Tegnapi lapszámunkban már beszámoltunk arról, hogy a kormány szándékai szerint a jövő esztendőtől kezdődően a munkáltatók által fizetendő különböző társadalombiztosítási hozzájárulásokat (vagy esetleg azoknak egy részét) átruháznák a munkavállalókra. A társadalombiztosítási rendszer bizonyos módosítását jelentené ez az átruházás, s erre vonatkozóan egy jogszabálytervezet is elkészült. A kormány illetékesei arról egyeztettek az elmúlt héten egyes szakszervezeti érdekképviseletek vezetőivel, de túlzás lenne azt állítani, hogy közös nevezőre jutottak. Amúgy a jelek szerint egyelőre a kormány sem biztos a dolgában... Pillanatnyilag úgy tűnik, hogy a szakszervezeti vezetőket a kormányzat nem volt képes meggyőzni az általa elképzelt rendszer célszerűségéről, időszerűségéről és megindokoltságáról. Ebben talán az is közrejátszott, hogy a kormány illetékeseinek nem sikerült kellő módon érzékeltetniük a tervezett jogszabályozási intézkedések majdani hatásmechanizmusát. Ezen pedig nem is kell csodálkoznunk, hiszen a múlt heti értesülések szerin csak egyes társadalombiztosítási hozzájárulások átruházásáról lenne szó, és nem az összesről. És van még egy, a maga nemében jelentősnek minősíthető tényező is: amennyiben a munkáltató által fizetendő társadalombiztosítási hozzájárulások átruházása nyomán megemelkedne a munkavállalók bruttó bére, akkor értelemszerűen és abszolút értékben kifejezve gyarapodna az az összeg is, amely a II-es nyugdíjpillérbe folyna be. Okkal feltételezhető, hogy a II-es pillér ügye az utóbbi időben azért került a kormány figyelmének homlokterébe, mert nem tartanák „kívánatosnak” az azt megillető összegek megemelkedését. Ismeretes, hogy Tudose kormányfő nemrégiben ingerülten kijelentette, hogy nincs szó a II-es pillér államosításáról, de azt nem ígérte meg, hogy érintetlenül hagynák. Tény ami tény: amennyiben a II-es pillért megillető részarány a jelenlegi marad, akkor az abszolút számban kifejezve nagyobb lesz, mint az eddig átutalt. Visszatérve a szakszervezetek viszonyulására: a múlt szerdai tárgyalásokat követően azt hangoztatták, hogy a kilátásba helyezett tiltakozó akciókra valószínűleg sor fog kerülni. Így például az Országos Szakszervezeti Blokk (BNS) elnöke, Dumitru Costin azt mondta, hogy nincs ok a már beharangozott tiltakozó akciókról való lemondásra. A Sanitas Föderáció elnöke, Iulian Pope szerint nincs értelme a kormány által kilátásba helyezett fiskális módosításoknak, és a hozzájárulások átruházása a munkavállalókra a költségvetési szektorban azt jelentené, hogy a közszférai egységes bérezési kerettörvény előrevetítette béremelések gyakorlatilag „elporladnak”. Azt is hangoztatta, hogy a jövő héttől kezdődően különböző tiltakozó akciókat szerveznek, azt követően pedig akár egy általános sztrájkra is sor kerülhet. Virtuális számítások Utaltunk arra, hogy egyelőre az illetékes szaktárcák részéről nem hoztak nyilvánosságra a hatásmechanizmussal kapcsolatos számításokat, szimulációkat. Mások viszont ezt megtették. A minap került a kezünkbe dr. Bogdan Dumitrescu, a Bukaresti Gazdaságtudományi Akadémia (AS) egyetemi előadótanárának egy, a maga nemében érdekes számítása. Szerinte az új társadalombiztosítási hozzájárulási rendszer nem jelent egyebet, mint a munkát megterhelő adó növelését, bár marginálisan csökkenésről lehet beszélni (olyan feltételek közepette, amikor is a kormány által tervezett átruházásnak velejárója a jövedelmi adónak 16 százalékról 10 százalékra való mérséklése.) Másképpen fogalmazva: ha csupán a társadalombiztosítási hozzájárulás rendszerének a módosítását tartjuk szem előtt, amely nyomán a jelenlegi 39,33 százalékos együttes kvóta 35 százalékra csökkenne, mégis növekedésről beszélhetünk. Ez az első látásra ellentmondásosnak tűnik, de virtuális számításokkal igazolta a tekintélyes szakértő, hogy árnyaltabban kell megközelíteni ezt a kérdéskört. A virtuális számítás révén Dumitrescu arra kívánt választ adni, hogy mennyibe kerül egy munkáltatónak 1000 lejes nettó bér folyósítása egy alkalmazottjának. Íme a jelenlegi helyzet: Ebben az utóbbi helyzetben (amellyel számol a kormány is, legalábbis most) egy 1000 lejes nettó bér biztosítása a munkáltató számára már kisebb költséget jelent, ez mindenekelőtt a jövedelmi adó 16 százalékról 10 százalékra való csökkentésének tudható be. A befizetendő CAS teljes összege ez utóbbi esetben 598,29 lej lesz, ami 37,56 lejjel több, mint a jelenlegi helyzetben. Ugyanakkor a jövedelmi adó 79,37 lejre csökken, aminek eredményeként a fiskális teher 41,81 lejjel „zsugorodik”. Ami a II-es nyugdíjpillérnek átutalandó összeget illeti, az ugyancsak növekedik, már amennyiben továbbra is érvényben marad a jelenleg alkalmazott 5,1 százalékos kvóta. Ez viszont előreláthatólag változni fog, mert a kormánynak végső soron az az érdeke, hogy az állami társadalombiztosítási költségvetésbe folyjon be minél több pénz, azaz az I-es pillérbe. A II-es pillér körül kialakult ellentmondásos helyzet tulajdonképpen a hozzájárulás-átruházási szándékkal hozható összefüggésbe. A fentebbi virtuális számítások kapcsán nyomatékolandó az is, hogy azok tekintettel voltak a bruttó bérek majdani megemelésére is. Ez pedig továbbra is kemény diónak ígérkezik, mert az alkotmányossági aggályok nemigen akarnak kikerülni a közbeszédből. A liberális párt csúcsvezetői egyébként az elmúlt hétvégén újólag azt hangoztatták, hogy amennyiben a társadalombiztosítási hozzájárulások átruházására vonatkozó jogszabálytervezet átmenne a parlamenten, azon nyomban az Alkotmánybírósághoz fordulnak. Ilyen körülmények között pedig az Alkotmánybíróság majdani döntésétől függetlenül megtörténhet, hogy 2018. január 1-jétől már nem kerülhet sor az új rendszer bevezetésére. Nem akarunk vészmadárként megnyilatkozni, de lehet egy szava Klaus Johannis államelnöknek is, mármint a kihirdetés tekintetében. Nem lenne az első eset, amikor is visszaküldd egy törvényt újratárgyalásra, vagy éppen államelnöki minőségében fordul az Alkotmánybírósághoz... Számolva a jelenlegi politikai és tágabb értelemben közhangulattal, forró napoknak/heteknek nézünk elébe e jogszabály szövegének véglegesítése és majdani (esetleges) elfogadása tekintetében. Hecser Zoltán