Az általános konszolidált költségvetés kiigazítása, illetve annak kénytelen-kelletlen elnapolása körül kialakult szópárbaj az elmúlt napok során is folytatódott. Klaus Johannis államelnök (aki amint az már ismeretes, amolyan előidézője volt az elhalasztásnak) legutóbb az augusztus 31-én keltezett sajtóközleményében újólag szemrehányást tett a kormánynak többek között annak okán, hogy annak idején nem mérte fel kellő alapossággal a minisztériumok számára szükséges pénzalapokat, alábecsült egyes kiadási kategóriákat, most pedig olyasmit hangoztat, hogy a költségvetés kiigazítása előfeltételét jelenti olyan fontos kiadások fedezésének, mint a nyugdíjak folyósítása vagy a gyógyszerek beszerzése. A nyugdíjak folyósítása tekintetében a munkaügyi miniszter, Olguþa Vasilescu valóban megfogalmazott ilyen jellegű „aggodalmakat”, legutóbb péntek délután a kormánypárt női tagozatának tengerparti „tereferéjén”...   Lényegében nem mondott újat a tárcavezető, hanem gyakorlatilag megismételte azt, amit már többször is hangoztatott, nevezetesen azt, hogy egy júliusban elfogadott, az államelnök által is kihirdetett és a Hivatalos Közlönyben megjelent törvény értelmében megemelkedtek az I-es és II-es munkacsoportba tartozó nyugdíjasok juttatásai, s ezt nem lehetett előre látni, most pedig hiány következett be. A szóban forgó törvény (amelyről már lapunkban is többször írtunk) a 2018/221-es, s annak értelmében bizonyos nyugdíjak újraszámítása lesz esedékes, de az csak október 1-Jén fog megkezdődni, s majd 2019. október 1-én fog befejeződni. (A jogosultság visszamenőleges hatályú lesz, ilyenképpen pedig a különbözet 2018. október 1-jétől fizetendő, függetlenül az újraszámítás időpontjától.) Tehát azt hangoztatni, hogy ez a törvény üthet lyukat a társadalombiztosítási költségvetésben, megalapozatlan és téves, de jó porhintésre, s esetleg egyes lakossági kategóriák kedélyeinek az indokolatlan felkorbácsolására. Amúgy az ilyen jellegű megnyilatkozásokat a pénzügyminiszter is rosszallotta, aki a múlt szerdán az egyik kereskedelmi hírtelevíziónak adott interjújában többek között a következőket nyomatékolta: „Az olyanszerű utalások, miszerint nincs pénz a nyugdíjakra, vagy miszerint országos szinten egy katasztrófa körvonalazódna, felelőtlen nyilatkozatok. Ha mindebből esetleg valami is igaz lenne, de nem igaz, nem nyilatkozhatsz ily módon”. A miniszter asszony viszont azt szeretné elhitetni a „nagyérdeművel”, amit tőle hallanak, s nem azt, amit esetleg nap mint nap látnak, láthatnak… A számok tükrében Láthatóak bárki számára a számok is, köztük az általános konszolidált költségvetés első hét hónapi végrehajtására vonatkozó adatok. (A szóban forgó helyzetjelentést a pénzügyminisztérium szokatlanul megkésve hozta nyilvánosságra, alig augusztus 30-án, a késő esti órákban.) A tulajdonképpeni jelentés és az ahhoz csatolt kimutatások számadataiból az derül ki, hogy voltak kedvező tendenciák, egyik-másik bevételi forrás az eddigieknél „bővizűbbnek” bizonyult, de az is, hogy a költségvetési hiány viszonylag jelentős volt, mint ahogy az is, hogy egyes kiadások tekintetében igen nagyarányú növekedés következett be. Ugyanakkor áttanulmányozva a dokumentumok tartalmazta számadatokat, az is kikövetkeztethető, hogy abban a közleményben, amelyben a kormány felsorolja a költségvetés elfogadásának elnapolása következményeit, vannak olyan dolgok, amelyeket eltúloztak. Érdemesnek tartjuk utalni néhány szintetikus számadatra. A költségvetés