borús égbolt
A mi Kutasinkról
Bármennyire keserű érzés, nem tehetünk az ellen, hogy egy nagyszerű emberről és pedagógusról, a kőrispataki Kutasi Mihályról már csak emlékeznünk lehet ezután. Ifjú pedagógusként került a településre, választott falujába, ahol élete nagyobbik részében szolgálta közösségét. Hosszú időn át az Etéd községi iskolák igazgatójaként nagy terhet hordozott pedagógustársaival egy olyan időszakban, amely sokakat kiforgatott emberségükből, ám benne nem csalódtak. Tanítványai szerették, a felnőttek tisztelték. Jóban és rosszban is lehetett rá számítani: osztozott mások örömében, illetve segített, ahol csak tehette. Ügyes-bajos dolgokban tanáccsal vagy cselekedettel segített megoldást találni. Kedélyes beszélgetések, töprenkedő útkeresések emlékei élnek ismerőseiben. Sok esetben ő jelentette a biztonságot, vagy közbenjárása a reményt. Vélhetően sok tanítványa tartotta példaképének, ugyanis egyenessége, az igazság melletti kiállása másoknak is erőt adott.
Őrá is érvényes volt Benedek Eleknek a pedagógusokról írt jellemzése: nem lehajolt a gyermekekhez, hanem magához emelte őket. Jelleme és természete folytán közkedvelt személy volt Kőrispatakon és a vidéken. Részt vállalt a közügyekben, az 1989-es változás után az egész község gondjaiban osztozott. Református egyházát szükség esetén hangszerismeretével is szolgálta.
Derűs életszemlélete nagy felelősségérzettel társult. Akik közelről ismerték, váltig csodálkozhattak, honnan annyi erő, türelem és tapintat meg bölcsesség egyetlen emberben. Hitt az igazságban és cselekedett is azért, hogy az érvényesülhessen. Közénk való ember volt, akinek nem tudtuk elégszer megköszönni, amit másokért tett. Persze nem szorult arra, hogy szavakkal bizonygassuk emberi kiválóságát – olyan utat követett, amit nehéz úgy járni, hogy le ne tévedjünk róla. Amikor, évtizedekkel ezelőtt, kiszélesedni látszott ez az út, talán sokan megértették, miért érdemes úgy élni, hogy másoknak is hasznára, segítségére lehessünk.
Egy emberélet a jóra és szépre törekvésben – ez Kutasi Mihály tanár úr személyes példája. Gondoljunk rá mindig szeretettel!
P. Buzogány Árpád
