A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Krasznacégény, Erdély                                                                                      Debreczeni lászló rajza

Csenke, Felvidék                                                                                     Fotó: rovasinfo

Mai településismertetőnk KRASZNACÉGÉNY Krasznacégény Nagykárolytól délkeletre, Királydaróc és Krasznamihályfalva között fekvő aprócska település a mai Szatmár megyében. Román neve: Țeghea. A trianoni békeszerződés előtt Közép-Szolnok, illetve Szilágy vármegye Tasnádi járásához tartozott. Első írásos említése 1279-ből való. A középkor óta a település birtokosai között találjuk az erdélyi püspököket, Fráter Györgyöt, a Csákyakat, Drágffy Bertalan vajdát, Báthori Istvánt, Bethlen Gábort és II. Rákóczi Ferencet is. A háborúk okozta gyakori pusztítások nyomán lakossága a 17–18. századok fordulójára nagymértékben leapadt, majd az 1750-es évektől ismét lassú gyarapodásnak indult, ám továbbra is aránylag kis településnek számított. Napjainkban Krasznamihályfalvához tartozik, az ottani református egyházközség szórványgyülekezete. A keletelt, egyhajós krasznacégényi templom építésének idejét a korábbi szakirodalom a 13. századra tette, ám ezt a legfrissebb kutatások nem igazolták. A 2014-ben zajlott régészeti kutatások megállapították, hogy a ma álló épület legalább három fázisban épült, jelenlegi formájában pedig leginkább a 15. századra datálható. Az 1805-ös összeíráskor a Balog család tagjainak birtoka volt. 1847-ben 296 fő lakta. 1890-ben 323 lakosából 178 magyar, 4 német, 141 román nyelvű volt, melyből 76 római katolikus, 142 görögkatolikus, 90 református, 15 izraelita. Becsült népessége ma 49 fő, ebből 24 magyar. (Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna – Wikipédia, Diaszporaalapitvany.ro, Temple-tour.eu) CSENKE Település a Felvidéken, a mai Szlovákiában. Szlovák neve: Čenkovce; a Nagyszombati kerületben, a Dunaszerdahelyi járásban található, Vajasvata és Csörgepuszta tartozik hozzá. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Somorjai járásához tartozott. Első írásos említése 1211-ből való, amikor Chenekel néven említik, egy másik dokumentum 1240-ből, amikor IV. Béla király a falut és a szomszédos területeket a Csenkey családnak adományozta. Soha nem volt gazdag, de lakói mindig büszkék voltak szülőföldjükre. A mezőgazdaság itt ma is igen népszerű foglalkozás, de emellett folyamatosan fejlődik az ipar és a kereskedelem is. A közösség folyamatosan gyarapítja szellemi értékeit, erős a civil szerveződés, kiválóan működik az óvoda, az iskola és a kultúrház. Az iskola tanítói, tanárai büszkék az eredményeikre, büszkék arra, hogy az új ismeretek megszerzésére képes tanulókat nevelnek. A magyar tannyelvű általános iskolának csak alsó tagozata működik helyben, melynek a 2017/2018-as tanévben mindössze 23 tanulója volt. A felső tagozatos tanulók a nagymagyari általános iskolát látogatják. Lakosainak a száma 2011-ben: 1091, ebből 861 magyar, 198 szlovák, 2 bolgár, egy cseh, egy ukrán, a többiek nem adták meg a nemzetiségi hovatartozásukat; 952-en római katolikusnak vallották magukat, 13-an reformátusnak, 12-en evangélikusnak, és van köztük egy metodista meg egy görögkatolikus. A többiek nem adták meg a vallási hovatartozásukat, részben pedig felekezetenkívülinek nevezték magukat. (Charta XXI/Suzana Guoth – Wikipédia, Velemjaro.sk, Parameter.sk) Mai feladványunk

Kóbor, Erdély                                                                                                                           Fotó: Charta XXIOláhújfalu, Erdély                                                                                                                          Fotó: Charta XXI