Naponta szembesülünk ilyen-olyan számadatokkal. Legyen szó különböző jogszabályokról, különböző központi vagy helyi közigazgatási hatóságok jogkörük gyakorlása révén meghozott döntéseiről, hatóságok, intézmények stb. jelentéseiről, beszámolóiról vagy akár tudományos értekezésekről. A számok sűrűjében pedig eligazodni nem könnyű és nem egyszerű dolog, főleg akkor, amikor azokat akár különböző módon és képpen is lehet értelmezni. A közpénzügyi minisztérium a múlt héten hozta nyilvánosságra a konszolidált általános költségvetés végrehajtására vonatkozó helyzetjelentését. Enyhén szólva a helyzetjelentés rózsásnak nem nevezhető jelenségekre, állapotokra hívja fel a figyelmet. Vannak esetek, amikor a növekedési, csökkenési arányokról számol be az a jelentés, és vannak esetek, amikor abszolút számban. Nos, aki jártas a statisztikában, az tudja, hogy nem helyes egy és ugyanazon témakörű jelentésben vagy táblázatban hol relatív számot, hol abszolút számot használni. Van, amikor az arányok szemléletesebbek, illetve meggyőzően érzékeltetnek egy adott tendenciát. És nem mindegy a viszonyítási alap sem. A szóban forgó helyzetjelentésben például ismertetik a költségvetési bevételek és kiadások alakulását az elmúlt esztendőhöz képest is, ilyenképpen pedig képet alkothatunk egy tendenciáról. Igen ám, de a különböző illetékek és adók tekintetében a mérvadó az úgynevezett éves program, amelyet lebontanak hónapokra, évnegyedekre. Nos, e tekintetben egyetlen számadatot sem tartalmaz ez a helyzetjelentés. Továbbá egyes ismérvek tekintetében az elmúlt évhez viszonyítva olyan arányeltolódások mutatkoznak, amelyeket mindenképp meg kellene indokolni és meg kellene magyarázni. Például nincs rendjén az, hogy az egészségbiztosítási hozzájárulásokból származó bevételek növekedési aránya jelentős mértékben eltér a társadalombiztosítási bevételek vagy éppenséggel a jövedelmi adóból származó költségvetési bevételek alakulásának az arányszámától. Amennyiben például a bérek növekedtek, vitathatatlan, hogy növekedniük kell a szóban forgó költségvetési bevételeknek is, ha nem is egyenlő arányban, de valamelyes összhang azok között kellene legyen. Ha nincs, akkor arra magyarázatot kell találni. E tekintetben igen sokatmondó az is, hogy az illetékes kormányzati szervek elismerik, hogy érthetetlen a kiskereskedelmi áruforgalom iramos növekedésének közepette az áfából és a jövedéki adóból származó bevételek visszaesése. Ezt részben és ugyancsak erőlködve megpróbálják megindokolni, de a jelek szerint érdemben nem képesek megmagyarázni. Van ennél egy még kirívóbb eset is: a tulajdonra kivetett adókból és illetékekből származó állami költségvetési bevételek az első félév folyamán a helyzetjelentés szerint 5,2%-kal csökkentek a megelőző esztendő azonos időszakához viszonyítva, s ezt azzal indokolták, hogy január 1-től kivezetésre kerül az úgynevezett építményadó. Nézzük meg a helyzetjelentésben szereplő számadatot: a szóban forgó adóból és illetékekből származó állami költségvetési bevételek az első félév folyamán 83,7 millió lejt tettek ki, míg a múlt esztendő azonos időszakában ugyancsak a pénzügyminisztérium akkori helyzetjelentése szerint 528,9 millió lejt. Hát a kettő közti különbség nem 5%-os csökkenésnek felel meg… Amikor a kevesebb több A minap arról olvashattunk, hogy egyre kevesebb céget jegyeznek meg megyénkben, nevezetesen jogi személyiségűt. Meglátásunk szerint részben elhamarkodott és megalapozatlan ez a meglátás. 2008-hoz viszonyítva valóban jelentős arányú a csökkenés, de az egy különleges esztendő volt, másrészt pedig egy adott fajta telítettség mindenképpen érződik, de nemcsak Hargita megyében, hanem országos viszonylatban is. Megyénkben ugyanakkor 2015-től kezdődően némileg kedvező tendencia érződött, s ebben több tényező is közrejátszott, még akkor is, ha a javulás nem egyértelmű. Ugyanakkor tisztában kell lenni azzal, hogy a kereskedelmi törzskönyvbe bejegyzett vállalkozások igen jelentős hányada nem nyert, nem nyerhet jogi személyiséget. Csupán azok, amelyeket kereskedelmi társaságonként az utólag módosított 1990/31-es törvény alapján jelentenek be. Az egyéni vállalatok, a családi vállalatok, az engedélyezett magánszemélyek az utólag módosított és kiegészített 2008/44-es sürgősségi kormányrendelet alapján kerülnek bejegyzésre mint vállalkozások, és nem nyernek, nem nyerhetnek jogi személyiséget. Tehát nem lehet összemosni a két vállalkozástípust. Ugyanakkor nyomatékolandó az is, hogy az idén megyénkben (de nem csak) megnövekedett a vállalkozási kedv, mindenekelőtt a kft.-k bejegyeztetése tekintetében: még a múlt esztendő első félévében 349 ilyen típusú kereskedelmi társaságot jegyeztek be, az idén 528-at. Ebben pedig mindenekelőtt az játszott közre, hogy az újonnan bejegyzett kft.-k a Start-Up Nation Romania program keretében állami támogatásra számíthatnak. A dolgok ilyenszerű alakulásából sem kell messzemenő következtetéseket levonni, mert nem biztos, hogy az elkövetkező időszakokban lesz valami hasonló jellegű kormányzati „kedvcsináló” intézkedés (amúgy június folyamán a szóban forgó programnak köszönhetően országszerte megugrott a bejegyzésre került kft.-k száma, az első félév viszonylatában pedig több mint 1500-zal, mármint 2016 azonos időszakához viszonyítva. Hecser Zoltán