Tegnapi lapszámunkban arról írtunk, hogy a kormány utasítást adott arra, hogy minden egyes munkáltató „tűzze napirendre” az Adótörvénykönyv módosítására és kiegészítésére vonatkozó nemrégiben megjelent 2017/79-es sürgősségi kormányrendeletet, illetve annak bizonyos előírásait. Erre oly módon kerül sor, hogy kezdeményezni kell a kollektív munkaszerződésekre, illetve azok megkötésére vonatkozó egyezkedéseket. Így első látásra megvannak a támpontok, de azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy annak a sokat vitatott 2017/79-es sürgősségi kormányrendeletnek a sorsa még végérvényesen nem dőlt el, ugyanis a jelek szerint annak a parlament általi „szentesítése” elhúzódhat… Jó két hét múlva kezdetét veszi a parlamenti szünet, s tulajdonképpen tizenegy munkanap áll a honatyák rendelkezésére ahhoz, hogy elfogadják, illetve jóváhagyják valószínűleg módosításokkal a szóban forgó sürgősségi kormányrendeletet. Ugyanakkor azonban azt sem lehet figyelmen kívül hagyni, hogy a parlament asztalán még van jó néhány olyan törvénytervezet, amelyek megszavazása igen sürgős lenne, de azzal is számolni kell, hogy egy törvény megjelentetésének, hatályba lépésének előfeltétele az államelnök általi kihirdetés is. Azaz Klaus Johannis államelnöknek is lehet egy-két szava adott törvények kihirdetése tekintetében, és megtörténhet, hogy élni fog olyan törvényes lehetőségekkel, amelyek ugyancsak kitolhatják a hatályba léptetés időpontját. Nem akarunk jóslatokba bocsátkozni, de valószínűsíthető, hogy a szóban forgó kormányrendeletnek (de nem csak) az elkövetkező időszakokban nem lesz könnyű sorsa. Egy kis túlzással azt is állíthatjuk, hogy a parlament, pontosabban a szenátus szintjén is amolyan bizonytalanság következett be, egyelőre a költségvetési-pénzügyi szakbizottság jelentését sem finalizálták. Úgy tudni, hogy a honatyák részéről (beleértve a kormánypárti honatyákat is) számos módosító, kiegészítő javaslat, indítvány fogalmazódott meg, amelyek révén annak egyes előírásai akár át is fogalmazódhatnak. Arról is hallani, hogy a szakbizottság munkálatain jelen lévő pénzügyminisztériumi tisztségviselők állítólag elzárkóztak bármilyen módosítástól, s mereven ragaszkodnak a sürgősségi kormányrendelet eredeti szövegéhez. Amennyiben minden úgy marad, ahogy az fel van tüntetve a sürgősségi kormányrendeletben, akkor a gyakorlatba ültetés során számos bonyodalom, ellentmondásos helyzet teremtődhet, s lesznek olyan személyzeti kategóriák, amelyek igen hátrányos helyzetbe kerülhetnek. Amúgy az utóbbi időben egyre több olyan állásfoglalás, számítás és értékelés látott napvilágot, amelyek azt látszanak alátámasztani, hogy a sürgősségi kormányrendelet egyes előírásai az adófizetők egy részét nehéz helyzetbe hozhatja. Vesztesek is lehetnek A kormányrendelet talán leglényegesebb előírása az, amely értelmében gyakorlatilag megváltozik a társadalombiztosítási fizetés rendszere, s ez olyan értelemben, hogy a munkáltatók által eddig fizetett társadalombiztosítási hozzájárulások döntő hányada átruházódik a munkavállalóra. Másképpen fogalmazva, a munkáltató válláról ez a teher áthelyeződik a munkavállaló vállára. A nagy kérdés az, hogy a munkaadó hajlandó lesz-e a teherrel együtt pénzforrást is átutalni a munkavállalónak, azaz megemelni annak bruttó bérét. A kormány szándékai szerint igen, s erre annak a kormányrendeletnek a révén próbálja rábírni a munkaadókat, amelyről már tegnapi lapszámunkban beszámoltunk. Hozzávetőleges számítások szerint az alkalmazottak bruttó béreit legalább 20%-kal kellene megemelni ahhoz, hogy 2018-tól kezdődően a nettó béreik szintje legalább a 2017 decemberi szinten maradjon. A jelek szerint a közszférában talán nem lesz különösebb gond a szóban forgó tekintetben, s azon több mint egymillió alkalmazott esetében sem, akik javadalmazása jelenleg a minimálbér szintjén történik, annak kvantuma viszont 2018. január 1-jétől 1900 lejre fog megemelkedni. Vannak olyan elemzők, akik számításai szerint amennyiben 22-23%-os arányban megemelik a munkavállalók bruttó béreinek jelenlegi szintjét, akkor vesztesekről nem lehet beszélni. Igen ám, de van egy nagyon nagy probléma: mi lesz azon munkavállalókkal, akiket részmunkaidős egyéni munkaszerződés révén foglalkoztatnak, de amint az ismeretes, egy idén hatályba lépett jogszabály értelmében a társadalombiztosítási hozzájárulásokat a teljes bruttó minimálbér szintjén kell kiszámítani, megállapítani. Van olyan virtuális számítás, mely szerint lehet olyan részmunkaidős alkalmazott, aki kézhez egyetlen lejt sem fog kapni, már amennyiben nem emelik meg igen jelentős mértékben a részmunkaidős bérének a szintjét. Továbbá az új rendszer igen nehéz helyzetbe hozhatja az engedélyezett magánszemélyeket, a szerzői jogdíjból jövedelmet realizálókat, valamint az IT és a kutatási szektorban alkalmazott személyeket. Ez utóbbiakat azért, mert nem lehetnek majd haszonélvezői a számukra jelenleg biztosított rendszernek, a többieket pedig azért, mert ezentúl ők is ugyanazon százalékarányban kell majd fizessék a társadalombiztosítási és az egészségbiztosítási hozzájárulást, mint az alkalmazottak (azaz 35%) és továbbá a 10%-os jövedelmi adót. Az igaz, hogy lehetőségük lesz annak a minimálbér szintjén történő kifizetésére, de akkor annak majd nyugdíjasként lehetnek a későbbiek során a „vesztesei”. Egyébként ezen személyzeti kategóriák esetében elhangzottak olyan ígéretek, miszerint a törvény révén rendezni fogják a helyzetüket, illetve elkerülhetővé teszik azt, hogy rájuk nézve hátránnyal járjon a jogszabály alkalmazása. Igen vitatott téma a mikrovállalkozások adózási rendszerének megváltoztatása, nevezetesen az, hogy amelyeknek éves üzleti forgalma nem haladja meg az egymillió eurót, ezentúl kötelező módon az arra kivetett egyszázalékos adózásra „kényszerítődnek”. Olyan javaslatok fogalmazódtak meg, hogy erre az adózásra való áttérés legyen fakultatív az érintett cégekre nézve. Az időközben megfogalmazott észrevételekre reagálva a múlt héten Tudose kormányfő magáévá téve Eugen Teodorovici szenátor elképzelését is, meglebegtette azt a lehetőséget, hogy egy újabb sürgősségi kormányrendelet révén rendezni fogják az előnytelennek ígérkező kérdésköröket. Majd megválik, addig viszont marad a bizonytalanság. Hecser Zoltán