A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Gyimesbükk, Erdély                                                                                                        Fotó: Hargita Népe / archív

Kismarton, Ausztria                                                                                                                             Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk GYIMESBÜKK Községközpont Romániában, Bákó megyében. Román neve Ghimeș-Făget. A történelmi Erdély egyik legkeletibb települése. A falu Csíkszeredától 32 km-re északkeletre, a Tatros felső szakaszán, a Gyimesi-szoros alsó kijáratánál fekszik. A trianoni békeszerződésig Csík vármegye Szépvízi járásához tartozott. 1600-ban Gijmes néven említik először. Régi római katolikus temploma 1782-ben épült, anyakönyvét 1785-től vezetik. Új temploma az 1976-ban épült Lukásovics Magda freskói díszítik. A római katolikus egyházközség a Felcsíki Főesperesi Kerülethez tartozik. 1910-ben 6298 lakosa volt, ebből 4373 magyar, 1725 román, 109 német. A 2011-es román népszámlálás alapján a községnek 5094 lakosa van, ebből 3024 magyar és 1989 román. A Rákóczi-vár romjai alatt, néhány méterre a volt román–magyar határtól áll a hajdani Magyar Királyi Államvasutak egyik legkeletibb, 30. számú vasúti őrháza. Az őrház 1897-ben épült a magyar és a román állam közti szerződés alapján, a Csíkszereda–Gyimesbükk–Palánka–Kománfalva vasútvonal részeként. A 30. számú őrházat 1920 után a román vasúttársaság, a CFR használta, 1940-től 1944-ig ismét a MÁV, illetve a Magyar Honvédség. A település középpontjában található egy hatalmas vasútállomás, amelynek épületét Pfaff Ferenc építész tervezte. A település környékén ma is láthatók Magyarország egykori határkövei. Látogatható az Antalné Tankó Mária néprajzkutató által létrehozott gyimesi csángó tájház is. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Szekelyfoldiinfo.ro, Info-gyimes.ro) KISMARTON Város a mai Ausztriában, Burgenland tartomány székhelye. Németül Eisenstadt, horvátul Željezno. Bécstől 60 km-re délkeletre, Soprontól 22 km-re északra, Bécsújhelytől 30 km-re keletre, a Lajta-hegység déli lábánál, a Vulka völgyében fekszik. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásának székhelye volt. Nevét egykori templomának védőszentjéről kapta. Írott forrásban 1264-ben „Capella Sancti Martini” néven egy Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnájával kapcsolatban említik először. Később németül „Mertesdorff”nak is hívták. 1371-ben kiépült a várost övező védőfal, I. Lajos királynak ez évben kelt oklevele szerint a település Szarvkő várának tartozéka, a Kanizsai család birtoka. 1388 és 1392 között ők építtettek várat a mai kastély helyén. 1704-ben falai alatt szenvedett vereséget Károlyi Sándor kuruc serege a császáriaktól. 1713-ban pestisjárvány dúlt, amelynek számos lakos esett áldozatul, köztük Esterházy Pál herceg is. 1768-ban és 1776-ban tűzvész pusztított, amelyek után az egész városközpontot újjáépítették. 1761-ben lett Joseph Haydn az Esterházyak udvari zenekarának vezető helyettese. A város I. és II. Miklós hercegek alatt élte virágkorát. 1910-ben 3073 lakosából 2074 német, 834 magyar és 101 horvát volt. 2001-ben 11 334 lakosából 9960 német, 533 horvát, 373 magyar, 44 szlovák, 25 cseh, 17 szlovén volt. Napjainkban 14 476 lakos él itt (2018). 1944. május 10-én súlyos bombatámadás érte, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg egységei szállták meg. A szovjetek csak 1955-ben távoztak. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Eszterhaza.hu, M.turizmus.sopron.hu) Mai feladványunk

Székelykocsárd, Erdély                                                     Képeslap, 1908Udbina, Horvátország                                                                           Fotó: Wikipédia