erős felhőzet
szórványos felhőzet
A segélyhívás olyan, mint a medve
A 112-es sürgősségi hívó számra beérkezett téves riasztásoknak több mint 18 százaléka Hargita megyéből érkezik. Ezzel megyénk a harmadik helyen áll a téves riasztások számát tekintve országos szinten. Mit mondjak? Kétes dicsőség ez. A Hargita Népe kérésére küldte el ezeket az adatokat az országos Különleges Távközlési Szolgálat (STS).
Elsőre az ember arra következtetne, hogy felelőtlenebbek vagyunk egy kicsit, mint máshol. És ebben akad némi igazság is. Egy másik adat azonban már jobban árnyalja a képet. A Hargita megyéből érkező téves riasztások több mint 48 százalékáért ugyanis a zsebünk felelős. Tudom, hogy ez hihetetlen, de az adatok ezt mutatják. A STS beszámolója szerint ugyanis ezeknél a hívásoknál senki nem szól bele a telefonba, csak alapzaj hallatszik. Szóval, ha nem is vagyunk sokkal felelőtlenebbek az országos átlagnál, az okostelefonok billentyűzárát elég gyakran elfelejtjük bekapcsolni. Ebből a szempontból szerencsének mondhatom magam, hogy a zsebem eddig csak az ismerőseim közül hívott fel néhányat és nem 112-t. Azt hiszem, helyesen tettem, hogy nem mentettem el a névjegyek közé. Illetve nem csak a zsebünk a hibás, néha előfordul, hogy a telefonunkat olyan helyen felejtjük, amelyet a gyerekek könnyen megtalálnak és valahol érthető, hogy a számokkal még most ismerkedő apróság éppen a 112 számot tárcsázza.
Az adatok böngészése közben már ott tartottam, hogy javaslom közösségünknek a kollektív önkritikát, amikor odáig jutottam, hogy nyolc és fél ezer téves hívásért egyetlen felnőtt felelős, aki fél év alatt szórakozásból ennyi alkalommal hívta a 112-őt. Szóval az általános helyzet valójában nem olyan rossz, mint elsőre tűnik a statisztikából.
Ettől függetlenül azért nem árt, ha elgondolkodunk azon, hogy a Hargita megyei sürgősségi hívások 21 százaléka hamis riasztás. Már csak azért is, mert emberéletek múlhatnak azon, ha fölöslegesen foglaljuk a diszpécser irodában dolgozók idejét. Tíz bejövő hívásból ugyanis hat téves, indokolatlan.
Minden esetre bőven akad tanulság, amit levonhatunk a merev statisztikai adatokból. Jól tesszük, ha tudatosabban használjuk az okostelefonunkat. Ezt saját magamnak is mondom, mert ugyan a 112-t még nem hívta a zsebem, csak ismerőseimet, de az ilyen hívások is elég bosszantóak tudnak lenni. Másrészt meg nem ártana valahogy a gyerekeknek is elmagyaráznunk, hogy mi a szerepe a sürgősségi hívószámnak és miért nem érdemes visszaélni vele. A legszomorúbb, hogy előfordul, embertársaink néha csak azért hívják fel a 112-őt, hogy anyázzanak, átkozódjanak és sértegessék a diszpécsereket. Előfordul az is, hogy tudakozónak próbálja valaki használni a sürgősségi hívószámot.
Általában aktivisták szokták mantárzni, hogy mi magunk is tehetünk valamit a környezetünkért. Például odafigyelhetnénk arra, hogy tényleg csak akkor hívjuk a 112-t, ha baj van. Ha így teszünk, nemcsak a diszpécserek munkáját könnyítjük meg, hanem esélyt adunk a valóban bajba jutott felebarátainknak, hogy időben segítséget kapjanak. Íme, így lehet a cselekvés hiánya is vezethet eredményhez. Azaz, ha már segíteni nem tudunk, legalább ostobaságot ne kövessünk el! A segélyhívás is hasonlít a medvére. Nem játék!
Kiss Előd-Gergely
-min.jpg)
