Amint arról már hírt adtunk, pénteken a késő esti órákban a kormány jóváhagyta az országos garantált minimális bruttó bér megállapítására vonatkozó kormányhatározatot. Viszonylag kínos és nehézkés körülmények között született meg a szóban forgó kormányhatározat, s annak kapcsán az elmúlt hetek során számos pró és kontra vélemény fogalmazódott meg. Egyeztetés ide vagy oda, végül is a kormányakarat győzedelmeskedett, lévén, hogy a kormányhatározatban az az értékszint szerepel, amellyel már jó három héttel a kormányülést megelőzően kirukkolt a kormányfő, illetve a szaktárca. Talán nem érdektelen újólag felemlegetni azt, hogy a Dăncilă-kormány október utolsó napjaiban kidolgozott egy kormányhatározat tervezetet a 2020-as esztendei minimálbérre vonatkozóan, s arról egyeztetett is az érdekképviseletekkel. Annak az elfogadásától az utolsó pillanatban elállt, s így „megkímélte” az Orban-kormányt annak esetleges módosításától, aminek okán egyébként akár kellemetlen és kínos helyzetbe is hozhatta volna jogutódját. Mondjuk ezt azért, mert a Dăncilă-féle verzióban nagyobb kvantumú országos garantált minimális bruttó bér szerepelt, mint ami fel van tüntetve a most megjelent kormányhatározatban. Más ismérvek, más szempontok Az Orban-kormány illetékesei, élükön magával a kormányfővel, már azonnal a színrelépésüket követően beharangozták a minimálbér értékszintje megállapításának az „új filozófiáját”. Hogy ez ténylegesen mit is jelent, azt nemigen lehetett kihámozni, mert nyilatkozataikban sok volt a halandzsa is, ki ilyen ismérvekről, kritériumokról beszélt, ki meg amolyanokról. Egy adott pillanatban négy kritérium figyelembevételével számoltak, most viszont kiderült, hogy csupán kettővel. Ezt a péntek késő este véget ért kormányülést követően megtartott sajtóértekezleten ismerte el Violeta Alexandru munkaügyi miniszter. Ez a két kritérium, illetve ismérv a következő: az inflációs ráta és a munkatermelékenység növekedési aránya. Ez rendjén is lenne, de arra már nem tért ki, hogy az idei vagy a jövő esztendei várható inflációs rátát tartották-e szem előtt. Márpedig ez nem mindegy. A munkatermelékenység növekedési aránya tekintetében ugyancsak nem tudni, hogy az milyen időszakra vonatkozik, s az miként is számítódott ki. (Különben a tárcavezető egy alkalmazottra jutó termelékenységi szintet emlegetett.) Az is érdekes, hogy nyilatkozata szerint szem előtt tartották a társadalmi partnerek által a Háromoldalú Országos Tanácsban (CNT), valamint a Gazdasági Társadalmi Tanácsban (CES) megfogalmazott véleményeket, javaslatokat és észrevételeket is. Továbbá azokat a meglátásokat és javaslatokat, amelyek elhangzottak a kormányhatározat-tervezet közvitára bocsátása során. Ami ezt a közvitát illeti megemlítenénk, hogy az december 12-én zárult le, s nehezen hihető, hogy a szaktárcának másnapig, a kormányhatározat elfogadásáig volt lehetősége és ideje a közvitán elhangzottak „megemésztésére” és esetleges beillesztésére a kormányhatározat szövegébe. Azt sem állítanánk, hogy a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseletekkel nem folytattak eszmecserét, de, hogy azokat nemigen hallgatták meg (s ez főleg a szakszervezetek esetében érvényes), az szinte biztosra vehető. Mindezt annak ismeretében állítjuk, hogy a kormányhatározat szövege majdhogynem ugyanaz, mint a december 2-án nyilvánosságra hozott kormányhatározat-tervezeté. Tehát azt is mondhatnánk, hogy mondvacsinált volt a háromoldalú eszmecsere. A szakszervezetek egyébként elégedetlenségüknek adtak hangot, így például az Országos Szakszervezeti Blokk (BNS) elnöke, Dumitru Costin szerint a minimálbér kvantuma legalább 2284 lej kellett volna legyen. Amúgy a szakszervezeteknek van egy másik panaszuk is a bérekkel kapcsolatosan, amelyeket újólag felvetettek a mostani egyeztetések során. Ama 2017/79-es sürgősségi kormányrendeletről van szó, amely értelmében – amint az már köztudott – 2018-tól a társadalombiztosítási hozzájárulás fizetési kötelezettségek a munkáltatótól átkerültek a munkavállalókhoz. Amit kifogásolnak, az egyrészt az, hogy ez a jogszabály még 2017 novemberében a parlament elé került, méghozzá sürgősségi eljárásban, de annak megvitatására és elfogadására mindmáig nem került sor. Ugyanakkor még 2017-ben négy hazai szakszervezeti konföderáció a Nép Ügyvédjéhez fordult e kormányrendelet kapcsán, de az a füle botját sem mozgatta. Konkrét esetek révén a BNS-nek sikerült az igazságszolgáltatáshoz fordulnia, egyes ügycsomók még 2018 novemberében