A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Aranyosegerbegy, Erdély

Mócs, Erdély                                                 Képeslap, 1910

Mai településismertetőnk MÓCS Román neve Mociu, falu Erdélyben, Romániában, Kolozs megyében, községközpont. Az Erdélyi-medence közepén, a megye délkeleti részén fekszik, Kolozsvártól 40 kilométerre. Az Apahidát Szászrégennel összekötő DN16-os úton közelíthető meg. Első írásos említése 1219-ből maradt fenn Mochy néven. További névváltozatai: Mooch (1329), Moch (1332–35), Machy (1419), Moczy (1587). A középkorban katolikus falu volt. Református templomát 1717-ben a római katolikusoknak ítélték, akik csak 1766-ban tudtak önálló plébániát szervezni. Ugyanezen évben református egyháza 24 férfiből és 38 asszonyból állt. 1760–62-ben az egész faluban 151 családot írtak össze 755 személlyel. A 18. és 19. század fordulóján az Esterházyaknak kúriájuk, később Gál Jenőnek kastélya, Nagy Eleknek udvarháza állt benne. 1812-ben két legnagyobb birtokosa a Csernátoni- és az Esterházy-család volt, akik többnyire román jobbágyokat telepítettek ide. 1862-ben gyógyszertár nyít, 1867-ben magyar kaszinó és olvasókör. 1870-ben kikövezték a Szászrégen és Apahida közti, Mócson átvezető utat. 1883. február 3-án mintegy 3000 darab meteorit hullt le a község területén. A 20. században járási székhely volt, úgy tűnt, hogy a városok nélküli Mezőség központjává válhat. Román lakói mokányoknak tartják magukat. A magyarok zöme – 100 léleknél kevesebb – az elmúlt évtizedekben költözött be a környező falvakból. A római katolikus hívek száma 1910-ben 592, napjainkban 27. A református gyülekezet 97 tagot számlál (2019). Mócs jeles szülöttei közé tartozik Györffy István (1830- ?) pedagógus és Kiss Jenő (1912-1995) költő. (Charta XXI/Simó Márton, Ersekseg.ro, Diaszpora­alapitvany.ro, Wikipédia, RMIL) ARANYOSEGERBEGY Román neve Viişoara, németül Erlenmarkt, községközpont Kolozs megyében, 43 km-re Kolozsvártól, Mócs irányában, az Aranyos-folyó bal partján. A falu múltja egész a római korig vezethető vissza. Az 1900-as évek elején lakossága már arányaiban 53% román és 47% magyar volt. Ez a későbbiekben (1930-tól) erőteljesen eltolódott a románok javára; 2002-ben a község 5852 lakosából 3858 román, 1417 magyar és 574 cigány volt. 2011-re a faluban 23,6 százalékra csökkent a magyarok aránya: ekkor 1229 személy vallotta magát magyarnak, ma 1227 (2019). A 2008/2009-es tanévig minden évfolyamon volt önálló magyar osztály, ám ekkor három tanerősre csökkent az elemi oktatás. A magyar felső tagozaton jelenleg 11 ötödikes, 19 hetedikes és 11 nyolcadikos magyar diák van, mindannyian önálló osztályokban tanulnak. (2017) A református egyházon a viszályok ellenére is ápolja a múlt emlékeit. A gyülekezeti vagyont 1617-ben kapta Bethlen Gábor erdélyi fejedelemtől. A magyar lakosság megőrizte nemzeti öntudatát, és a továbbiakban is megvan erre minden remény. A református templomot 1799-ben szentelték fel, már akkor is kórusa volt, bár „hivatalosan” csak mintegy 130 éve működik. Ez idáig két olyan helyet fedeztek fel, ahol elesett honvédek nyugszanak. Emlékükre kopjafát állítottak a református templomkertben. A református temetőben obeliszk emlékeztet a 60 elesett hősre, akik tömegsírban nyugszanak. (Charta XXI/Suzana Guoth, Szabadsag.ro, MTVA, YouTube, Veres Emma [dr. Varga Isvánné], Wikipédia) Mai feladványunk

Alsójára, Erdély                                                                                                                           Fotó: Charta.XXISzürnyeg, Felvidék                                                                                    Fotó: Charta.XXI