A Road Of Life újonnan alakult, sapientiás diákokból álló zenekar, akik felléptek a 17. egyetemi diáknapokon. Az együttes dalszerzőjével, Gáspár Claudius Adriannal beszélgettünk. – Hogyan és mikor alakult az együttes? – Mindig nagy álmom volt, hogy majd egyszer együttesem legyen, és hatalmas, dinamikus fellépéseink legyenek, ahol a közönség velem együtt énekeli a dalaimat. Lassan kezd kialakulni, kirajzolódni féltve őrzött gyermekkori álmom. Idén május 9-én alakult ki az együttesünk igazi arcképe, ezután már hivatalosak lettünk különböző fesztiválokra. Úgy éreztem, szükségem van egy együttes támogatására, hogy ezáltal a dalaim érzelmi hatásukat tudják átadni, pontosan úgy, ahogyan éreztem, amikor megírtam. Farnas Tamás és Máté Loránd igazán jó barátommá vált az idő múlásával, és gondolkozás nélkül feldobtam a kérdést számukra, hogy nem volna-e kedvük közösen zenélni. Habozás nélkül igent mondtak. Az első próba után tudatosodott bennünk, hogy teljesen otthon érezzük magunkat, mintha a sors akarta volna így. Mindannyiunkban megvolt már ez a késztetés, hogy változást kell hozzunk életünk színpadán, csak nem tudtuk, mikor fog mindez virágba borulni. Mndhármunknak megvan a saját zenei múltja. Farnas Tamás az együttes szívverése, hiszen ő játszik a doboknál, ő adja mindennek a ritmusát. Máté Loránd az a zenei egyéniség, aki a hegedű segítségével igazi életet ad az egész produkcióba, ami nem is csoda, hiszen gyerekkora óta a hegedű volt az a hangszer, amely megnyugvással töltötte el. Jómagam pedig az együttes énekese, dalszövegírója és gitárosa vagyok. Nagy büszkeséggel tölt el, hogy ilyen remek barátok között zenélhetek, és folyamatosan együttműködünk. – Mit jelent a zenekar neve, és miért pont ezt választottátok? – A Road Of Life – magyarul Az élet útja – egyszerűségében és alkotóelemeire bontva is behatárolja életünket, amióta csak megszületett az álmunk, hogy mi ezeken a hangszereken, illetve a zenét választva szeretnénk élni. Mindig is úgy alakítottuk életünk útját, hogy a zene része legyen a mindennapjainknak. Mi olyan utat járunk, amely nélkül nem lehetnénk önmagunk. A közönség, aki éltet minket, és azok a pillanatok, amiket az adott dal nyújt számunkra amikor a színpadon lehetünk. Leírhatatlan érzés eggyé válni különböző impulzusokkal, amit az élet nyújt az együttesünk számára. Lényegében innen származik a név választása, de ez nemcsak rólunk szól, hanem azokról is, akik hallgatnak minket. Ezáltal ők is egy szívként és egy lélekként részeseivé válnak a mi életünk néha nehéz, olykor könnyű útjának. – Milyen fajta zenét játszotok? Mit szeretnétek vele közvetíteni a közönség felé? – Leginkább saját dalokat játszunk, amelyek nem teljesen, de nagyrészt a pop-rock műfajba tartoznak. Jómagam, amikor dalokat írok, sosem gondolkodok, hogy most milyen műfajt is képviselek leginkább, ez mindig is változott. Volt, amikor inkább melankólikus átütése volt, és volt, amikor teljesen a könnyű rock asztalán feküdt. De az élet és az idő múlik, és úgy érzem, én is változok, és a dalaim is. A közönségünk számunkra a legfontosabb, de sajnos nem tudjuk behatárolni, hogy a dalaink mit közvetítenek számukra, hiszen mindenki másképp éli meg a dalt. Ez változik attól függően, hogy ki mit élt meg élete során. Mi nagyjából olyan pillanatot próbálunk egy dal során újraéleszteni, amelyek mindannyiunkkal megtörténhettek már, legyen az szerelem, szórakozás vagy az élet bármely apró öröme. – Tervezitek, hogy külföldön is koncerteztek, vagy inkább itthon zenéltek? – Tervezni mindig kell, de csak apró lépésekben. Természetesen szeretnénk külföldre is kijutni, de leginkább azt szeretnénk elsősorban, hogy hazai pályán zenéljünk. Szeretnénk először megismertetni az emberekkel magunkat, és olyan családot kialakítani, ami töretlen és folyamatosan részt kap az élet mindennapjaiban. Mivel most alakult az együttesünk, innen kifolyólag csak apró lépésekben és kemény munkával haladunk. Majd egyszer reméljünk, hogy a nagyvilág is megismeri töretlen álmainkat, és ezt a rajongóink közös munkájának köszönhetően megvalósíthatjuk, és egy szívként hallhatják hangunkat. – Vannak már felkéréseitek? Mikor lesz a legközelebbi fellépés? – Igen, vannak felkérések, ilyen volt például a 17. Sapientia Egyetemi Diáknapok Csíkszeredában, amelynek sikere kellemes meglepetéssel töltött el minket, hiszen alig volt egy hetünk felkészülni a fellépésre. De töretlenül hajtva sikerült, és ezt köszönjük mindenkinek, aki támogatott minket. Következő fellépésünk július 20-án lesz, Besenyőn, a Rakpart nyári fesztivál keretében, amelyre teljes gőzzel készülünk, és szeretettel várunk mindenkit. Nagy örömünkre szolgál, hogy felléphetünk, és ugyancsak azt a csodálatos érzést átélhetjük, mint amikor az együttes először léphetet színpadra a 17. Sapientia Egyetemi Diáknapok során. Jelenleg folyamatoson dolgozunk a dalainkon, minél nagyobb közönséghez szeretnénk eljuttatni üzenetünket a zene által. Szeretnénk CD-t is kiadni, de mindent csak idővel. Nem akarjuk elsietni, amíg lehet, tökéletesítjük a dalokat, hogy ezáltal maradandót alkothassunk minden egyes rajongó számára. – Hogyan fogadta a közönség a dalaitokat? – Mesebeli érzés volt. Csodálatos érzés volt fellépni a színpadra, és az első köszönés után már látni az emberek csillogó tekintetén, hogy alig várták, hogy elkezdjünk énekelni. Fellépésünk során nemcsak saját dalokat, hanem feldolgozásokat is játszottunk. Fantasztikus volt látni, hogy a színpad előtt tombol a levegő, és mintha az emberekre varrták volna a saját dalainkat, hiszen mindenki jól érezte magát, és azonnal becsatlakoztak. Nekünk már most megérte, hogy megalakultunk. Izgatottan várjuk, hogy újra színpadon lehessünk. Boros Szilvia