A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Magyarsáros, Erdély                                                                                                         Fotó: Csiki Géza

Tajnasári, Felvidék                                    Képeslap, 1900

Mai településismertetőnk MAGYARSÁROS Román neve Deleni, korábban Șaroș, németül Kleinfarken, falu Romániában, Maros megyében. Dicsőszentmártontól 8 km-re délkeletre, a Sós-patak völgyében fekszik. Jelenleg Szászbogács községhez tartozik. A falu nevét először 1322-ben említik, Sáros alakban. Akkor már állt a Szent Miklós tiszteletére szentelt plébániatemplom. A reformáció előtt, a korábbi szász lakosságot a magyarok váltották, akik a 16. század eleji templom helyére újat építettek. A középkori katolikus lakosság nagy része a reformáció idején unitáriussá lett, templomuk 1912-ben épült újra. Haranglábja a régi, 1600-ban készült, gótikus erkélyes harangháza kilenc cserfa lábon áll. A 18. század eleje óta református filiája is van, amelyben a szolgálatot a szőkefalvi lelkész végzi. „A szerényebb református templom 1934–1935 között épült, Nagy Domokos lelkipásztori szolgálatának idején, a hívek és a nagylelkű támogatók adományaiból. (…) A 2009-ben tartott esperesi vizitáció alkalmával újra felmerült a templom javításának és a helyi szórványgyülekezet megsegítésének kérdése, kérése. Azt követően, 2011-ben egyházmegyei segélyből és néhány gyülekezet adományából, újra megjavíttatták templomukat. (…) A szőkefalvi református egyházközség ma szórványgyülekezet, jelenleg 12 lelket számlál” – írja Nagy Ferenc beszolgáló református lelkipásztor. (2015) Határában gazdag földgázmezők vannak. 1910-ben 1306, többségben magyar lakosa volt, jelentős román kisebbséggel. A trianoni békeszerződésig Kis-Küküllő vármegye Dicsőszentmártoni járásához tartozott. 1992-ben 1244 lakosából 824 magyar, 320 román, 100 cigány volt, közülük 799 unitárius és 402 ortodox. Becsült népessége jelenleg 1122, ebből 677 magyar. (Charta XXI/Simó Márton, Wikipédia, Kukulloieme.ro) TAJNASÁRI Szlovákul Tajná, Tajná-Šárovce, község a Felvidéken, a mai Szlovákia Nyitrai kerületének, Nyitrai járásában, a Sirocsina-patak bal partján. Már római korban is lakott volt, amit a településen található római kori őrtornyok maradványa tanúsít. Hajdan négy község állt a helyén: Kis- és Nagy-Tajna és Kis- és Nagy-Sári. Ezekből alakult ki azután két község: Tajna és Sári és e kettő egyesítéséből 1890-ben a mostani Tajnasári. Trianon után a Csehszlovák Köztársaság része lett, 1938–45-ben újra Magyarországhoz tartozott, majd a Csehszlovák Szocialista Köztársasághoz, és 1993. január elsejétől Szlovákia része. A Tajna név török eredetű. Tajnáról már a Szent Benedek-i apátság 1075-i alapítólevelében találunk említést. Az ott élő várjobbágyokból kerültek ki a későbbi kisnemesek, köztük a település névadója a Tajnay család is, amelynek a tagjai a 15. században egyre nagyobb földterületeket birtokoltak. Gyakran érte török támadás, 1663-ban a település(eke)t teljesen felégették. Az 1840-ben épült tajnai kastély kétszintes, téglalap alakú, két földszintes oldalszárnnyal is rendelkezik. A 20. században kisebb renováláson esett át, gyönyörű angolparkban áll. 2007-ben felújították, és azóta gyermekotthon működik benne. A katolikus templomot 1749-ben építették. 1880-ban Tajnán 127 szlovák és 38 magyar anyanyelvű élt, Sárin 99 szlovák és 51 magyar anyanyelvű lakos. 1890-ben Tajnán 170 szlovák és 128 magyar anyanyelvűt, Sárin 49 szlovák és 8 magyar anyanyelvűt írtak össze. 1921-ben 389 lakosából 368 csehszlovák (!) és 21 magyar anyanyelvű, 1941-ben 507 lakosból 377 szlovák és 128 magyar. 2011-ben 274 lakosából 261 szlovák, 3 magyar és 10 ismeretlen nemzetiségű. (Charta XXI/Suzana Guoth) Mai feladványunk

Magyardiószeg, Felvidék                                                                                                            Fotó: Charta.XIISomkerék, Erdély                                                      Fotó: Charta.XII