A nemzeti összetartozás jegyében kapcsolódtunk a Charta XXI megbékélési mozgalom kezdeményezéséhez: az „önismereti/önbecsülési vetélkedő” keretében bemutatunk egy vagy két Magyarország határain túli települést, továbbá fotót közlünk újabb és újabb településekről, arra biztatva olvasóinkat, hogy olvasmányaik vagy a világháló segítségével ismertessék röviden ezeket. A megszerzett tudás örömén túl a legjobb hozzászólókat a sorozat végén jutalmazzák: a verseny százezer forint összdíjazású lesz. Ez a Charta XXI alapötlete, ehhez a Hargita Népe külön könyvjutalmakkal járul hozzá. A versenybe bármikor be lehet kapcsolódni Facebook-tagoknak, csak vissza kell lapozni a hírfolyamban a https://www.facebook.com/ChartaXXI oldalon. (Simó Márton)

Székelykocsárd, Erdély                                                                                                      Fotó: Wikipédia

Udbina, Horvátország                                                                                                                        Fotó: Wikipédia

Mai településismertetőnk SZÉKELYKOCSÁRD Községközpont Romániában, Fehér megyében. Románul Lunca Mureșului. Nagyenyedtől 25 km-re a Keresztesmező déli szélén a Tóhely-völgyön át északról érkező patak mellett települt. Vasútállomása, egyben vasúti csomópont is, románul Războieni. Aranyosszék része a megyerendszer 1876-os átszervezéséig. A trianoni békeszerződésig Torda-Aranyos vármegye Felvinci járásához tartozott. Orbán Balázs az általa végzett kutatások során megállapította, hogy Székelykocsárd ősrégi település, mely római „colonia” volt, az első neve is a rómaiak idejéből származik: Cocardia. A név, feltételezése szerint kokárdát jelent. Sokkal helytállóbb viszont a régi magyar személynévből eredeztetni a település nevét. A ’székely’ előtag pedig az Aranyosszékbe való betagozódásra utal. Déli irányból közeledve a történelmi Aranyosszékének első települése. 1291-ben terra Kichard néven említik, 1332-ben már plébániatemploma volt. Itt szenvedte el Esze Tamás kuruc vezér élete legnagyobb vereségét. 1849-ben a román felkelők 60 magyar lakosát lemészárolták. 1910-ben 1677 lakosából 1098 magyar, 469 román volt. A második világháború után magyar többségét elveszítette, 1977-ben 2821 lakosából 1702 román, 1042 magyar volt. 1992-ben 2105-en lakták, a hozzá tartozó Vajdaszeggel együtt 2647 lakosából 1688 román, 797 (30%) magyar volt. Mai református temploma 1676-ban épült, tornya 1730-ból való. Fontos látnivaló a frissen restaurált 18. századi görögkeleti fatemplom. (Charta XXI/ Simó Márton – Wikipédia, Civilportal.ro, Arcanum.hu) UDBINA Falu és egyben községközpont Horvátországban. Korenicától 30 km-re délre Lika középső részén, a Zágrábot Splittel összekötő 1-es számú főút mellett a Korbava-mező déli szélén, a Krbava forrásánál fekszik. Azon helyen, ahol Udbina piactere található, már időszámításunk kezdete előtt emberi település állt. A római hódítás előtt évszázadokig az illírek egyik törzse, a japodok uralták ezt a vidéket. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a tájra. Korbava neve először Dmitar Zvonimir horvát király idejében 1078-ban tűnik fel. 1493-ban Udbina közelében a korbávmezei csatában a Hadum Jakub pasa vezette török hadak Derencsényi Imre horvát bán szlavón-horvát seregét teljesen szétverték. 1527-re kihasználva a mohácsi csata utáni zűrzavart és a horvát nemesség megosztottságát, a törökök teljesen megszállták. 1686-ban az osztrák császári seregek magyarországi sikereinek hatására fellázadt a helyi lakosság, kiűzték a törököket. 1689-ben a Habsburg Birodalomhoz csatolták, része lett a határőrvidéknek. 1881-ben megszűnt a katonai közigazgatás. Ezt követően előbb a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság, majd Jugoszlávia része lett. 1941-ben Udbina a nácibarát Független Horvát Állam része lett, majd 1945 után Jugoszláviába tagozódott. 1991-ben lakosságának 80 százaléka szerb nemzetiségű, 6 százaléka horvát, 6 százaléka jugoszláv. 1991 és 1995 között a Krajinai Szerb Köztársasághoz tartozott. 1995-ben a független Horvát Köztársaság része lett. (Charta XXI/ Simó Márton – Wikipédia, Lika-active.com) Mai feladványunk

Major, Erdély                                                                                                                        Fotó: Adrian PetrişorMajoros, Felvidék                                                                                                                               Fotó: Wikipédia