A székelyudvarhelyiek által leginkább barátokként emlegetett ferencesek jelenléte a városban több évszázadra nyúlik vissza, de a hagyománnyal ellentétben nem a várban lévő egykori kolostortemplom volt ősi székhelyük, mivel végleges megtelepedésüket csak a 18. század elejétől számíthatjuk. Székelyudvarhelyen a ferencesek végleges megtelepedése Lakatos István csíkkozmási főesperesnek köszönhető, aki 1705. október 25-én a csíksomlyói kolostorban kelt végrendeletében az udvarhelyi Piactér alsó, északnyugati részén alló házát és az ahhoz tartozó telket a ferenceseknek adományozta. A ferencesek először egy imádkozóhelyet és néhány cellából álló rendházat építettek.1 A szükséges előkészületek után 1730. augusztus 10-én letették a majdani templom alapkövét, amely a mai Városháza tér északi sarkán, a Csonkavár felé vezető Vár utca és a Szombatfalva irányába tartó Tamási Áron utca találkozásánál áll. Kezdetben a munkálatok szakadatlanul folytak, ugyanis már 1734-ben a templom építésével annyira jutottak, hogy az készen állt a szentmisék végzésére. Ezt igyekszik bizonyítani a Johann Conrad von Weiss mérnökkari ezredes gyűjteményéből fennmaradt Udvarhely látkép is2, amelyen az öt legfontosabb korabeli épület között találjuk a ferencesek épülő templomát. A városképen a Ferenc-rendi templom Piactér felőli (délkeleti) homlokzatait láthatjuk, amint a főtér házai közül kiemelkedik. Az impozáns épület ideiglenesen tető alá hozott tornyai alacsonyak, alig haladják túl a hajó magasságát. A metszeten jól kivehetők az épület részletei is: a két vaskos, négyszöghasáb alakú torony között van a főbejárat nagy félköríves nyílása, a hajó teste jól elkülönül a tőle alacsonyabb és keskenyebb szentélyétől, az oldalkápolnák nyílásai is csakhamar szemünkbe tűnnek. Az építkezés a következő években is hasonló lendülettel folyt, hiszen Boros Fortunát a templom elkészültét 1737-re keltezi, ekkor ugyanis a házfőnök a nyilvánosságnak átadta azt.3 Veress Lajos ferences történetíró 1753-ból fennmaradt latin nyelvű kéziratában a már majdnem kész templomról írva, említést tesz a tornyokról is, valamint kiemeli, hogy a szentély nem kevésbé tágas, mint a hajó, amely nagyszerű képet mutat.4 Veress Lajos hét felszentelt oltárról tesz említést, de nem nevezi meg azok titulusait, kivéve a főoltárt (Immaculata).5 A templom korabeli főhomlokzatát megörökítette Andreas Schmutzers6, a Mária Társulat 18. századi emléklapján. A metszet bal alsó regiszterében láthatjuk a félköríves nyílásokkal áttört tornyok közötti, karéjosan lekerekített templomoromzatot. Az oromzat félköríves középső nyílását két arányos körablak övezi. A főbejárat szintén félköríves lezárású. Valószínűleg ebben az időben még nem nyerte el a mai formáját a templom. A Szent Péter és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt udvarhelyi ferences templom főhomlokzata, térszervezése különös, a ferences templomokra korábban nem jellemző megoldások érhetők tetten rajta. Feltételezéseink szerint a kolozsvári jezsuita templom lehetett a ferencesek udvarhelyi templomának (egyik) előképe. Az udvarhelyi ferences templom alaprajzát tekintve észak-dél hosszirányú, dongaboltozatos hajójához kétoldalt három-három lapos kápolna, tengelyben tovább haladva pedig a hajó terétől szélességében és magasságában alig kisebb, rövid szentély csatlakozik, egyenes záródással. A hajó és a szentély közötti határt két erőteljes, rézsűs kialakítású falpillérre támaszkodó diadalív jelzi, amelynek vonalától a szentély végéig van kialakítva a temetkezőhelyül használt kripta. A kápolnák tengelyét követve a szentélyt mindkét oldalon sekrestye határolja. A hajó déli oldalához építették a két négyszöghasáb alakú tornyot.7 folytatjuk Kovács Árpád 1 Kovács Árpád: A székely­udvarhelyi ferences templom. Adalékok a ferences épületegyüttes építéstörténetéhez. Székely­ud­varhely, 2007. 10. 2 Ld. Borbély Andor: Erdélyi városok képeskönyve 1736-ban című tanulmányában a 17. képet. In: Erdélyi Múzeum. 1943. 2. sz. 3 Boros Fortunát: Az építő múlt. Kolozsvár, 1938. 12. 4 Veress Lajos: Caput Duodecimum. Conventus Udvarhellyiensis Ad Ss. Apostolos Petrum, et Paulum. In: Uő: Facies Vetus et nova Transilvaniae Franciscane. Kézirat a székelyudvarhelyi ferences rendházban. 5 Uo. 6 A metszetet közzéteszi Nicolae Sabău. In: Uő: Metamorfoze ale barocului transilvan. Vol. I. Sculptura. Cluj–Napoca, 2002. 274. kép. 7 Kovács Árpád: Erdély egyházi építészete a XVIII. századi Ferenc-rendi építőtevékenység tükrében. In: Areopolisz. Történelmi és társadalomtudományi tanulmányok. Székelyudvarhely, 2008. 56-57.