bevételei 160,8 milliárd lejt tettek ki, ami a megelőző év azonos időszakához viszonyítva névleges értéken 13,9%-os növekedést jelent. Ugyanakkor a költségek elérték a 172,8 milliárd lejt, ami 18%-os bővülést jelent. (Ugyanakkor a személyzeti kiadások 25,1%-kal gyarapodtak, ami a közszférai bérek megemelésének tulajdonítható.) Következésképpen a hét hónapi mérleg 11,9 milliárd lejes deficittel zárult, s az a GDP-nek 1,26%-át tette ki. A hiány gyakorlatilag az állami költségvetés számlájára írható, ugyanis a többi költségvetés mindegyike többlettel zárult. Így például országos viszonylatban a területi-közigazgatási egységek összesített költségvetése több mint 3,3 milliárd lejes többlettel zárult. Tehát e tekintetben sem olyan súlyos a helyzet, legalábbis a számok tükrében, nem, mint ahogy azt egyesek állítják. Az viszont nem kizárt, hogy vannak olyan területi-közigazgatási egységek, amelyek igen-igen szűkében vannak a pénznek, sőt kifizetési gondjaik is vannak. Ilyen összefüggésben utalhatunk arra, hogy az egyik táblázatból az derül ki, hogy országos viszonylatban a helyi költségvetések beszállítóiknak, hitelezőiknek több mint 190 millió lejjel tartoznak. Igen ám, de a kormány már említett jegyzékében ennél jóval nagyobb összegről szól a fáma… Júliusi fordulat Nézzük meg a társadalombiztosítási költségvetés végrehajtásának a helyzetét, s annak mentén a nyugdíjak fedezésére szolgáló pénzösszegek helyzetét, illetve alakulását. A társadalombiztosítási költségvetésnek az összbevételei mintegy 37,3 milliárd lejt tettek ki, ebből a saját bevételei 33,3 milliárdot, amihez még hozzáadandó az állami költségvetésből átutalt közel 4 milliárd lej értékű szubvenció. (Hadd említsük meg azt is, hogy a múlt esztendő első hét hónapja során a szubvenció értéke meghaladta a 7,9 milliárd lejt, s ez azért csökkenhetett, mert megváltozott a hozzájárulás-befizetés teljes rendszere.) Féléves viszonylatban az állami szubvenció értéke közel 2,4 milliárd lej volt, azaz havi átlagban 395 millió lej. Ezek szerint egy ugrásszerű fordulat következett be júliusban, amikor is a szubvenció értéke meghaladta az 1,6 milliárd lejt (4 milliárd – 2,4 milliárd). A fordulatot pedig az jelentette, hogy július 1-jétől a nyugdíjpont értéke 1000 lejről megemelkedett 1100 lejre, az úgynevezett szociális illetmény szintje pedig 520 lejről 640 lejre. (Hozzávetőleges számításaink szerint a költségvetési szubvenció júliusi megemelése számára összességében a nagyobb tételt ez az utóbbi jelentette.) Egész évre szubvencionálásra 7,4 milliárd lejt irányoztak elő, legalábbis ezt állította az augusztus 2-i kormányülésen Viorica Dăncilă. Ha ez így igaz, akkor az esztendő végéig hátralevő időszakra az állami költségvetésből a szóban forgó szubvencionálásra elkülönített pénzalapból még 3,4 milliárd lej áll a rendelkezésre. A júliusi 1,6 milliárd lejt tekintve a kiindulópontnak, ez semmiképp sem lesz elégséges (de igen augusztusra és szeptemberre). Pillanatnyilag tehát nincs vészhelyzet, mint ahogy az sem igaz, hogy a miniszter asszony „vesszőparipája”, azaz a 2018/221-es törvény idézi elő ezt a nem kívánatos helyzetet. A nyugdíjpont és a szociális illetmény megemeléséről még a múlt esztendőben tudtak, annak kvantumáról is döntöttek, s következésképpen azt egyértelműen bele kellett volna foglalni az általános konszolidált költségvetésbe. Tehát gyakorlatilag el kellene ismerni, hogy hibáztak, elnagyolták a dolgokat, vagy éppenséggel azt, hogy