A NEMZETI ÖSSZETARTOZÁS ÉVE – 2020 Ki Mit Tud?
A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)
Lujzikalagor, Moldva Fotó: Wikipédia
Dedrádszéplak, Erdély Mai településismertetőnk LUJZIKALAGOR Románul Luizi-Călugăra, község Romániában, Bákó megyében, Bákótól 10 km-re délnyugatra. Egyike a jelentős moldvai csángó településeknek, az 1950-es években a magyart iskolában is oktatták. Az államilag elismert, iskolán kívüli nyelvoktatás 2006-tól indult. 2002-ben mindössze 5 fő vallotta magát magyarnak, 9 csángónak. 2011-ben a község 3333 lakosából 35 fő (1,05%) magyarnak vallotta magát, ám a lakosság nagy többsége (1992-ben 90%) ismeri a magyar nyelvet és vallásuk is többnyire római katolikus. E faluból származik a Constanța megyei Oituz falu lakossága. A magyar nyelv egyházi használata terén jelentősek a hiányosságok. Magyar állami segítséggel és erdélyi civilek jóvoltából sikerült az elmúlt három évtizedben ébren tartani a nyelvoktatás kérdését. A Magyar Kurírnak nyilatkozó lujzikalagori születésű, pestszentlőrinci plébánosként az Esztergom-Budapesti Főegyházmegyében szolgáló Tâmpu-Ababei József arra hívta fel a figyelmet, hogy érvényben van egy megállapodás Jászvásár és Esztergom-Budapest között, amelynek értelmében moldvai papokat képeznek magyar egyházmegyékben, ennek pedig hamarosan beérik a gyümölcse. Úgy fogalmaz: „A teljes elrománosodáshoz az kell, hogy minden csángó feladja az identitását, de amíg akár csak egy maroknyian is vannak, akiknek számítanak a gyökereik, addig a magyar kultúra is megmarad.” Charta XXI/Schreiter Lászlóné Kövesdi Zsuzsánna, illetve Új Írás, 1990. január–június (30. évfolyam) 1990-02-01 / 2. szám ERDÉLYRE NÉZŐ, Beke György: Csángó halál; Magyar Kurír, Erdélyi Napló. DEDRÁDSZÉPLAK Románul Goreni, németül Ungarisch Zepling, falu Maros megyében, Erdélyben. Közigazgatásilag Bátos község része. Szászrégentől 10 km-re északnyugatra fekszik, a Lúc bal partján. Az Árpád-kori település a trianoni békeszerződésig Kolozs vármegye Tekei járásához tartozott. Nevét 1228-ban Sceplak néven említették először. 1319-ben a régeni uradalom része volt. 1333-ban neve szerepel a pápai tizedjegyzékben. 1501-ben ugyancsak egy feljegyzés emlékezik meg arról, hogy Széplaki Kajtor Gergely vajdai ember a besztercei apácákat beiktatta. 1508-ban Újbudai Szabó Lázár Széplak egészbirtok nyolcadrészét 27 Ft-on zálogba adta Széplaki Kis Jánosnak és Búzai Bartos Györgyné Jusztinának. Lakossága református hitre tért, középkori templomát jelentősen átalakították (1890). 1910-ben 693 lakosa volt, ebből 393 magyar, 292 román, 2 német, 6 cigány. 2002-ben 690 főből 363 román, 219 magyar, 108 cigány. A helyiek alapfoglalkozása a földművelés és az állattenyésztés volt. A kimutatás szerint 1897-ben a falu mezőgazdasági területe 1631 kat. hold volt: 1195 hold szántó, 68 hold kert, 242 hold rét, 9 hold szőlő, 18 hold erdő, 99 hold nem termő terület. Vegyes lakosságú település. Lakossága számarányát tekintve az utóbbi évtizedekig a magyar lakosság volt túlsúlyban. Charta XXI/Források: Györffy György: Kolozs vármegye; Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.; Léstyán Ferenc: Megszentelt kövek: A középkori erdélyi püspökség templomai I–II. 2. bőv. kiadás. Gyulafehérvár, Római Katolikus Érsekség, 2000. Mai feladványunk