Hirdetés

A szükségállapot rejtett szépségei

HN-információ
Nem érdekes, röhögjünk! Ezt nem én találtam ki most, Hofi Géza poénját biztosan sokan azonnal felismerték. Az immár halhatatlanná vált Hofi sorkatonai szolgálatának viszontagságairól beszélt. Emlékszünk még rá, hogy a kiképző altisztje, a „Krumplivirágos” mennyire meggyötörte őt? A végére annyira elege lett az egészből, hogy inkább elkezdett nevetni. Persze ennek is megfizette az árát, de a derűjét megőrizte. Legalábbis utólag tudott belőle viccet fabrikálni. Pedig a sorkatonai szolgálat egy csöppet sem vicces, rengeteg rémtörténetet lehet hallani a mai napig. Korunk ifjúsága szerencsésnek mondhatja magát, hogy ezen a tortúrán nem kellett átesnie. Egy kicsit a sorkatonai szolgálatra emlékeztető időket élünk most is. Szükségállapotot hirdettek ki, kijárási korlátozást vezettek be. Tisztára mintha a katonaságnál lennénk, nem? Csak ez most nem gyakorlatozás, hanem igazi. A fene egye meg! Ellenben ha már így alakult, és semmit nem tehetünk ellene az otthon ülésen kívül, akkor mi lenne, ha megnéznénk a jó oldalát? Valahogy úgy, ahogy a Brian élete című Monty Python-film végén a keresztre feszítettek vidáman dalolásznak. Végül is miért ne? Nem lehet nehezebb, mint nekik. Kezdjük rögtön az ékes magyarsággal home office-nak nevezett – házi iroda – munkamódszerrel. A Hargita Népe is így készül egy ideje. És mennyire jó ez így. Azelőtt a reggeli fél tízes gyűlésünkre be kellett járnunk a szerkesztőségbe. Azaz korán kellett kelnem, és főleg télen, dacolva a mínusz fokokkal, 15 percet sétálnom a hidegben. Ennek most vége. A világhálón tartjuk a reggeli értekezleteket, és simán megtehetem, hogy pizsamában megyek gyűlésre. Ezt a luxust soha nem engedhettem volna meg magamnak, ha nincs szükségállapot, és nem vezetik be a kijárási korlátozást. A gyűlés után néhány kollégával leugrottunk kávézni a legközelebbi kávézóba. Ez fejenként hat lejbe került, most annak a töredékéért, mindössze néhány baniért fogyasztom saját főzésű kávémat, még mindig pizsamában. Hát nem ilyen gyöngyéletről álmodtunk mindahányan? A helyzet az, hogy sajnos nem. De nem érdekes, röhögjünk!

Kiss Előd-Gergely



Hirdetés


Hirdetés
Hirdetés

Kövessen a Facebookon!