A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton) Bácsi, Erdély                                                                                                                                   Fotó: Wikipédia Magyardiószeg, Felvidék                                                                                                              Képeslap, 1890 Mai településismertetőnk BÁCSI Románul Băcia, németül Schäfersdorf, községközpont Romániában, Erdélyben, Hunyad megyében. Dévától 18 km-re délkeletre, a Sztrigy bal partján fekszik. Írásos feljegyzésben először 1332-ben Bachi, 1404-ben Baach, 1421-ben Baach Inferior, 1480-ban Also Bachy alakban szerepelt. Neve az ómagyar Bács személynév ‘-I’ birtokjeles alakjából ered. 1785-ben 332 lakosa volt: 54 ortodox családfőt írtak össze benne. 1850-ben 546 lakosából 287 román, 182 magyar és 77 cigány nemzetiségű. 1910-ben 732 lakosából 356 magyar, 344 román és 32 német anyanyelvű. 2002-ben 710 főből 603 román, 90 magyar, 10 cigány és 6 német nemzetiségű. Ma becsült lakossága 743 fő, ebből 70 magyar (2017). A ma is létező Báchi-család ősi birtoka. 1520 és 1523 között, majd 1528-ban és 1536-ban itt ülésezett Hunyad vármegye ítélőszéke. A középkor végén magyar falu, az újkor elején több kisnemesi család lakóhelye. Református anyaegyházközsége 1750-ben alakult. Lakossága a 18–19. században élesen kettévált a nyelvükben nagyrészt elrománosodott, de polgáriasultabb tárgyi kultúrájú reformátusok nemesekre és román zsellérekre, kisebb részt jobbágyokra. 1786-ban 329 lakosának 51%-a volt nemes, 34%-a zsellér és 10%-a jobbágy. Román lakóinak katolizálása a kezdeti látszólagos sikerek után hosszú időre kudarcba fulladt: görögkatolikus egyháza 1759-ben megszűnt, és csak 1829-ben alakult újjá. Református lakói 1930–31-ben Kálvin Ház néven építettek közösségi otthont. (Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, Révai Nagy Lexikona, 1911) MAGYARDIÓSZEG Szlovák neve Veľký Diosek, Diószeg városrésze, 1943-ig önálló község Felvidéken, Szlovákiában a Nagyszombati kerület Galántai járásában, Galántától 6 km-re nyugatra a Dudvág partján fekszik. A trianoni békeszerződésig Pozsony vármegye Galántai járásához tartozott. 1910-ben 2997 lakosából 2483 magyar és 317 szlovák volt. 2001-ben Diószeg városnak 6078 lakosából 3614 szlovák és 2340 magyar volt. Nevét onnan kapta, hogy a falu területén sok volt a diófa. 1252-ben IV. Béla oklevelében említik először. 1301-ben Dudvág Miklós a település földesura. 1337-ben Nagy Lajos király hívének Oros Péternek adta. 1530-ban a török egy rajtaütés során felégette. 1553-ban 22 adózó porta állt a faluban. Ezután egyházi birtok, majd az Erdődy család vásárolta meg, később az Esterházyaké. 1582-ben Diószeg városi rangot nyert. A Rákóczi-szabadságharc alatt a császári csapatok kifosztották, majd felégették. 1786-ban II. József császár német földműveseket és kézműveseket telepített ide, ettől kezdve a korábbi város két részre, Magyar- és Németdiószegre oszlott. Az Esterházyak után a Zichy-család lett a település fő birtokosa. 1850-ben megépült a vasútvonal, amely Diószeget Pozsonnyal és Pesttel kötötte össze. A magyar–szlovák lakosságcsere keretén belül 1947 áprilisában indult meg a diószegi magyarok kitelepítése Magyarországra. A jelesek közül megemlítendő az itt született Koltay-Kastner Jenő (1892–1985) irodalomtörténész, filológus, történész, az MTA tagja, Pongrácz Zoltán (1912–2007) zeneszerző és Abay Nemes Oszkár (1913–1959) úszóbajnok. (Charta XXI/Simó Márton, Danter Izabella: Diószeg (esettanulmány), Ma7.sk, Wikipédia)

Eszkáros, Felvidék                                                           Fotó: WikipédiaOltszakadát, Erdély                                                                                                                        Fotó: Charta XXI