Miért van, hogy a székelyföldi gyermekek a tanulásra szánt idejük 70 százalékát a román leckére fordítják, miért a román nyelvoktatásban vannak a legnagyobb kudarcok, mit kellene változtatni a tanterven? Ezek és hasonló, a román nyelv oktatásának problematikáját tárgyaló kérdések merültek fel Hidegségen a hétvégén tartott pedagógusfórumon, amelyet Csík Terület Ifjúsági Tanácsa (CSTIT), Hargita Megye Tanácsa és a Hargita Megyei Nevelési Tanácsadó és Erőforrás Központ szervezett tanítók és román nyelv szakos tanárok számára. Hatékony román oktatás mint mindennapos kihívás – ez volt a témája a XXIX. Pedagógusok Fórumának. A jelenségre, hogy Székelyföldön a román nyelv és irodalom oktatása inkább kudarc, mint siker, a tanárok egyéni tapasztalataik feltárásával, az előadók pedig alkalmazható didaktikai módszerek megosztásával próbáltak megoldást keresni. A pedagógusfórumon – amelyet az utóbbi években azért is tartottak rendszeresen Hidegségen, hogy a csángó oktatásban dolgozók számára is elérhető legyen – Görbe Péter főtanfelügyelő mellett Korodi Attila parlamenti képviselő is jelen volt. Ő arra kérte a pedagógusokat, foglalják össze, min változtatnának a román nyelvoktatásban. Vázlatosan a következőket jelezték: a programot le kellene egyszerűsíteni, ugyanakkor nagyobb hangsúlyt helyezni a gyakorlatiasságra; a vizsgarendszer átszervezése szintén szükséges, hogy a nyelvi tudást mérje fel, és ne a tárgyi tudást; célszerű lenne a román nyelv csoportonkénti – kezdő, haladó szintű – tanítása. Kozma István, a CSTIT elnöke az előadások szünetében kérésünkre elmondta, 2005-ben tartották az első pedagógusfórumot, azóta minden évben kétszer, tavasszal és ősszel is megszervezik a találkozót. – A tanfelügyelőség is felfigyelt a rendezvényre, javasolva a román oktatás témáját. Így a mostani fórumon kifejezetten erre a kérdésre összpontosító szakmai előadásokat hallhattak a résztvevők – tette hozzá. A tanítók csoportjának Bartolf Hedwig és Waczel Enikő Mária tartott előadást. Összefoglalták, hogy mit várnak el a pedagógusok a tanítványaiktól: értsenek, olvassanak, beszéljenek románul, találják fel magukat román környezetben és ne tartsák maguktól távol ezt a nyelvet. – Gyakorlatiasabb jellegű nyelvoktatásra lenne szükség. A tanterv azonos, de a pedagógusok szembesülnek jó és szerényebb képességű diákokkal, ki kell tapasztalniuk, hogy milyen módszer működik. Nem lehet mindenhol elérni a maximumot, a lényeg a haladás. Fontos tényező az is, hogy a szülők hogyan viszonyulnak a román nyelv elsajátításához, buzdítaniuk kell a gyermeket – jegyezte meg Bartolf Hedwig, aki az előrelépést a kommunikatív felépítésű tankönyvekben látja. A tanárok csoportjával Nagy Edit és Páll Emese osztotta meg tapasztalatait. – Hiába gondolkodunk a hétköznapi román kommunikáció oktatásában, amikor ott van a vizsga, ami gyakorlatilag meghatározza a tanítás programját – fejezte ki véleményét Nagy Edit. Györffy Ibolya