A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Belényesújlak, Erdély Pártosfalva, Szlovénia                                                                                                                          Fotó: Wikipédia Mai településismertetőnk PÁRTOSFALVA Korábban Prosznyákfa, szlovénül: Prosenjakovci, falu Szlovéniában, Muravidéken, Pomurska régióban. Közigazgatásilag Alsómaráchoz tartozik. Muraszombattól 16 kilométerre északkeletre, a Rátka-patak partján, közvetlenül a magyar határ mellett fekszik. Északkeleti szomszédja a már Magyarországhoz tartozó Magyarszombatfa, a két település között határátkelőhely található. A trianoni békeszerződésig Vas vármegye Muraszombati járásához tartozott. 1941-ben átmeneti időre ismét Magyarországhoz tartozott, 1945 után visszakerült jugoszláv fennhatóság alá. 1991 óta a független Szlovénia része. A település első írásos említése 1448-ban ’Pro­znyofolua’ alakban történt. A Prosznyákfalvai és a Szentbenedeki Prosznyák-család ősi fészke. Az 1800-as évek elején a falu legjelentősebb birtokosa a Hertelendy-család. Az itteni kastély építése valószínűleg e családhoz, esetleg házasság révén a velük rokonságba került Keöszeghy Antal főszolgabíró nevéhez kötődik. A birtokot később Nádasdy Lipót szerezte meg, majd 1900-ban a Matzenau grófi családé lett. Az 1852-es Schematismus szerint lakói közül 62 fő katolikus, 144 evangélikus, 18 református. 1910-ben 438, többségben magyar lakosa volt, jelentős szlovén kisebbséggel. 2002-ben 187 lakosa volt. Nevezetességei közé tartozik a Szent József tiszteletére szentelt római katolikus kápolna és az evangélikus kápolna (1927). A falu ipari műemléke a Koltay-malom. (Charta XXI/Simó Márton, Wikipédia, https://www.dos-prosenjakovci.si/projekti/od-zrnja-do-kruja) BELÉNYESÚJLAK Belényesújlak falu Romániában, Bihar megyében, községközpont. Román neve: Uilacu de Beius. Valamikor a 13. század első felében keletkezhetett. A 14. században püspöki birtok volt. A falut a törökök kiűzése után 1780-ig a római, később pedig a görögkatolikus püspökség birtoka volt. A trianoni békeszerződés előtt Belényesújlak Bihar vármegye belényesi járásához tartozott. 1910-ben 1294 lakosából 926 magyar, 367 román volt. Ebből 352 görögkatolikus, 908 református, 12 izraelita volt. 568 lakosából ma 347 magyar. Görögkatolikus temploma 1820-ban épült. Református temploma ősi épület, melyet az idők folyamán átalakítottak, azonban a hajdani templomhajó két nyugati része még felismerhető. Templomának harangját ruszkai Korniss Zsigmond 1631-ben öntette. A Zimánd-patakban lévő „csodaforrást” a környék szembetegei gyakran látogatták. „Valószínűleg a közeli város nevéről, Belényesről és egy ’új lak’ vagy új település kialakulásából jött létre. A falu keletkezési ideje szinte rejtély, a hegyek s völgyek susogva ősapáink dalait és áldásait egy ősi, mitikus helyről mesélnek, melynek titokzatossága Attila fiainak vérét élteti bennünk. Velem együtt kb. hatszáz lakos éli mindennapjait ebben a falucskában, amelyben már csupán négyszáz magyar ember harcol a megmaradásért és az egyenjogúságért (…)” – írja E. Balogh Gyöngyvér/ Hatartalan.net (2017-ben). (Charta XXI/Simó Márton, Wikipédia) Mai feladványunk

Dézsánfalva, Erdély                                                                                                    Fotó: Arcanum.huTóba, Vajdaság                                                                                                                                    Fotó: Wikipédia