A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Bácsföldvár, Vajdaság                                    Fotó: Charta XXI

Nyitacsehi, Felvidék                                                                                                                              Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk NYITRACSEHI Szlovák neve Čechynce; község Szlovákiában, a Nyitrai kerületben, a Nyitrai járásban. Nyitrától 8 km-re délkeletre, a Cétényi-patak (Nyitra) mellett fekszik. A trianoni békeszerződésig Nyitra vármegye Nyitrai járásához tartozott. 1938-ban az első bécsi döntést követően Magyarország ki akarta cserélni a falut Csehszlovákiával, ez a javaslat azonban nem valósult meg. A település első fennmaradt ismert említése Davarcsány határjárásában, „Cheg” néven 1248-ból, IV. Béla király okleveléből származik. 1285-ben „Chey” falu nemesi birtok volt. 1290-ben, 1312-ben és 1313-ban is említik. Hunyadi Mátyás egyik hűséges lovagjának, Lábatlani Györgynek és testvérének, Katalinnak adta, tőlük pedig 1477-ben az esztergomi káptalan birtokába jutott. Többször is török támadás érte, de a hódoltság alatt is nagyrészt magyar uralom alatt maradt. 1664-ben 17 háztartásban 23 fejadófizetőt írtak össze a törökök. A török kiűzése után is az esztergomi káptalan birtoka. 1751-ben 4 malma, 43 adózó és 5 szabad családja volt. 1890-ben 511 lakosából 493 magyar és 9-9 szlovák és német anyanyelvű. 1900-ban 546 lakosából 523 magyar, 22 szlovák és 1 német anyanyelvű. A háború után magyar lakosságának egy részét kitelepítették, a helyükre szlovákok jöttek 1970-ben Kiscéténnyel közösen 1537 lakosa volt. 2011-ben 1050 lakosából 552 szlovák, 475 magyar, 1 cseh, 1 egyéb és 21 ismeretlen nemzetiségű. Ma összesen mintegy 5100 lakosa van. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Velemjaro.sk) BÁCSFÖLDVÁR Település a Vajdaságban, szerbül Бачко Гра­диште/ Bačko Gradište, németül Feldwar in der Batschau. A Tiszamente legdélebbi magyar jellegű települése. Óbecsétől 10 km-re délre, Csúrogtól 8 km-re északra fekszik a Ferenc-csatorna partján. A trianoni békeszerződésig Bács-Bodrog vármegye Óbecsei járásához tartozott. Az összefüggő magyar nyelvterület mai legdélibb települése. Első említése a 15. századból való. Valaha földvár állt itt, amely a török hódoltság alatt elpusztult. A karlócai béke után kezdett újratelepülni. 1848-ban súlyos harcok és vérengzések helyszíne. A szerbek közel 100 magyar fejét levágták és a katolikus templom oltárára tették ki. Arra vonatkozóan nincs adat, hogy 1941-ben hogyan történt a magyar csapatok bevonulása, csupán az 1918-as betelepítettek kiutasítása történt meg. A falutól 3 km-re található a Tisza folyamának szabályozása után megmaradt holtága, az úgynevezett Gyöngysziget melletti Holt-Tisza. A holtág mellett 8 kilométeres hosszúságban üdülőházak helyezkednek el. A Gyöngysziget melletti Holt-Tisza 2008 óta van védelem alatt. E területet északon Óbecse és Törökbecse, délen Csúrog és nyugatról Bácsföldvár határolja. A holtág 23 706 m hosszú, a Tisza vajdasági holtágai közül a leghosszabb. 1910-ben 6609 lakosából 3795 magyar és 2739 szerb volt. A délszláv háborúk és a három menekülthullám jelentős változást hozott a falu életébe, közel 500 menekült telepedett meg. Ma összesen mintegy 5100 lakosa van. (Charta XXI/Simó Márton – Wikipédia, Vajdasag.rs, Varak.hu) Mai feladványunk

Bonchida, Erdély                                                                                                                            Fotó: Charta XXI

Vajdakamarás, Erdély                                                                                                                       Fotó: Charta XXI