A szükségállapot rejtett szépségei
Nem érdekes, röhögjünk! Ezt nem én találtam ki most, Hofi Géza poénját biztosan sokan azonnal felismerték. Az immár halhatatlanná vált Hofi sorkatonai szolgálatának viszontagságairól beszélt. Emlékszünk még rá, hogy a kiképző altisztje, a „Krumplivirágos” mennyire meggyötörte őt? A végére annyira elege lett az egészből, hogy inkább elkezdett nevetni. Persze ennek is megfizette az árát, de a derűjét megőrizte. Legalábbis utólag tudott belőle viccet fabrikálni. Pedig a sorkatonai szolgálat egy csöppet sem vicces, rengeteg rémtörténetet lehet hallani a mai napig. Korunk ifjúsága szerencsésnek mondhatja magát, hogy ezen a tortúrán nem kellett átesnie. Egy kicsit a sorkatonai szolgálatra emlékeztető időket élünk most is. Szükségállapotot hirdettek ki, kijárási korlátozást vezettek be. Tisztára mintha a katonaságnál lennénk, nem? Csak ez most nem gyakorlatozás, hanem igazi. A fene egye meg! Ellenben ha már így alakult, és semmit nem tehetünk ellene az otthon ülésen kívül, akkor mi lenne, ha megnéznénk a jó oldalát? Valahogy úgy, ahogy a Brian élete című Monty Python-film végén a keresztre feszítettek vidáman dalolásznak. Végül is miért ne? Nem lehet nehezebb, mint nekik. Kezdjük rögtön az ékes magyarsággal home office-nak nevezett – házi iroda – munkamódszerrel. A Hargita Népe is így készül egy ideje. És mennyire jó ez így. Azelőtt a reggeli fél tízes gyűlésünkre be kellett járnunk a szerkesztőségbe. Azaz korán kellett kelnem, és főleg télen, dacolva a mínusz fokokkal, 15 percet sétálnom a hidegben. Ennek most vége. A világhálón tartjuk a reggeli értekezleteket, és simán megtehetem, hogy pizsamában megyek gyűlésre. Ezt a luxust soha nem engedhettem volna meg magamnak, ha nincs szükségállapot, és nem vezetik be a kijárási korlátozást. A gyűlés után néhány kollégával leugrottunk kávézni a legközelebbi kávézóba. Ez fejenként hat lejbe került, most annak a töredékéért, mindössze néhány baniért fogyasztom saját főzésű kávémat, még mindig pizsamában. Hát nem ilyen gyöngyéletről álmodtunk mindahányan? A helyzet az, hogy sajnos nem. De nem érdekes, röhögjünk!
Kiss Előd-Gergely