az Alkotmánybírósághoz kerültek, de azokat elfektették. Ilyenképpen a szóban forgó jogszabálynak a végleges sorsa még nem dőlt el, márpedig az komoly torzulásokat okozott a hazai bruttó bérszintek megemelkedése tekintetében olyannyira, hogy európai szinten is 2017-től errefele Romániában következett be a bruttó bérek legnagyobb arányú és legiramosabb növekedése. Ez amúgy érvényes a minimálbérre vonatkozóan is, hisz annak kvantumába is belefoglaltatnak a különböző társadalombiztosítási hozzájárulások. Ez a bruttó bérek alakulására vonatkozó jelentésekből viszont nem derül ki , csak az alaposabb elemzésekből, illetve a nettó bérekből. Különben a most elfogadott 2230 lejes minimális bruttó bér esetében a nettó bér 1297 lej lesz, azaz 83 lejjel növekszik. Mit hozhat a jövő? A tárcavezető péntek esti sajtóértekezletén már-már dicsekedve hangoztatta, hogy az országos bruttó minimális bér megállapításánál alkalmazott számítási képlet premiert képez, és szakmailag megalapozott, de hozzáfűzte azt is, hogy a 2020-as esztendőben folytatódni fognak a konzultálások a módszertan tökéletesítése végett. Ha „csúcstechnológiáról” van szó, miért is kell azt tökéletesíteni és miért is lenne az egy átmeneti kormánynak a feladata? Még egy dolgot érdemes megemlítenünk: Orban Ludovic kormányfő határozottan jelentette ki, hogy felesleges három minimálbérrel operálni, annál is inkább, mert Európa-szerte egy minimálbér-értékszintet állapítanak meg, ez egy bevett nemzetközi gyakorlat. Sajnálattal nyugtázta azt is, hogy hazai viszonylatban egyelőre kénytelenek fenntartani a három minimálbért, de a főiskolát végzettek esetében annak idei értékszintje megemelésére nem kerül sor, akárcsak az építőipar egyes szegmenseiben alkalmazottak esetében sem. Azokat majd utoléri az országos garantált minimális bruttó bér szintje az elkövetkező évek során. Meg kell mondanunk, hogy téved, mert Európa számos országában alkalmaznak két különböző minimálbért. Rendszerint a minimálbér összege attól függ, hogy a munka elvégzéséhez szükség van-e szakismeretekre. Ezek szerint létezhet egy olyan minimálbér, amely a szakképzetlenekre vonatkozik, s egy olyan, amely a szakképzett szakemberekre vonatkozik. Így van ez például Magyarországon, ahol 2020. január 1-től a szakképzetlenek havi bruttó minimálbére 160 920 forint lesz (nettó 107 012 forint), a képzett szakemberek esetében pedig bruttó 210 600 forint (nettó 140 049 forint). Romániában azt kellene mindenekelőtt tisztázni még a különböző számítási képletek fontolgatása előtt, hogy kik azok a munkavállalók, akik esetében kötelező módon alkalmazni kell a minimálbért. Mert mindaddig, amíg ez nem tisztázódik és nem pontosítódik, az alkalmazottak állományában túlontúl nagy arányt fognak képviselni a „minimálbéresek”, ez viszont a bérpolitika, a bérfilozófia egyik alapelve kell legyen. Mert nem lehet összemosni a különböző személyzeti kategóriákat, mármint a bérszint(ek) tekintetében. Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor nem nevezhető normálisnak az a helyzet, hogy Romániában a teljes munkaidős összalkalmazottaknak mintegy 30%-a minimálbér szintjén keres. (A három minimálbér valamelyikében részesülők arányszáma ez, a minimális minimálbérben részesülők arányszáma 24-25%-ra tehető.) Az sincs rendjén, hogy uniós viszonylatban a romániai minimálbér az egyik legalacsonyabb (annak nettó értéke tekintetében pedig országunk az utolsó helyet foglalja el). Ugyanakkor azonban az Eurostat adatai szerint a romániai munkatermelékenység – az uniós átlaghoz viszonyítva – arányaiban nagyobb, mint a romániai minimális bruttóbér az uniós átlagos minimálbérhez viszonyítva. Következésképpen indokolt lenne az uniós szintekhez való viszonyítás, amikor a minimálbér megállapításának a „számítási képletéről” áradozik a kormány. Végezetül, de nem utolsósorban: félhivatalos értesüléseink szerint várhatóan három hónapon belül (azaz március végéig) az Európai Parlamentben Ursula Von der Leyen, az EB elnöke beterjeszti az uniós szintű garantált minimális bruttóbérre vonatkozó tervezetet. Arról is hallani, hogy majd következne egy hasonló jogszabálytervezet az uniós minimálnyugdíj szintjére vonatkozóan. Lehet, hogy ezeknek a jogszabályoknak az unió parlamentje általi elfogadását nem éri meg az Orban-kormány, de ha megérné, akkor sutba dobhatják a „számítási képleteiket”. A múlt pénteken elfogadott kormányhatározat a Hivatalos Közlöny tegnapi számában jelent meg, a 2019/935-ösről van szó.

Hecser Zoltán