A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Somkerék, Erdély                                              Fotó: Charta.XII

Magyardiószeg, Felvidék                                                                                                                Fotó: Charta.XII ai településismertetőnk (MAGYAR)DIÓSZEG Szlovákul Veľký Diosek, ma Diószeg városrésze, 1943-ig önálló község Szlovákiában a Nagyszombati kerületben a Galántai járásban. Galántától 6 km-re nyugatra a Dudvág partján fekszik. 2001-ben a város 6078 lakosából 3614 szlovák és 2340 magyar volt. 1786–87-ben Diószegtől mintegy 5 km-re fekvő Újhelyen németek telepedtek le. Az első évben 47, a következőben 14 család érkezett, akik – hasonlóan a magyarokhoz – földművesek voltak. (…) Az 1900-as statisztika szerint Németdiószegnek összesen 737 lakosa volt (52% német). Az első világháború után ez változott, növekedett a szlovákok száma. 1938 novemberében a magyar iskolában 489, a szlovákban 330 tanuló volt. A változások után a szlovák iskolát a maradék szlovák állam területére evakuálták, tanulóit pedig 1945-ig a helyi magyar tannyelvű iskolába íratták. Több olyan példa ismert, hogy a szülők nemzetiségükkel ellentétesen, tanúk előtt tettek kijelentést, hogy gyermekük magyar, illetve német ajkú. A németek kitoloncolása és a magyarok kitelepítése 1946–47-ben a lakosságot halmozottan érintette, 1945–1948 között itt etnikai tisztogatás történt. A helyi magyar és német tannyelvű önálló iskolát megszüntették. Több hullámban, több irányból érkeztek szlovákok. Egy 2015-ben készített statisztika szerint a mai Diószegen, amely magában foglalja az egykori német településrészt is, 102 fő vallotta német ajkúnak, illetve német származásúnak magát. Charta XXI/Suzana Guoth, Danter Izabella (https://kisebbsegkutato.tk.mta.hu/uploads/files/archive/1174.pdf), Simó Márton, Wikipédia SOMKERÉK Neve románul Șintereag, németül Simkragen, erdélyi szász nyelven Simkroang, községközpont Romániában, Beszterce-Naszód megyében. Nevét az oklevelekben 1332-ben Zumkerech néven említették először. A falu neve az idők folyamán Sunkerek, 1553-ban Sonkerek, a mai elnevezést 1830-tól használják. 1910-ben 1098, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Szolnok-Doboka vármegye Bethleni járásához tartozott. A 2002-es népszámláláskor Somkerék 933 lakosa közül 685 fő román, 244 magyar, 2 ukrán, 1 cigány, 1 fő ismeretlen nemzetiségű volt. Ma becsült népessége 901 fő, ebből 204 magyar. A település birtokosai a Becsegergely nemzetséghez tartozó Somlerekiek voltak. Ősük, Beche még a 13. században élt, akiről 1304-ben fiaira, Lászlóra, Mihályra és Becsére szállt.1410-ben Zsigmond király a somkerekieknek megengedte, hogy uradalmukon várat építhessenek. A reformátusok által használ templom az egyik legszebb az Erdélyben fennmaradt templomok között, mai formáját a 18. század közepén nyerte el. Feltételezhetően 1327 és 1333 között épült egy korábbi, fából készült helyén. 1602–1603 között Básta hajdúi a községben és a templomban nagy károkat okoztak. Az 1661. évben a török-tatár dúlta, ekkor a hívek is elpusztultak. Bánffy Mária adománya segítségével határozzák el az újjáépítést (1744), ám a felújítás csak 1761-ben fejeződött be. Ekkor készíti idős Umling Lőrinc a kazettás mennyezetet és a festett bútorokat, valamint a nyugati falon a karzatot, amelyen megörökíti a dátumot. Charta XXI/Prigli Zsuzsa, Simó Márton, illetve Felszegi Imre: A somkeréki református templom története, Wikipédia Mai feladványunk

Aranyosegerbegy, Erdély                                                                                                              Fotó: Charta XXIMócs, Erdély                                                                                                                             Fotó: Wikipédia