E hónap elején, pontosabban jú­lius 8-i lapszámunkban számoltunk be arról, hogy ismét módosult az ez idáig is sokszor „átigazított”, a napszámosok által alkalmi jelleggel végezhető egyes tevékenységekre vonatkozó 2011/52-es törvény. Akkor vált hatályossá ugyanis az azt újólag módosító 2019/56-os sürgősségi kormányrendelet. Most egy újabb átszabásra került sor, ez esetben a „nemzet napszámosai”, azaz a honatyák jóvoltából… [caption id="attachment_91928" align="aligncenter" width="1000"] Pásztorkodás napszámban, legfeljebb 180 napon át...[/caption] Az említett sürgősségi kormányrendelet előírásainak gyakorlatba ültetésére még jóformán sor sem kerülhetett, s a Hivatalos Közlönyben július 15-én megjelent ama 2019/132-es törvény, amely révén ismét (ki tudja, már hányadszor) módosították és kiegészítették a szóban forgó 2011/52-es törvényt. Még a múlt esztendő áprilisában rukkolt ki két kormánypárti honatya a törvény módosításának ötletével, s az általuk megfogalmazott törvénytervezetből lényegében az olvasható ki, hogy az utóbbi esztendőkben már megnyilvánult gyakorlat mentén ők is bővíteni szeretnék azon tevékenységi köröket, amelyek esetében lehetségessé válna az alkalmi jellegű napszámos-foglalkoztatás, és akárcsak a legutóbbi módosítás esetében, azon állami intézmények számát kívánták növelni, ahol munkát végezhet majd a napszámos. Ugyanakkor egyes mezőgazdasági tevékenységekben is olyan intézkedésék bevezetését szorgalmazták, amelyek nyomán már-már megszűnne az állattenyésztés egyik szegmensében, nevezetesen a hagyományos legeltetés terén a napszámos munka alkalmi jellege. Mindez bejött nekik, mert kedvező visszhangra talált törvényjavaslatuk, s azt még a múlt esztendő februárjában elfogadták a szenátusban, majd a parlamentben kissé lassabban, ez esztendő júniusában. (Amúgy a képviselőházban elfektették, mert a törvényjavaslat vitája 2018 májusa és az idei esztendő júniusa között „szünetelt”.) Tágul a kör… A most hatályba lépett törvény értelmében ezentúl az eddigieknél több mezőgazdasági arcélű állami intézmény vehet igénybe napszámos munkát. Ezek között vannak az egyetemek és a szaklíceumok oktatói-kísérleti állomásai, a megyei talajtani és agrokémiai hivatalok, továbbá azon közintézmények is, amelyek jogosultak régészeti kutatásokra. Ez utóbbiak esetében az ásatásokat végezhetik napszámosok is. Kitágult azon intézmények köre is, amelyek kivételes módon egy naptári év folyamán kumulálva több mint 90 napon át foglalkoztathatnak napszámosokat. Így például a Mezőgazdasági Akadémia kötelékeibe tartozó kutatóintézetek és állomások esetében a szóban forgó időtartam 180 nap is lehet. Eddig tiltott volt a napszámosok foglalkoztatása egy harmadik fél javára végzett tevékenységekben. Ez az előírás most olyan értelemben módosult, hogy amennyiben a haszonélvezőnek (a napszámost foglalkoztató) szerződése van egy harmadik féllel szolgáltatások elvégzésére, azok tekintetében lehetséges a napszámos „igénybevétele”. Ugyancsak kitágult azon tevékenységi területek száma is (mindenekelőtt a növénytermesztés és az állattenyésztés terén), amelyek esetében kivételes módon lehetséges több mint 180 napon át foglalkoztatni egy napszámost egy munkáltató által. Javadalmazás másként A törvény kiegészítéseként abba bekerült egy új fejezet, amely taglalja a hagyományos idénylegeltetés esetében foglalkoztatott napszámosok és az őket munkáltatók jogállását. Ez utóbbiak tekintetében az lehet az idény jellegű legeltetési tevékenység haszonélvezője (átvitt értelemben a munkáltató), akinek van legalább 50 juha, 25 kecskéje vagy 3 szarvasmarhája, amelyek jövedelmet generálnak. Nos, ennek a személynek joga van a legeltetési tevékenységbe bevonni napszámosokat, de egy naptári éven belül nem több mint 180 napon át. Ugyanakkor arra kötelezett, hogy átalányrendszerben (cotă forfetară) fizesse a napszámosát, amelynek összege nem lehet kevesebb, mint a hatályban lévő országos garantált minimális bruttó bér 10%-a. Ennek érdekében pedig a törvény előírásai­val összhangban személyre jutó jövedelmi normát kell megállapítani. Az átalányból kivételes módon be kell fizetni a társadalombiztosítási hozzájárulást is. Az arra vonatkozó eljárást a közpénzügyi és a munkaügyi miniszter közös rendelete révén fogják megállapítani. Az egy személyre jutó jövedelmi normát az egy napszámos által gondozható/felügyelhető állatszámhoz való viszonyítás révén állapítja meg majd egy minisztériumok közötti szakbizottság, s azt a mezőgazdasági, a munkaügyi és a közpénzügyi miniszter közös rendeletével hagyják jóvá. A szóban forgó legeltetési tevékenységben foglalkoztatott napszámosok esetében a felek által megállapított bruttó javadalmazás kvantuma nem lehet kisebb, mint az országos garantált minimális bruttó bér órára kivetített értékének 50%-a. Ugyanakkor lehetséges a másabb jogosultságok biztosítása is pénzben vagy természetben, amelyeknek ellentételezniük kell legalább az elszállásolással és az étkezéssel kapcsolatos költségeket. Alaposan átolvasva a törvénybe bevezetett új fejezet előírásait nem voltunk képesek eligazodni abban a tekintetben, hogy végül is mennyit is „kereshet” az a napszámos, akit netalántán a hagyományos idény jellegű legeltetési tevékenységben kíván foglalkoztatni egy állattartó. Lehet, hogy okosabbak leszünk majd szeptember 17-én, ugyanis akkor kell megjelennie annak a két közös miniszteri rendeletnek, amelyre fentebb már utaltunk. A nagy probléma ugyanakkor pedig az, hogy addig a törvény vázolt új fejezetének az előírásait ugyan olvasni lehet, de alkalmazni nemigen, márpedig jócskán benne járunk a legeltetési igényben… Hecser Zoltán