Régen Székelyföld nagy részén nem volt fellelhető növény a paradicsom, de tekintettel az elmúlt évek hőmérséklet-változásaira, egyre biztonságosabban lehet termeszteni.
 

Mivel a paradicsom melegigényes növény, ahhoz, hogy fejlődjön, minimálisan 10 Celsius-fok szükséges, azonban már 32 Celsius-fok fölött leáll a növekedés. Megfelelő vízellátás mellett a nappali hőmérséklet lehet 20-25 Celsius-fok. Érdemes figyelni arra, hogy a csírázáskor lehetőleg minél melegebb környezetet biztosítsunk. Mikor a csíra megjelenik, akkor kell csökkenteni a hőmérsékletet, ezáltal elkerüljük az elnyúlást és edzett palántát kapunk. Virágzatképződés idején ért hideghatás következtében nagyon elágazó, több rendben virágzó fürtöt kapunk.
Tápanyag: Szükséges odafigyelni a paradicsom tápanyagellátására, ezért jó, ha ősszel már a területre szerves trágyát dolgozunk be. Figyelni kell a nitrogén-utánpótlásra, mert ennek többlete gyümölcshullást okoz, hiánya esetében leáll a hajtásnövekedés. Amennyiben a paradicsom nem köt rendesen, magyarán elhullatja virágzás után a virágzatot, az lehet foszforhiány. Ennek a hiánynak a kialakulását elkerülhetjük a baromfitrágya vizes keverékével, mely során a trágyát 1:6 arányú hígításban használjuk vízzel, és ezt juttatjuk ki locsolással. A paradicsom esetében másik fontos tápelem a kalcium, melynek hiánya a paradicsomtermés csúcsán rothadást okoz. Mielőtt kalciumot adnánk utánpótlásként, érdemes figyelni a locsolásra is, mivel e tünet megjelenését a vízhiány is elősegíti.
Talaj tekintetében nem igényes fajta, de figyelembe véve a hőigényét, érdemes figyelni a gyorsan melegedő, laza, sötét talajokra. Mivel nagy a vízigénye, nem elhanyagolandó a talaj víztartalmának fenntartása.
Talajművelés: A paradicsom gyökérzete 20-40 cm rétegbe is lenyúlhat, ezért az őszi mélyszántás a javasolt, előtte érdemes érett istállótrágyát kijuttatni. Tekintettel arra, hogy csak a kései fagyok elmúltával lehet kiültetni a paradicsomot, előtte a területet retekkel vagy salátával hasznosíthatjuk. E zöldségnövények termesztése után átkapáljuk a területet és fészkeket képezünk, amibe a palántákat ültetjük.
Vetés: Történhet sejttálcába, poharakba vagy szaporítóládába. A paradicsom kelési ideje 12-14 nap, hőmérséklet és vízellátás függvényében. A sejttálcába történő vetés előnye, hogy a kis növény gyökérzete sokkal hamarabb megerősödik, minden sejtben csak egy növény található, kisebb a palántadőlés betegség előfordulásának és károsításának lehetősége. Amikor a kis kétleveles palánta átfonja a sejttálca földjét, akkor pohárkába át lehet ültetni, majd mikor megerősödnek, megnőnek, végleges helyükre kerülhetnek.
A szaporítóládába történő vetés esetén pikérozni kell, mely következtében a gyökérzet zöme megszakad. A szaporítás módjától függetlenül, a kapott palántát az ültetés során érdemes mélyebbre helyezni a földben, ezáltal erőteljesebb gyökérzetet kapunk, és jobban fog fejlődni a paradicsomunk.
Karbantartás: Elsődleges karbantartási művelet a vetés locsolása. A locsolás lehet bőséges egészen a csírázásig, majd ezt a mennyiséget csökkentjük olyan módon, hogy a gyökérzet éppen csak találkozzon a vízzel. Vigyázzunk, hogy ne öntözzük túl, mert akkor felléphet a palántadőlés, mint kórokozó. A poharakban nevelt palánták kiültetés előtt gyomtalanítódnak és eltávolítódik az alsó levélpár. A kiültetést követően gondoskodjunk támrendszerről, amely lehet huzal vagy karó, melyre nyolcas kötéssel rögzítődik a palánta. Két-három hetente érdemes e műveletet megismételni, vezetni a paradicsomnövényt a támrendszeren és kötözgetni azt. Ezután majd, amikor az alsó fürtökön kötődött termések a mogyorónagyságot meghaladják, akkor eltávolítjuk az alsó leveleket. A levelezés mellett a hónaljazásra is kell figyelni. A paradicsom sok hónaljhajtást nevel, melyeken viszonylag hamar jelentkezik a fürt, azonban később hoz termést és besűrűsíti az állományt, ezáltal betegíti. A fokozatosan végzett levelezés és hónaljazás mellett elérjük azt, hogy a tápanyag a termésre összpontosul nem pedig a kevésbé hasznos, öreg levelekre. Tudván, hogy közeleg az őszi fagyok ideje, érdemes eltávolítani a csúcsi hajtást (amennyiben folyton növő) már szeptember első felében, hogy a meglévő, fejlődő termésekre fektesse az energiáját a növényünk.
A paradicsom egyik számottevő kórokozója a fitoftóra vagy közismert nevén, a ragya. Elsődleges védekezés a kiegyensúlyozott locsolás és szellős állomány. Sok helyen használják a „kékhályogkővel” réz-szulfáttal történő permetezést, azonban a keverésnél elrontják, ezért a következő receptúra javasolt: 5 liter vízben feloldunk 80 g meszet, másik 5 liter vízben feloldunk 100 g réz-szulfátot. A kapott két oldat összekeverése úgy történik, hogy a mészlébe öntődik bele a rezes egyveleg, folyamatos kevergetés mellett. A kapott permetszerrel kéthetente permetezünk időjárás függvényében, betakarításnál figyeljünk, hogy a permetezéstől számítva 7 nap elteltével szüreteljünk.
Betakarítás: több ízben történik, tekintettel, hogy a paradicsom utóérő, korábban is lehet szüretelni, de amennyiben igazán zamatos kerti paradicsomot szeretnénk szüretelni, meg kell várni, hogy rendesen beérjen. Amennyiben a növényünket enyhe fagykár érte, épp megcsípte a levélzetet a hóharmat, a zöldparadicsom még betakarítható és fogyasztható.
Magtermesztés: amennyiben egy jó fajtára tettünk szert (a piacon vagy nagymamánktól), megvárjuk, hogy hozzon termést, vigyázva, hogy lehetőleg virágzáskor ne lépjen fel az idegenmegporzás veszélye. A legszebb termést leszüreteljük és a magokat kinyerve, teaszűrőben, vízsugár fölött megtisztítjuk és megszárítjuk. Következő évben elvetjük és megfigyeljük, hogy a kapott növényeink a fajtának megfelelő jelleget hozzák-e vagy sem. Amennyiben nem, akkor a palántából többé nem érdemes magot fogni. A magok 3-4 évig megőrzik csíraképességüket.
Áldásos kertészkedést!

Ferencz Lehel
kertészmérnök