesternek három ízben in Concreto fizetett 662 frt. 74D.” Az orgonakészítő nevét nem ismerjük, egyetlen adatunk van, hogy az orgona Kirulyon keresztül érkezett: „az orgonát Kirujtol velturázoknak a’ pénzfizetésen fellyül 6 véka (szemes zab, szerk. megj.)”. A hangszert szállító szekereseknek 19 forint 20 dénárt fizettek. A kurátori számadásban felsorolták azok neveit, akik pénzt adományoztak e célra: 19 személy összesen 123 forintot. „6. [...] az ingo Jok szaporodtanak, mivel ezen esztendőben készíttetett a’ Nemes Eccla egy 5 Mutatios Orgonát, tremulával és Dobbal rész szerint személlyes Eccla Tagjai adakozásokból, rész szerint különös gazdaságokbol, s rész szerint a’ megfordíttás ígéretével az Eccla Cassájából s’ ez ajáltatikis az Ecclának.” A kántor, aki eddig is a „takarodo” harangozást végezte, az orgonázás béreként ettől kezdve összesen 35 kéve búzát kapott. Az 1897-es templomépítés alkalmából készített tervrajzon a karzaton egy stilizált orgonát is rajzoltak, amelyről Enyedi Pál budapesti tanár a következőket mondta: „az 1829-es évben készült orgona esetében a magyar mesterek közül Serester Dávid jöhet szóba, és a templom tervrajzán stilizáltan lerajzolt orgonát figyelve, ennek sziluettje és a magasba emelkedő oromzat, a két szekrény hasonlóságot mutat a Vargyason levő Serester-orgonával. De ez nem egyéb, mint távoli hasonlóságnál.” Boda József, a jelenlegi orgona készítője, 1928-ban a következőket mondta a régi orgonával kapcsolatban: „a régi templom gazdáinak a barátoknak gyártmányából való lehet”. Mivel az orgona máshonnan érkezett, érdekes lenne tudni, melyik szerzetes templomra gondolt az orgonakészítő. Ugyanabban az évben, a tarcsafalviak kérésére, Kelemen Lajos kolozsvári levéltáros levélben fogalmazta meg véleményét: „[...] Mivel az 1839-i följegyzés »nem régiben készített«-nek nevezi, nagy valószínűséggel az 1830-as években készült. Az akkori erdélyi orgonakészítő mesterek neve nincs még szakszerűen egyűvé összeállítva. Az erdélyiek közül akkor már dolgozott ilyen munkát a hires Binder Péter, a marosvásárhelyi Demeter is. Ha az orgona felirata megmondaná készítője nevét, vagy az egyházközség irataiból derülne ez ki, nézetem szerint ez az orgona eladásának akkor sem lenne akadálya, s még ha Binder készítette volna is a kérdéses orgonát, meggyengült szerkezete mellett magasabb árat nézetem szerint amugy sem lehetne elérni vele. Az egyházközségen túl menő történelmi tradiciók pedig az orgonához nem füződnek.” Így az orgona készítője, egyelőre, ismeretlen marad. 1831-ben „megígazították” az orgonát, 5 forintot fizettek érte az orgonakészítőnek. A következő évben nagyszabású javítások voltak a templomban, amikor „Székjei, Koronája, ajtoja, Kórussai, orgonája szépen ás illendően kifestettek, a Sz. Templomnak nem kitsi ékességére”. Ürmösi Kálmán megjegyzi: „csak annyit lehet sajnálnunk, hogy ez alkalommal a koronán és éneklő oltáron levő feliratok is befestetvén, a lelkes jótevők neveit a gyülekezet előtt nem hirdethetik, csupán a jegyzőkönyvekből akadhatni a nyomára az áldozatoknak”. A karzat javítását és orgona festését végző asztalos 39 forintot kapott munkájáért. 1852-ben a tarcsafalviak 50 dénárt ajándékoztak a kedei orgona készítéséhez. 1863-ban egy kis javítás történt: „Orgonát igazíttatván egy fogót csináltatott 0,17 frt”. A templom azonban „nagy mértékben romladozott állapotba van, kivül és belől”. 1896-ban elhatározták egy új templom építését, a következő évben tervrajz készült, Fekete Béniám Szentábrahámon készítette. Az orgonát leszerelték, majd újból felrakták, a számadási jegyzőkönyv a költségekről tudósít: „Orgona le és felrakása, kifestése 60, 30 frt”. A századforduló után, 1910-ben, az orgona javításra szorul. Április 24-én tartott keblitanácsi gyűlésen, „a Tanító afia bejelenti, hogy a templom orgonája meg van romolva, a mennyiben a fasipokat a szu meglyuggatta, mi által hangolási hiba keletkezett. A szélláda is meg lazult, a szelet a sípokba felengedi, mi okon azon sípok is szólanak a melyek használva nincsenek. [...] Gyűlés tanító jelentését tudomásul veszi. Megbizatnak elnök és tanító atyfiai, hogy azon orgona készítővel, aki Tordátfalván a templom részére új orgonát épített, akkor amikor az orgonát felállítja, vizsgáltassa meg az orgonát s kérje ki a véleményét a tekintetben, hogy az orgonát javíttatni érdemes-e vagy teljesen ujra kell építetni?” A szóban forgó orgonakészítő, Kerékgyártó István, debreceni orgonakészítő, aki 1910-ben készítette a tordátfalvi unitárius templom orgonáját. Arról nincs tudomásunk, hogy megnézte-e a tarcsafalvi orgonát. folytatjuk