eleve számoltak a költségvetés kiigazítás kínálta lehetőségekkel. Mit hozott a konyhára? Vessünk egy pillantást a hazai nyugdíjastársadalom egyes ismérveire, szem előtt tartva a júliusi nyugdíjpont-kiigazítást is. A hivatalos statisztika szerint július végén a köznyugdíjrendszer nyilvántartásában országos viszonylatban összesen 4 681 238 személy szerepelt. (Ebbe a számba nincsenek belefoglaltatva az egykori mezőgazdasági nyugdíjrendszerbe tartozó személyek, sem pedig a szolgálati és a különleges jogállású nyugdíjakra jogosultak.) Az országos átlagnyugdíj kvantuma 1180 lej volt a megelőző hónapi 1073 lejjel szemben, a növekedési arány 9,99%-os lévén. Az érdekesség kedvéért megemlítenénk, hogy furának tűnik az a számadat, miszerint az előrehozott nyugdíj átlagértéke nagyobb volt, mint a korhatáros nyugdíj átlagértéke. Az előbbi átlaga 1407 lej lévén, az utóbbié pedig 1342 lej. (Ez azzal magyarázható, hogy az előrehozott nyugdíj törvényes lehetőségével jobbára azok kívánnak élni, akiknek az utóbbi évek során havi jövedelmük átlagon felüli volt vagy legalábbis annak közelében.) Amúgy a nyugdíjasok közül „ a korhatárosok” száma meghaladta a 3,5 milliót, az előrehozott nyugdíjban részesülők száma közel 21 300 volt, a részlegesen előrehozott nyugdíjasoké pedig közel 85 400, a rokkantnyugdíjasoké pedig több mint 542 ezer. A maga nemében az is érdekes, hogy az előrehozott nyugdíjban részesülők esetében nagyobb arányt, azaz 54%-ot képviselnek a nők, a részlegesen előrehozott nyugdíjak esetében viszont 50-50% az arányszám. A rokkantnyugdíjasok az ország össznyugdíjasainak mintegy 15%-át tették ki. Utalhatnánk arra is, hogy az egykori mezőgazdasági nyugdíjrendszerbe tartozó nyugdíjasok száma 333 358 személy. Megyei helyzetjelentés Hargita megye esetében július végén a köznyugdíjrendszerben nyilvántartott 74 748 nyugdíjas szerepel, amelyhez még hozzáadandó az a 3256 nyugdíjas, amely az egykori mezőgazdasági nyugdíjrendszerből származik. Hargita megye lakosságának egyébként 25,2%-át alkotják a nyugdíjasok, s ez az arány nagyjából megegyezik az országos arányszinttel, amely 25,6%-os volt. Ugyanakkor az ország össznyugdíjasainak 1,5%-a Hargita megyében leledzik, s ez is hasonló ahhoz az arányszámhoz, amelyet a megye lakossága képez az ország népességében (1,7%). De ha már itt tartunk, arra is utalhatunk, hogy megyénkben 0,9 alkalmazottra jut egy nyugdíjas, ami mindenképp kedvezőtlen aránynak nevezhető, mert országos viszonylatban a hozzávetőleges számítások szerint egy alkalmazottra egy nyugdíjas jut. (Amúgy ez sem nevezhető kedvezőnek, mert az ideális az lenne, ha két-három alkalmazottra jutna egy nyugdíjas, de ilyen arány csak Bukarestben létezik.) A megyénkbeli „korhatáros” nyugdíjasok száma 55 670 körül volt július végén, az előrehozott nyugdíjban részesülők száma 746 (azok 68%-a nő), a részlegesen előrehozott nyugdíjban részesülőké pedig 1925. A rokkantnyugdíjasok száma 8832 fő volt, arányuk elérve a 18%-ot, ami rosszabb, mint az országos átlag. Az átlagnyugdíj értéke júliusban 1103 lej volt, tehát az országos átlag közelében, s e tekintetben a középmezőnyben foglalt helyet Hargita megye. (Egyébként vannak olyan megyék, mint például Vaslui, Beszterce-Naszód, Botoșani vagy Szatmár, ahol az átlagnyugdíj kvantuma az 1000 lejt sem éri el.) Megyénk esetében is az előrehozott nyugdíj átlagértéke meghaladja a „korhatáros” nyugdíj átlagértékét, az előbbi júliusban 1407 lej volt, az utóbbi 1342 lej. Hecser Zoltán