A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)                                  Alsójára, Látkép 1910

Szürnyeg, Felvidék                                              Fotó: Magyarpatriotak.hu

Mai településismertetőnk ALSÓJÁRA Neve románul Iara, korábban Iara de Jos, németül Jahren, falu Romániában, Erdélyben, Kolozs megyében, az azonos nevű község központja. Neve szláv eredetű személynévből való. Első írásos említése 1288-ból származik. Eredetileg valószínűleg német, a 15. században már magyar lakosságú település volt. Erdélyben Kolozsvár és Torda után harmadikként jött létre itt unitárius gyülekezet (1564). Lakóinak kisebb része református maradt. 1787-ben római katolikus plébánia is alakult. 1849 januárjában visszavonuló román csapatok pánikot keltettek a magyar lakosságban, akik segítséget kértek Czetz János honvédtábornoktól, Bem vezérkari főnökétől. Másnap Simion Balint görögkeleti pópa, ekkor móc szabadcsapatok vezetője, visszavonuló tábora megölte a falu magyar lakóinak felét, 150 embert. Január 17-én végre benyomult egy tordai csapat és komoly harcban visszaszorította őket, a román falurészt pedig felgyújtotta. Torda-Aranyos vármegye Alsójárai járásának székhelye volt (1876). 1900-ban 1724 lakosából 862 román és 858 magyar; 2002-ben 2091 lakosából 1730 román, 221 cigány és 138 magyar, jelenleg száz főnél kisebb a magyar közösség. A 19. században az egyik legfontosabb erdélyi fazekasközpont, később áttértek a festett, kontúrozott növényi elemekkel díszített kerámiára és mázatlan edényekre. A településen három 19. századi udvarház található, amelyek a Teleki, a Béldi és a Kemény család tulajdonát képezték. (CHARTA XXI/Suzana Guoth, Lucskai Vince, Wi­kipédia) SZÜRNYEG Szürnyeg (szlovákul: Sirník) község Szlovákiában, a Kassai kerület Tőketerebesi járásában. Tőketerebestől 18 km-re délkeletre, az Ondava partján fekszik. 1920-ig Zemplén vármegye Sátoraljaújhelyi járásához tartozott. 1938 és 1944 között újra Magyarország része volt. 1828-ban 82 háza és 628 lakosa volt. Lakói mezőgazdasággal, állattartással foglalkoztak. A mai település egyike a legrégibb szlovákiai településeknek, a régészeti leletek tanúsága szerint már a 8. században is létezett. Első írásos utalás a községre egy 1067 körüli okiratban, a Százdi apátság alapítólevelében történik. 1403-ban „Zywrnegh” formában írják a nevét. 1419-ben nemesi birtok. 1438-ban „Zwrnyhegh” a neve. 1440-ben 15 adózó háztartása volt. 1448-ban „Zywrnyegh” néven említik a korabeli források. Temploma már a 16. században állt. 1557-ben 10 portája adózott. 1598-tól a 19. századig a Barkóczy család birtoka. 1715-ben 8 lakott és 10 lakatlan ház állt a településen. 1787-ben 51 házában 348 lakos élt. 1910-ben 547, túlnyomórészt szlovák lakosa volt, 2001-ben 594-en lakták, ebből 422 volt szlovák és 143 magyar,2011-ben 631 lakosából 469 szlovák és 145 magyar. Becsült népessége ma 576 fő, ebből 108 fő, 23% vallotta magát magyarnak, a magyar anyanyelvűek aránya azonban még így is magasabb ennél. A református gyülekezet még teljesen magyar, de a szlovákosodás már ide is betette lábát. A reformátusok temetőjében közel húsz faragott fejfát (gonfát) lehet látni. (Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Magyarpatriotak.hu, Wikipédia) Mai feladványunk

Aknasugatag, ErdélyBéke, Felvidék                                                                                            Fotó: Wikipédia