A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Enyedszentkirály, Erdély Lukácsfalva, Vajdaság Mai településismertetőnk LUKÁCSFALVA Szerb neve Лукино Село/Lukino Selo, németül Lukasdorf, település a Vajdaságban, a mai Szerbiában, a Közép-bánsági körzetben. Nagybecskerektől 14 km-re délre, a Béga közelében, a Fehér-tó mellett fekszik. Lukács Lázár örmény nagykereskedő telepíttette, egyben névadó is, aki 1781-ben az osztrák udvari pénztártól földet vásárolt Écska, Bégafő és Jankahíd településekkel együtt. A gyakori áradások miatt az első telepesek átköltöztek a mai helyre, távolabb a Bégától, közelebb a Tiszához. Az árvízi védekezés céljából, a 19. század közepén töltések épültek, amelyek ma is védik az árvizektől. A legtöbb lakosa 1910-ben volt, ekkor a népesség meghaladta az ezret. Az 1990-es évek jugoszláv háborúi során mintegy harminc szerb menekült család érkezett, főleg Horvátországból, Bosznia-Hercegovinából, később Koszovóból is. A lukácsfalvaiak többsége katolikus vallású. A templomukat 1927-ben építették, védőszentje Kisboldogasszony. Az adventista hívők temploma 1970-ben épült. Kiváló dohánytermesztők voltak, a későbbiekben elsajátították más haszonnövények termesztését is; az aktív korúak zöme ma ugyancsak kertészetből él, néhányan a szomszédos Écska halgazdaságban dolgoznak. Jelenleg 600 léleknél kevesebb, zömében idős ember él a faluban. A magyarok többségben vannak, de szembetűnő, hogy az 1991-es népszámláláshoz képest arányuk a 79-ről 67 százalékra esett vissza. Jelenleg a mintegy kétszáz ház egytizede üresen áll. A helyi iskolában már a hatvanas évektől kezdve összevont tagozatok működtek, két-három gyermekkel osztályonként; 2011-ben nem indult első elemi, s a magyar tagozatnak már csak öt tanulója volt. A helyzetet tovább árnyalja, hogy a helyi gyerekek közül többen járnak ma a közeli Muzslya és Becskerek iskoláiba. (Charta XXI/Pirgli Zsuzsa, Vajdasag.rs, Wikipédia) ENYEDSZENTKIRÁLY Románul Sâncrai, németül Königsdorf, falu Erdélyben, a mai Romániában, Fehér megyében. Nagyenyedtől keletre, a Maros partján, Tompaháza, Nagyenyed és Csombord közt fekszik. A trianoni békeszerződés előtt Alsó-Fehér vármegye Nagyenyedi járásához tartozott.1910-ben 615 lakosából 212 magyar, 373 román volt. Ebből 7 római katolikus, 198 református és 400 görögkatolikus volt. Ma Nagyenyed része, 660 lakójából 123 magyar. Árpád-kori település, nevét 1256-ban Zenthkyral néven említette oklevél, mint a Csanád nemzetségbeli Belényes bán fia, Nagy Fülöp birtokát. 1291-től a Csanád nemzetségbeli Szentkirályi nemesek voltak. 1335-ben papja a pápai tizedjegyzék szerint 4 garas, 9 dénár pápai tizedet fizetett. 1430-ban részbirtokosai az Ősi Jankafiak. 1576-ban már Bánffy György birtokaként említik. A Bánffy család itt élő tagjai várkastélyt építettek a Maros partján, melyet Bánffy György halála után (1725) fivére és annak gyermekei örököltek. A leírások szerint ekkor már kissé leromlott állapotú, négyszögletes kőépület volt. A mai kastély építése a 19. század utolsó évtizedére tehető. A tervező Pákei Lajos neves építész volt, a megrendelő pedig br. Bánffy Jenő (1845–1903). Historizáló épület, szabálytalan alaprajzzal, változatos kiképzésű homlokzatokkal. Maros felőli bejáratán hintóval is be lehetett menni, az erdő felől azonban csak gyalogosan. (…) A különböző formájú és kialakítású szárnyak és a historizmus építészetére jellemző neoelemek keveredése, illetve az egykor gyönyörű természeti környezet valószínűleg a múlt század Erdélyének legfestőibb kastélyát hozták itt létre. A Marosig nyúló park mára már eltűnt. A kastély a Fehér Megyei Tanács birtokában van, nemrégiben újították. (Charta XXI/Simó Márton, Kastelyedelyben.ro, Wiki­pédia) Mai feladványunk Belényesújlak, Erdély                                                                                                                         Fotó: WikipédiaPártosfalva, Szlovénia                                                                                                                          Fotó: Wikipédia