Templomaink felbecsülhetetlen kincsei közé tartoznak az orgonák. A hangszerek királynőjének tartott bonyolult szerkezetek a barokk korban terjedtek el vidékünkön is. A keresztúri egyházkör unitárius templomai orgonáinak bemutatására vállalkozott sorozatában Márk Attila. A következő orgonajavításkor, amely 1886-ban történt, a szerződést Balázs Mózes is aláírta, így vált ismertté az orgonakészítő neve: „1886. május 23. Az orgona fuvójának kijavítása, belsőjének tiszta ki javítása és stimolása egyszoval egészbenni jová tétele. A’ gyűlés szükségesnek látta már rég, ugy az egész Eklésiais, hogy az orgona javítás alá kell hogy menjen, s minthogy azon művész ki orgonánkat készítette volt, és gyűlésben megjelent, szerződésre léptünk is vele, az Orgonában levő ki javitandok iránt, írt orgonaművész Balázs Mózes ur kötelezi magát, hogy minden javitandókat kijavitt – az orgonát lonkordálta [concordálta – szerk. megj.] 28 frt. pénz fizetés mellett mely pénz a munkálat végezte után lesz kifizetendő – Míg a’ munkálat tart az idő alatt két személyre naponta háromszor az eklézsia köteles kosztot adni – Családonként történik rendre az étel adás, mivel a’ gondnok nem lévén honn a’ két Szt. egyházfiú felibe, rendezőnek, Péter Josef praesbiter jelentetik ki – A’ mit ő elis válalt. Jegyzet – ha a’ munkálat elkészítésére szükségeltetnék némi anyag abba az esetbe – kívánatra 5 forint kiadatik. Munka végeztivel az Eklésia köteles művész urat hazájába Lokodra haza fuvaroztatni. E’ mellett éji szállást adni, a’ mit László Domokos elis vállalt.” 1893-ban, az akkori énekvezér Tóth Vilmos vezetése alatt a dalkör 20 forintot adományozott orgona javításra. Már 1897-ben tudjuk, hogy az orgona elromlott: „Óhajtandó volna, hogy az orgona ujra hangoltassék [...].” Csak 1900-ban sikerül az orgona kijavítása. Május 6-án megjegyzik: „az orgona ki javíttando volna mivel használhatatlan, a kijavíttás 200 koronát vesz ígénybe. [...]” Az egylet 94 koronája mellé Péterffy Mihály lelkész és Tóth Vilmos énekvezér, 10-10 koronát adományozott, a presbiteri határozat szerinti kéregetés után fennmaradt pénzhiány pótlását az egyházközség vállalta. A számadási jegyzőkönyv beszámol a javítás elvégzéséről, majd megjegyzi: „A templom belsőleg ujra meszeltetett, az orgona kijavíttatott s így a templom belsőleg teljes díszben áll.” A már közismert első világháborús orgonasíp-rekvirálás esetében is érdekes a szentábrahámi orgona esete. Miután elsődlegesen a honvédelmi m. kir. miniszter egyetlen erdélyi unitárius orgonát sem talált felmenthetőnek, bár a felállított követelményeknek több is megfelelt, mégis 1918. május 21-én köldött leiratában a szentábrahámi orgonát, azon kevesek közé sorolták, melyek felmentést kaptak. Ferencz József püspök levélben értesítette a székelykeresztúri esperest: „[...] értesítem, hogy a szentábrahámi egy. község templomának orgona sípjait a honv. M. kir. Miniszter Urnak 23.798/eln. 20/b sz. rendelete folytán a hadi ígényelés alól felmentette […].” Az akkori állapotokat jól jellemzi, hogy az orgona sípjait mégis rekvirálták: „[...] templomunk orgonájának prospekt sípjai szintén háborus áldozat lett.” Az orgona a rekvirálást végző Angster cég listáján is szerepel. Rögtön a rekvirálás után orgonaalapot hoztak létre, mely az adatok szerint 1919-re 1460 korona 52 fillért tett ki. 1921-ben pedig orgonajavító után néztek: „Orgonánkat is meg kellene reperáltassuk bármi erőfeszítés árán is, mert híveink lelke csak fél szárnyon tud repülni ég felé a rossz hangú, hiányos orgona kisérete mellett. Ajánlat tételt a napokban kértem és kaptam – Magyarországról 25–30.000 kor.-ba vagyis a pénzünk szerint 5–6.000 Leuba kerülne bele.” 1924-ben létrehozzák az ún. Tóth Vilmos orgonaalapot, ugyanakkor olvashatjuk, hogy „orgonánkat részben átjavította és részben átjavítatta Tóth Vilmos énekvezér – 700 Lei értékben.” A javítás nem sikerült viszont a legjobban, mert 1928-ban, amikor a püspökség leiratban felszólítja a lelkészeket, hogy számoljanak be az orgonák állapotáról, ifj. Máté Lajos lelkész a következőket írta: „A szentábrahámi unitárius egyházközség orgonája generális javításra vár. Prospekt sípjai mind requiráltattak, pár változata vagy hiányos vagy rosz, fúvó szerkezete szintén rosz.” Az orgonaalap 1930-ig eléri a 84 000 lej értéket. 1931. április 12-én, az egyházközség közgyűlésén megjelent Magyari Árpád akkor épp középajtán élő orgonakészítő, aki ebben az évben a székelykeresztúri és firtosmartonosi orgonákat is megjavította. Az orgona megvizsgálása után a következő megállapításokat tette: [...] 40 drb. szóló sípra van szükség és a többi meglevő úgy fa mint cink-sípok kijavítandók és hangolandók, a játékasztal átjavítandó, a billentyük pilotázásával, a fújtató repedései megfelelő bőrrel kijavítandó s mindezen munkálatok elvégzése fejében 10.000 Lei-t kér.” Miután az árat 7700 lejre lealkudták, aprólékosan összeállított szerződést írtak meg, amelyet sajnos nem ismerünk. Előlegként 5000 lejt az orgonaalapból kifizettek az orgonajavítónak. Ennek ellenére a szerződés aláírása után, 3 hónapig semmi sem történt, ami a javítást illeti. 1931. július 5-én tartott keblitanácsi gyűlésen, „keblitanács megbotránkozással véve tudomásul elnök bejelentését, utasítja elnökséget, hogy haladéktalanul még egyszer szóllítsa fel vállalkozót az orgona sürgös kijavítására, s ha kötelezettségének akkor sem tenne eleget, úgy a törvényes úton kell egyházközség érdekeit megvédeni”. Végül megtörtént az orgona megjavítása. A számadási jegyzőkönyvben beszámolnak: „Orgonánk prospekt sípokkal szereltetett fel (7700 Leu értékben).” Megjegyzendő, hogy Magyari Árpád mindhárom javításánál akadtak problémák, a püspökség felfigyelt ezekre, és levélben adott utasítást az egyházközségeknek. 1940-ben egy újabb alapot – a Nagy János alapot – hoznak létre, amely részben, ugyancsak az orgona javítását támogatta. Hogy mennyire szükség volt pénzalapokra, mutatja, hogy 1949-ben újból orgonajavításról tárgyalnak a keblitanácsi gyűlésen, amikor a lelkész felhatalmazást kért a tanácstól, Szász Dénes és Lukácsi Mózes lelkészekkel való egyezkedésre az orgona megjavítása érdekében. Folytatjuk